csak őt ne!

Mindenki tudja mennyire szeretem. Mindenkinek elmondtam már ; ne tegyék. Kértem szépen,kértem csúnyán ; nem volt elég, nem számított, nem érdekelt senkit. Hát akkor engem miért kellene hogy érdekeljenek ők? ... A barátaim. Egyformán szeretem őket, érdekel a sorsuk, a jövőjük,az életük, a problémáik.De ha ők az én egyetlen kérésem figyelembe se veszik mit tegyek?! Üljek és várjak a csodára miszerint "lesz még jobb is" . Én biztos nem. Körülbelül fél órás sírógörcsöt kaptam amikor megtudtam mit akarnak. Oké lenyelem. Meglátjuk mi lesz belőle. A nagy találkozás. Boldog vagyok. Annyiszor kértem már... annyiszor elmondtam ; "szeretem,fontos még, kérlek, ne tedd, ha egy kicsit is fontos vagyok." Sz*rt se ért. Jó...akkor nekem se fog érni a ti életetek semmit... most ezt mondom de úgy sem tartom be.Mert én SZERETLEK TITEKET IS. Legyetek addig boldogok amig nem veszek erőt magamon, csak rá kell jönnöm hogy lehet hogy jobb lesz nekem úgy. Addig még élvezzétek.

félek.

Ismerkedni. Közeledni...de csak olyanokkal akik tudom,hogy többet akarnak mint barátság. Ez a félelem a múltamból jön. Talán attól félek,hogy megint megaláznak, megbántanak, eltaposnak és magamra hagynak. Le kéne tudnom küzdeni ezeket,de valahogy 3 hete sikertelen. Akarom is meg nem is. Ha újra a régi leszek akkor tudom hogy teljesen elfelejtem őt.Amire még nem vagyok készen.Elfelejteni az elfelejthetetlent.Kín és szenvedés...Fájdalom és gyötrődés. Az élettel járó problémák. Azthiszem senkinek nem mondok újat azzal, hogy ; néha a szerelem a legfájóbb érzés.

"Nem téphetem ki a szívem puszta emlékek miatt, csak ha Te kéred és itt állsz előttem,hogy a kezedbe adhassam"

már semmi nem számít.

Az emberek nagytöbbsége mindennap talál valami okot a boldogságra. Egy kisebb nevetés, egy jól sikerült buli, vagy bármi ami mosolyt csal az arcodra. Ez egy érték. Nem becsüljük meg mert miért is tennénk...hiszen ez nem olyasvalami amit pénzen meg lehet venni. "Értéktelen" mondhatnánk ezt is. Valaki számára viszont ez az egyetlen fontos dolog. Karácsony van. A szeretet ünnepe. Elméletileg. Sokan ünnepelnek,díszítik a fát, kibontják az ajándékokat stb. Megszokott családi dolgok ezek. Van akinek több jut, van akinek kevesebb. Úgy gondolom azok, akiknek elég sokat kell nélkülözniük jobban megszokták becsülni ezt a helyzetet. Nekik a családi mosoly, és a szeretet a lényeg. Nem a pénz és a drága ajándékok. Mert manapság ez az úr. A pénz. Mindent ez irányít. Mindenkit elcsábít. A normális emberekből hirtelen lesznek nagyképű gerinctelen férgek. Kihasználnak mindenkit, nem törődnek semmivel, eltipornak. Százszor beletaposnak a gyengébb emberbe, "csak egy utolsó rugás, csak még egyetlenegy". Tönkretesznek mindent. Hátat fordítanak nekünk és élik a saját életüket. Vajon ők csinálják jól?! ...

elgondolkodtató.

Pl az emberek sokszínűsége. Imádom azokat akik nem félnek ha egy kicsit "megnézik" őket. Mernek önmaguk lenni, és nem "tagadnak le". Sokszor gondolkozom azon milyennek tűnhetünk kívülről szemlélve. Talán őrülteknek. Idiótáknak. Csak a külső emberek nem érzik a hangulatot, a jókedvet és a boldogságot. Ítélkeznek pedig lehet, hogy előző este pont ugyanezt csinálták. Képmutatóak. Tisztelet a kivételnek persze!
De mindenki tudja; egyszer vagyunk fiatalok és fiatalság BOLONDSÁG. Ami az én baráti társaságomon elég erőteljesen látszik :) Soha, semmiféleképpen nem tagadnám le őket. Mert ha ők megértenek engem, a lelkemben felragyog a nap.

nem tetszik bazdmeg' ?

Járjuk az utcákat egy páran. A nevetésünktől hangos az egész tér,kit érdekel? Kinek van joga ahoz,hogy ezt megpróbálja ellopni tőlünk? Senkinek.
Hiszem hogy az élet egy bizonyos szintig ajándék. Lehet néha szenvedés, de minden rosszban van valami jó és csodálatos.
Ez a nap is biztos elég önfeledtre sikerült. Felhőtlen jókedv és furcsa érzések kavarogtak bennem. Jó volt látni a barátaim és sokat lenni velük együtt.

Nem szeretem ha a barátaim megsértődnek rám. Rosszul esik. Egyetlen hibáért amit véletlenségből követtem el nem hiszem hogy vérig kellene sértődni. Főleg nem egy olyan embernek akit szinte a testvéremnek tartok, annyira közel áll hozzám.Mindent megbeszélek vele, és bízok benne teljesen.Bár régebben több időt töltöttünk együtt, mindennap gondoltam rá. Nem érzem magam túl jól emiatt. Ember vagyok és sokszor hibázok. De majd ha mindenki megtapasztalja milyen az, amikor tényleg elkövetek egy hibát, amit talán már vissza sem lehet csinálni, akkor visszakívánják a múltat. Az életemet alakítanom kell,mert más nem csinálja meg helyettem. Szeretném ilyenkor tudni, kit mit érez,gondol ezekkel kapcsolatban de nem látom,maximum eltudom képzelni.A csalódottság csak egy kétértelmű érzés, nem tudod mit takar...sok benne a "talán".

Volt már olyan...

hogy elhagytak valakiért. Hogy megbántottak valamiért. Felfogtam a dolgok pozitív oldalát; " nincs több szenvedés" címen, milyen jó. Hagyni kell a dolgokat maguktól sodródni. Nem avatkozok a sorsba bele, minden megvan írva. Mert én ebben és magamban hiszek. Tudom, hogy ha akarok valamit, könnyen feladom. De tisztában vagyok azzal,hogy ha már hagyom veszni a dolgokat akkor azok nem is jelentettek annyit. Minek adnám azt fel,ami az életemhez kell. Hülyeség lenne. Mindig találok olyan dolgot amiért érdemes felállnom újra és újra a padlóról. Tele sebekkel és zúzódásokkal is. Magabiztosan sétálok az utamon ahol ha megtalálom az örömöt,boldog vagyok. A Föld kerek. Forog nélkülem is, ezzel tisztában vagyok.De ha már egy ember van, akinek az élete nélkülem kevesebb lenne,megérné. Így is megéri minden egyes nap felkelnem. Tudom, hogy valam jó úgyis történik velem, ha akarom ha nem. A rosszakkal ugyanígy van. Nem lehet mindennapom maga a tökéletesség. Beárnyékolja ezer dolog, de kit érdekel?!...Engem nem. Vannak még meglepetések, hiszek a csodákban is. Szerintem minden alakulhat úgy, hogy el sem hiszed,hogy így történt. Igenis léteznek. Bennünk élnek, mi emberek is csodák vagyunk. Van képzelőerőnk és annyi minden más mellé. Mégsem használjuk ki. Nem is kötelező. Valaki azt is csodának könyveli el,hogy túlélte a napot :) de végülis nincs igaza?!... A túlélés ebben a világban nehezebb mint bárki is gondolná.

mert most ez van!

Sokáig úgy éreztem, ez nem velem történt meg, hogy úgy elmenekülnék nagyon messzire mindentől. De miért tenném, nem vagyok gyáva. Én élni akarok.Élnem kell. Van még célom, vannak álmaim,barátaim,családom.Többet érnek annál,hogy egy csalódás miatt, ami még többször előfordulhat,eldobjam őket.Soha. Ennél jobb bánásmódot érdemelnek tőlem. Nekik sem jó látni ahogy néha csak úgy rámjön a sírás.Én tudom. Nem egy barátommal éltem már ezt át, bár akkor még nem értettem őket teljes mértékben.Most hogy velem teljesen ez van, átérzek minden fájdalmat amit ők. Valamelyik nap még azt írtam "tudja hogy feladnék érte bárki újat"... ez már nem teljesen igaz. Nem tenném ezt soha senkivel.Átgondoltam a dolgokat, és talán találok egy jobbat.Aki pont hozzám illik. Milyen szép álmok. Tetszenek nekem.Változni akarok, ami a gondolkodásomat illeti persze. Felfogom a dolgok rossz oldalát, a jóra pedig ügyet sem vetek. Szükségem van sok szeretetre,megértésre,gyengédségre.Ez vagyok én.Egy nagy gyerek, és mindig is ilyen leszek. Erről sajnos nem tehetek.Nem változnák ha kérnék akkor sem.Valahogy,nekem sokat jelent az aki tényleg én vagyok.Szeretem a sokoldalúságom.Nem egoistaságból írtam ezeket,csak a tények beszélnek belőlem. Az hogy mindenkinek meg akarok felelni,nem olyan nagy dolog.Másoknak.Nekem állandó feszültséget jelent; "vajon jól nézek ki?, kedvelnek?" ... A baj az hogy a választ sokszor csak később tudom meg. Nekem annyi mindenkire van szükségem...annyi emberért adnám oda bármimet...De valakinek ez sem számít.Csak eldob mint egy használt zsebkendőt.Fáj amikor valaki magamra hagy az életem legrosszabb pillanataiban, amikor nem értenek meg és elhanyagolnak. Most is van akinél ezt érzem, fáj. Elmondhatatlanul.Kibírhatatlanul. Olyan érzelmes vagyok. Egy aprócska szóval meg lehet bántani. Nem mutatom ki, csak a sokadiknál. De nem könnyekkel, sokkal jobban fájnak ilyenkor a visszaadott szavak.Az összes érzelmem elmondása a szemébe, ahol láthatom a reakciót, a csalódott fájdalmat.Talán ez egy bosszúállás.De nem tud érdekelni. Én ilyen vagyok,és ha minden jól megy, ilyen is maradok.

feladtam mindent,most mondd még mit vársz?!

Láttam álmokat összetörni a környezetemben.Nem tudtam ugyan elképzelni teljesen milyen érzés, mégis fájt. Égetett. Most hogy az én vágyaim maradtak teljesületlenül, kétségeim vannak. Mindennel és majdnem mindenkivel kapcsolatban. Talán csak én reagálom túl a dolgokat de ebben sem vagyok biztos.
Mit gondolhatnak rólam amikor magamat teljesen átlagosnak gondolva sétálok az utcán. Azon gondolkozom vajon látják-e amit én érzek. Hogy van-e egy ember is, aki észreveszi hogy itt valami nincs rendben.Aki meglátja a szememben azt a kis könnycseppet amit vissza kell fognom.
Voltam pár napig különösen rosszul, de rájöttem; visszacsinálni nem tudom ha belehalok, ha mindig erre gondolok,bármit is teszek, akkor sem. Tegnap láttam a reményt felcsillanni de mielőtt még kezdtem volna magam bármibe is beleélni, elhesegettem a gondolatot. Nem akarok csalódni. Nincs erre szükségem. Így is érzem minden percben mennyire rossz. Ilyenkor örülök hogy nem ringatom magam hiú reményekbe,hogy képes vagyok a valóságban élni a saját szabályaim szerint. Nem gondolok semmit jónak. Pesszmista lettem az elmúlt 2 hétben. De a magabiztosságom visszafog jönni, csak idő kérdése.

"Csak álmodás vagy ébredés,
Szép szavak de átverés,
Dobbanás vagy dermedés,
Nincs dobbanás csak szenvedés,
Ne az égre nézz a földre szállj,
Ne játszunk így ha nincs szabály,
Hazugság az életed,de tudom már miért teszed;
Bosszúból."

már tudom...

Az életet magunk alakítjuk. Nem más. Ha én azt akarom hogy jó legyen akkor jó is lesz. Talán. De mindenki túlbonyolít mindent. Néha úgy érezzük senkire sem számíthatunk. Van amikor későn jövünk rá, ki is volt az igazán fontos. Én még időben vagyok. Nem szeretek senkit ok nélkül megbántani. Van hogy úgy gondolom, a véleményemet ki kell mondanom, különben nem fogom bírni, és sírni kezdek. Van amikor annyira ideges vagyok hogy a szavaim égető parázsként törnek a felszínre, de nem számít. 4 hónapja még lehetetlennek hittem hogy valakit ilyen kevés idő után megszeretek. Hát pozitívan csalódtam. Már érzem hogy ez egészen más mint amiket eddig átéltem. Soha nem tudtam milyen az amikor van egy olyan valaki aki meghallgat, aki óv téged, aki nem bánt. De most már tudom. Érzem azt hogy fontos vagyok, és remélem ő is érzi mennyire fontos. Nekem ez a barátság jelenti most a támaszt az élettel szemben. Ez a pajzs ami soha nem hagy tán el. Én segítek ha kell bármiben, számíthat rám bármikor, és annyira furcsa érezni hogy ez fordítva is így van. Rengeteg érzés van most bennem ezzel kapcsolatban. Szoknom kell a gondolathoz hogy most ez a helyzet.Minden percét élvezem. Amikor beszélgetünk, vagy csak hógolyózunk mint két kisgyerek. :)  Ezért érdemes bármit feladni. Régebben máshogy gondoltam, ma már tudom mi a helyzet. Nem a régi volt a jó, hanem az új, ami megtanított az életet jobban élvezni, együtt örülni másokkal, mélyebben lélegezni, elengedni magad teljesen. Köszönöm neked :)

Az életemen könnyedséggel lépek túl...

Van az úgy hogy elszalad a ló. Érzed hogy most messzire visz.De leszállhatsz, és nem lehetsz lusta hogy gyalogolj visszafele :)

Aztmondják, van egyfajta nyugtató dolog a hangomban,amikor komolyan beszélek. Valami olyan,ami miatt elgondolkoznak a mondanivalóm lényegén.Én ezen mindig csodálkozom, hisz ilyenkor csak a bennem lévő feszültséget oldom fel azzal,hogy amit véleményként kigondolok megosztom.Sosem gondoltam magam egy támasznyújtó embernek.Hisz ha barátok vagyunk, osztozunk jóban rosszban,nem hittem hogy ez egy kiváltság lenne. Most sem hiszem. Vagyok amilyen vagyok. Bár elgondolkoztató az emberek alkotta vélemények sokasága.Egyszerű de mégis nagyszerű.Hihetetlen de egyben csodálatos.

"Lehetek jó barát, vagy kimondhatatlanul rossz ember,lehetek én a tökéletes, de lehetek én a nép legalja, lehetek a menny,de lehetek a pokol, lehetek a nap ami megvilágít, de akár a sötét éjszaka ami az elmúlásba csábít,lehetek az életed középpontja, vagy az életed megrontója, lehetek veled, de lehetek nélküled is."

"én maradok még, többet nem akarok már...

...mert a szívem a régi, de körülöttem már senki sem érti"

Úgy érzem belülről haldoklom. Ha nem teszek valamit, egy érzés felemészt. Az az érzés, aminek gyönyörűnek és tisztának kéne lennie, most mégis beszennyeződött. Boldogság helyett csak mérhetetlen fájdalmat okoz nekem.Én nem akartam ezt. Többre lenne szükségem,érzem. Jobbat érdemelnék tán?..

Nem hiszem.

Nekem kell eldöntenem mit akarok, hisz milyen is lenne, ha mindenkire hallgatnák,csak a saját érzéseimre nem.Mindig ez volt a középpontba számomra. Én és az érzéseim. Mostanra ez megváltozott. Minden fontos nekem, csak én nem. De Ő. Az életem középpontja volt.Most is az.

Senki nem érzi át úgy ahogy én. Annyira furcsa, ha visszagondolok a közös múltunkra, mosolygok,talán sírok.

Annyiszor bújtam el az érzéseim elől.Söpörtem a szőnyeg alá azzal az indokkal "áh, nem számít".Későn jöttem rá, hogy nagyon is számít. Annyi dologgal kevesebb lennék ha Ő nem lett volna. Szerelem.Kétségek.Gyötrődés.Fájdalom.Megbocsájtás.Feltétlen szeretet.Élet.Vidámság.Féltés. Minden tapasztalatom neki köszönhető. Az ő szerelmének. Nem tartott sokáig, de nekem a világot,az életet jelentette.De mostanra, belefáradtam.Elegem van. Én, soha többé nem harcolok érte. Ha ő akar valamit megtalál engem.Tudja, hogy feladnék érte BÁRKI ÚJAT. Tudja hogy megtennék érte BÁRMIT. Ismer engem.Tisztában van minden egyes érzelmemmel.Pontosan látja rajtam ha rossz valami. Bár most nem találkoztunk egy ideje, ha látni fog még valaha,a szememből kiolvassa majd a csalódott szerelmet, meglátja a csillogást,észreveszi a jót, és elhagyja a rosszat. Hiszem hogy szeret. Csak még magának sem meri teljesen bevallani.Nem akarja tán lekötni magát. Lehet hogy majd belekezdek valami újba és szebbe.De ha Ő jön és megfogja a kezem, magával visz, vele megyek,bárhova is hív.

Nem számítanak a rosszak, nekem csak a jó maradt. Ő és Én. 2 ember. Teljesen összeillünk. Jobban mint bárki is látja. Kiegészítjük egymást,mint egy jól összerakott kirakós játék. Én erre már nagyon rég rájöttem.

Fontosnak érzem, hogy elmondjam,
Téged szeretlek legjobban.
Te vagy nekem lét és jelen,
Nem kell semmi,csak maradj velem.

"karod könnyű álmot nyújt,csak egy angyal érint úgy..."

Mondhatnám újra hogy kérlek maradj velem...hogy mennyire szeretlek...hogy kimondhatatlanul hiányzol, hogy ne tedd ezt. Csak az bánt hogy semmit sem érnék vele. Annyira bíztam benned, hogy most majd más lesz. Elhittem bármit amit mondtál nekem, ahogy a szemembe néztél még a szívverésem is megállt. Ha nem voltál velem, csak rád gondoltam. De tudod, az élet úgy látszik nem azt hozta nekünk hogy együtt lehessünk. Próbálkoztunk, sokszor. Bár ne érezném úgy,hogy valamit elrontottam, csak tudom hogy én is tehettem volna többet. Lehettem volna megértőbb, kedvesebb. Te is követtél el hibát...nem is vártam el hogy tökéletes legyél..Szerettelek,imádtalak, a hülyeségeiddel együtt.
Amikor valamelyik nap hazajöttem, azt kívántam; bár felébrednék úgy hogy ez csak egy álom marad.
Eltelt jópár nap,és még mindig az ébredést várom.A rémálmomból szeretnék kijutni.Csak nem fogok és ez megrémít. Mindig úgy éreztem; nekem nem kell az, aki nem Te vagy. De te miért nem így érezted?...Miért csak én tettem ezt magammal? Semmit sem bánok. Mindent ugyanígy csinálnék. Mindenki vigasztal, mindenki együttérez. Nem tudom hogy van-e erre szügségem. Hisz egyedül is menne talán...elsírom magam fél óránként. De tisztában vagyok azzal, hogy ez nem tart majd tovább pár hétnél. Én túllépek...Te már túlléptél. Nekem ez nem lesz olyan könnyű mint neked.Bár elmondhatnám magamról hogy részemről ennyi volt.Hazudni viszont nem akarok neked,ahogy soha sem tettem. A barátod akarok maradni. Megteszek mindent a felejtésért, és azért hogy jóban lehessünk.

Csók.

A dohányzás...

Nem irtam még erről cikket, pedig szégyen nem szégyen, én is cigizek.Mindenki tisztában van vele, hogy káros, nem jó, halált okozhat stb. Érdekes módon észre lehet venni, hogy mindenki tisztában van ezekkel a dolgokkal,mégis ugyanúgy szívják. Igen...ez tapasztalat. Végülis, mindenki a maga kárán tanul.
Sohasem szerettem, amikor mondták hogy szokjak már le.Le fogok ha akarok.Tisztában vagyok az akaraterőmmel, és ahogy apám, 20 év dohányzás után letudta tenni a cigit egyik napról a másikra, nekem is menni fog ez.Máskérdés hogy semmi kedvem :)
13 éves koromban kezdtem...azóta már eltelt 2,5 év körülbelül...sokminden közrejátszott. Nyilván a baráti társaság, de inkább az otthoni gondok. Anyámék sokat veszekedtek, mindenen. El is váltak. Akkor kikészültem. Összetörtem. Kellett valami amibe menekülhetek...meg hát... mennyivel menőbb vagy 13 évesen a barátaid szemében egy szál cigivel a kezedben, nincs igazam!? :) ... Azóta meg ugyanúgy megy minden.Csak egyre többet, ahoz képest hogy amikor kezdtem,elég volt egy doboz cigaretta egy hétig... most egy doboz van amikor a nap végéig sem.Látszanak a mértékváltozások. De nem vagyok boldogabb hogy cigizek...egyátalán nem. Ha vissza lehetne csinálni én sem szoknák rá...úgy gondolom. Tudom mennyire rossz ha nincs. Mástól kérni meg annyira megalázó. Soha sem szerettem... Ezek a dolgok se vesznek rá arra hogy le tegyem...ez nem gyávaság...Csak inkább a bizonytalanság önmagam irányába...

értelmetlen harc...

Ő nem látta át, mit tesz magával...Mit ront el. Hova fajul az a dolog, amit ő "szerelemnek" nevez. Soha nem gondolta át. Az élete már elég régóta egy fiú körül forgott.Akiért érezte, mindent megtenne.Mindent feladna.Talán úgy gondolta, a fiú változhat... változhat a jó irányba.
A fiú, amig nem voltak együtt, rajta lógott.Mindennap hívta.Szerette.Legalábbis ezt mondta...ő pedig mindent elhitt.Minden egyes kimondott szót, hisz a fiú úgy rángatta őt ahogy akarta.Megtehette.Kegyetlen játékba kezdett bele.Talán a fiú, csak próbára tette.De lehet hogy nem...Mivan ha a fiú tényleg komolyan gondolta a dolgokat...tényleg szerette a lányt. Ha igy lett volna akkor kimutatja.Tudom, a lány mindennap a fiúra gondolt... arra hogy mikor találkozhat vele, hisz nem tudta elfelejteni.Fájt neki ha mással látta...fájt belegondolni valaminek a végébe.Hisz a helyzet annyira kilátástalannak tűnt.Egy olyan útnak amiből nincs kiút.A vészkijáratot pedig nem találta.Hiába próbálkozott a lány...nem tudta élni a saját életét a fiú nélkül.Úgy érezte nem teljes egész már.
Újra összejöttek.A lány kimondhatatlanul boldog volt..erre várt már régóta.Úgy érezte a mennyben van...De csak egy angyalt lát; a fiút.Ahogy belenéz a szemébe, az a rózsaszín ködös boldogság önti el.A szíve elkezd gyorsabban verni...Hálás volt a sorsnak...azért hogy adott nekik még egy esélyt.A fiú azt ígérte; nem teszi azt mint a múltkor.Azt mondta;csak a lányt szereti teljes szívéből.A kölcsönösnek hitt érzések annyira boldoggá tették a lányt...a lányt aki eddig azt hitte; semmi esély.Most olyan boldog volt mint még talán soha.Nem gondolta volna hogy ennyire lehet szeretni valakit, hogy ennyire nélkülözhetetlen lesz, mint a levegő.
Teltek a hetek...teltek... a lány kezdte azt érezni mint a multkor....Hitetlenséget.Furcsaságot...Kétségbeesést...Értelmetlenséget.A barátai sorra mondták neki, hogy itt,ott látták az ő szerelmét lányokkal.De ő nem hitt nekik.Nem akarta újra elhagyni a fiút... megint megválni tőle, alighogy visszakapta.A szíve azt súgta; nem igaz. Az esze azt mondta; hallgass a barátaidra, nem hazudnak.
A lány...soha nem az eszére hallgatott, mindig a szívének volt az utolsó szava.Nem tudta a dolgokat igazán felfogni.Azt akarta hogy a fiú vallja be neki a dolgokat... de ő nem tett semmi ilyesmit.Így a lány kevésbé törődött a pletykákkal.Kétszer biztos úgy volt vele, ezt nem csinálja tovább, nem érdekli semmi, lesz ami lesz ő véget vet ennek.Megállt a fiú háza előtt, még arra várt hogy ő lejöjjön.Magabiztosnak érezte magát.Kitartónak....a fiú megjött.A lány magabiztossága átváltozott tiszta szerelemmé...A kitartóság szertefoszlott, ahogy a fiú beszélt...az érzései csak megerősödtek.Itta a szavait.Töretlenül...és boldog volt.De mégsem...Örült..de valahogy nem igazán.Élt,csak nem teljesen.Csak sodródott az árral...de nem egyedül.A szeretett fiú társaságában.Úgy minden könnyebb volt...Minden egyszerűbb és szebb.Édesebb.Néha keserűbb.De a lány be merte vállalni az újabb csalódást, hisz 100%-osan tisztában volt hogy a fiú mennyire nem hűséges.Innentől kezdve,senki nem gondolhatja őt gyávának.Inkább csak önpusztítónak...

csak az élhet igazán, aki tényleg akarja.

Élünk.Felkelünk mindennap és a napi rutint elvégezve indulunk.Elvégezzük azokat a dolgokat amik szerintünk,vagy valaki szerint fontosak és igy telnek a napok.Néha színt viszünk a szürke hétköznapokba és összefutunk a jól, vagy kevésbé ismert barátainkkal és érezzük azt amit mindennap kéne.
A felhőtlen boldogságot, a talán túl gyorsan eltelt perceket, amit ha lehetne, tovább nyújtanánk.De mindig akadnak problémák, mindig adódhatnak veszekedések. Mint mindenhol.Ha nem lennének problémák, talán már túl tökéletesnek éreznénk a világot.Ami nem is lenne baj.
Valahogy néha én is arra vágyom, bár ne lennének problémáim.Ne kellene aggódnom.De akkor végiggondolom azt, hogy miben találhatnák sikerélményt?!...ha megoldok valamit,magamtól persze, az olyan büszkeséggel tud eltölteni.Olyankor úgy érzem megérte.
Az ember egy másodperc alatt el tud szomorodni.Egy fel nem vett telefonhívás, egy rosszul sikerült eredmény, vagy akármi miatt.Úgy gondolom, egy élet kevés arra hogy minden fontosat megtapasztaljunk, vagy hogy mindent átéljünk.De kipróbálhatunk sok mindent, hisz a lehetőségeink adottak rá."Élni nem lehet megtanulni,az élet tanít meg mindenre" ...
Ma már annyi lehetőségünk van, csak állandó stressz vesz körül szinte minden egyes embert.A tanulás, a munka,a család. Nem lehet mindennek megfelelni.Nem akarhatsz egyszerre mindent, hisz miért is akarnád?...Elbújnál a tökéletes álca mögé, egy álomvilágban élve...de a valóság úgyis utolér, nem menekülhetsz.Örökké legalábbis.De miért is tennéd? Élhetsz úgy hogy jó legyen.Élhetsz úgy hogy jól érezd magad.Leginkább magadnak kell megfelelned, ha te elfogadod magad úgy ahogy vagy, mások is elfogadóbbá válnak.Magadban kell letisztáznod azt, hogy teljesen semmi,soha nem lesz tökéletes!Akarhatod te azt bármennyire, tehetsz érte sokat, áldozhatsz egy életet erre.De nem fog menni...Ezért:
Élj úgy, mintha mindennap az utolsó lenne!

játék.

Az élet egyeseknek olyan fontos.Mindent megtesznek a karrierért, a családért...csak azért hogy tökéletesnek látszanak.Miért "kell" ebben a világban mindig mindenkinek töretlenül megfelelni?..
Az élet egy játék a számomra.A saját karakteremmel vagyok és nem zavar ha elesek.Felkelek és megkeresem azt a jelet ami feltölt élettel és ha kell lövök. Nekem arról szól hogy merjek kockáztatni, önmagam legyek és mások véleményét elutasítva éljek úgy, ahogy nekem jó.

"Ha tiltják megteszem, ha tanítják nem hiszem, ha nem adják elveszem, mert én így élvezem."

Többet majd később :)

Csóók.

különös.

3 ember. Ülnek egy padka szélén,a tiszaparton, néznek maguk elé, a ködbe, a nagy semmibe. Azt mondják: olyan mint a képzelet, egy álom, nem a valóság,de mégis. Gondolkoznak, mindhárman szótlanok. Másra gondolnak...bár lehet, mindenki esze egy fiún jár...egy fiún, aki talán sokat jelent,vagy sokat jelentett, esetleg sokat fog jelenteni...majd egyszer.
Hányszor kívántam: bár felébrednék.Hányszor gondoltam erre...meg sem tudom számolni.Talán a rossz napokon mindenki erre gondol. Én biztosan. Több mint egy hete azzal a gondolattal fekszem le: hátha talán reggelre elmúlik minden. Annyira jó lenne. Elbújhatnék a problémáim elől, eltűnnének, nem emésztenének teljesen fel. A barátaimmal olyan jó. Kizökkentenek a megszokott dolgokból 2 másodperc alatt, és ez annyira sokat számít. Ha velük vagyok megszűnik a világ, problémamentes órák kezdődnek el. Csak a felhőtlen jókedv marad, egészen addig, amig haza nem érek. Rendszerint anyám már alszik olyankor. Tehát mintha egyedül lennék... csend van, csak az óramutató járását hallom.Gondolkozom.Ülök.Nézelődök.Tűnődök.... és a csend...mindenre választ ad, minden megvilágosul... hogy ami elől elmenekültem, újra előjön.Újra megtalál.Hiszen nem tűnik el, bennem él.El lehet felejteni egy időre, de teljesen soha.Vannak olyan dolgok, amik tudjuk hogy problémák, fájóak, de mégsem akarod elfelejteni...miért?!... Talán mert egy olyan személyhez fűződik, aki egykor sokat jelentett, sokat tett érted.Tudod hogy idővel jobb lesz.Olyan nehéz ezt elhinni.Mindig mindenki azt mondja: majd elmúlik. De mikor?! Meddig kell még várnom?!...Nem sokáig...már érzem hogy napról napra kevésbé fáj...ez megnyugtat.Őszintén tudok mosolyogni... nem csak azért hogy eleget tegyek a kiváncsi szempároknak.Ennek örülök.Jobban vagyok.Meglepően jól fogadtam a dolgokat...azthittem nehezebb lesz, hogy összetörök lelkileg apró kis darabokra. De egydarabban vagyok, erősebben,és szemtelenebbül mint valaha :) ... megtaláltam önmagam.Sokat számít az, hogy tudd ki vagy.Én mindig olyan leszek, aki nem fél kimondani azt amit gondol,aki bárkinek visszaszól, aki megverekszik ha kell azért amit akar,akinek fontos a szerelem és mások érzései, akinek az élete a barátai, akinek szüksége van sok emberre, aki nehezen felejt,aki tudja mit akar,aki mindig magát teszi leghátulra másokkal szemben, aki tudja magáról hogy van mire nagypofájúnak lennie, és olyan, aki az életben bármit elérhet, csak igazán kell akarnia.

"altass el, ringass mint régen, már értem a mesét, jól csak a szíveddel látsz, de néha még a szív is téved, mindig itt legyél, hiszen semmi volnék,nélküled"...

Csók.

?!

Mi történt?...Mit rontottam el? Miért érzem azt hogy ennyire eltávolodtunk??...annyira jóban voltunk.Annyira szerettem veled lenni, barátok voltunk, mindig segítettem, mindig veled voltam, mindig próbáltalak a jó irányba terelni, miért hazudsz rólam össze vissza?...miért engem kell beállítani mindenki szemében egy rossz barátnak?... én nem vagyok rossz. Jó barátnak érzem magam, ezt igazolják a többiek is, veled... akivel mindig mindent megbeszéltem, most miért kellett hátba szúrnod és csalódást okoznod?...Annyira haragszom...én sem vagyok tökéletes ezt elismerem, én is hibáztam és ezt jól tudom,de miért pont mi?!...hidd el nekem annyira fáj ez...hogy egy olyan ember fontosabb volt akit nem ismersz annyira mint engem...hogy már több mint 1 éve sodródunk egymástól távoli vizekre...hogy már nem érzem azt hogy bízhatok benned,hogy a szemembe mást mondasz mint a hátam mögött.Nem értelek... nem tudom elhinni hogy ilyenné váltál.Nekem nem ez a barátság... neked mindig nagyobb szügséged volt rám, én mégis jobban megszerettelek mint te engem.Helyre akartam hozni a dolgokat, harcoltam volna, most is harcolnék, de tudom hogy nem nekem kell... hiszen én nem tettem semmit rosszat...ami jót tettem azt is megbántam.Nem érdemelted meg,nem érdemeltél meg, nem érdemelsz meg.Tudom hogy az emberek változnak, de engem nem láncolhatsz magadhoz mert én szabad embernek gondolom magam, nem ragadok le... nem tudok csak egy emberrel barátságba lenni, nekem az kevés. Annyira fájnak a dolgok... üresség amit perpillanat érzek. Hiába gondolom át 100x hibát keresve azokban a dolgokban amiket tettem, nem találok.Miért nem?!...magamra vállalnám.De nem tehetem...szeretném helyre hozni de valahogy mégsem.Akarom hogy jóban legyünk de elvagyok nélküled is,szeretnék segíteni de nem tudok.Kétes érzések.Nekem kell eldöntenem mit akarok vagy te is elég vagy hozzá?...Nem.Egyedül kevés vagy, mert ha rá is jössz arra hogy mit veszítettél, késő lesz.Tudod mennyire makacs vagyok...annyiszor okoztál csalódást hogy tele van a pohár...nem tudnák megbocsájtani...teljesen soha. Az életem nélküled talán egy ideig üresebb lesz mint veled, de én túl fogom élni...jobban mint te.Én nem fogok annyira sérülni, az én lelkiismeretem teljesen tiszta.Csak annyit tudok még mondani, hogy ha engem szar barátnak állítottál be mindenki szemében,de amikor neked kellett velem beszélned jó voltam, akkor majd én megmutatom milyen az, amikor szar barát vagyok.Eldöntheted melyik volt a jobb, és elgondolkozhatsz...mert az biztos hogy ezekután rám nem számíthatsz semmiben.Levettem a kezem rólad, élj úgy ahogy akarsz.De ne számíts semmi jóra, mert hogy innentől kezdve neked szarabb lesz mint bármikor volt az 100%. Tudod milyen vagyok, hisz ismersz.Ha átbasznak, én 2x annyira őt.Addig nem nyugszom...és ezt most itt mindenki előtt megígérem!

Csövi.

Azt mondják érzékeny vagyok...igazuk van...nem látszik mert kívülről egy nagypofájú, mindenkinek visszabeszélő erős lánynak tűnök, de belülről, egyetlen szó is elég arra hogy teljes roncs legyen belőlem.Ez volt most is...nem irtam mert olyan dolgok történtek velem amiket nem akarok leírni most, majd máskor.Csak azért irok most hogy valami életjelet adjak...még ezen a héten irok valamit, mert lesz mit.
Pussz.

"kezdet,végzet,egyik sem rejtély már"

'Biztos a fénybe érsz, ha fel tudsz állni mikor elbuktál, még bírnod kell, nem felejtheted el....'
Ő és Én. A legkedvesebb személy a számomra.Az a nő, aki mindig erős volt, mindig segített, szeretett, és vigyázott rám, ellátott a tanácsaival, felnevelt, boldog gyermekkort adott nekem, elbúcsúzott tőlem.El akar hagyni.Félek.Rettegek. Hol van már az amikor együtt sétáltunk, beszélgettünk, bicikliztünk, játszottunk, és csak együtt voltunk, élveztük egymás társaságát?! Hol vannak ezek boldognak tűnő idők? Mért nem lehet őket visszahozni? Annyira hiányoznak. Bármit megtennék hogy visszahozzam, odaadnám mindenem, feladnék bármit,csak egyetlen olyan napért. Ő mindig annyira erős volt, tudtam,hogy bármit elmondhatok neki, tartotta a lelket bennem, ma mégis, könnyező szemmel búcsúzott tőlem, hallgattuk Máté Pétertől a Most Élsz cimű számot, nem csodálkozott azon, amikor rám nézett és látta hogy ezerszer jobban sírok mint Ő.Csak szorította a kezem, erősen, és én tudtam hogy itt valaminek vége van.Valami elmúlt és soha nem jön vissza.Szép emlék marad minden, amiket soha nem felejtek el.De miért így?Miért most? Amikor a legnagyobb szügségem lenne rá... hisz Ő hozzátartozik az életemhez, nélküle úgy érzem nem vagyok egész.Nem is leszek soha.Fáj minden együtt töltött boldog pillanatra visszaemlékezni,és haragszom a világra hogy elveszi tőlem azt az embert, akiért bármimet odaadnám.Mit számít az élet, mit számítanak az emlékeink?! Épp azért emlékek, hogy őrizzük őket, de mit tegyek, ha inkább kitörölném őket?Csak azért hogy ne fájjon annyira, az elmúlás, élet és halál, egyszer eljön, de mindenkinek nehéz, Ő miért törődik bele ennyire? Miért nem harcol? Miért nem gondol arra hogy engem itt hagy, összetör.A szívembe gázol ezzel, lelkileg tönkretesz, még sem haragszom, hisz erről nem ő tehet.Az élet.Aki mindenkit megtanít.A sors.Ami ellen nem tehetsz semmit.Harag,fájdalom,üresség,kétely, és ezernyi kérdés ami bennem van.Az életem nélküle olyan üres lesz, túllépek majd rajta, de 100%-ig tudom hogy nem, ismerem magam.Semmin nem teszem túl magam egészen.Hát az elmúlást hogyan dolgozhatnám fel?!...Csak az jár a fejemben,hogy milyen lesz,ha abba a házba be kell mennem mégegyszer,de ő nem vár a kapu előtt.Nem fogad mosollyal, és nem ölel meg. Kereshetem a házban,a szobákban, hátha elbújt, de nem fogom megtalálni.Talán elment, és visszajön nemsoká... de már nem jön haza.Attól őrülök meg, hogy nem tehetek semmit, nem változtathatok a sorson.Bűntudat.Minden olyan szóért, amivel megbánthattam, amivel sebet okoztam és fájdalmat.Sajnálom ezeket. Örülök, amikor arra gondolok, hogy okoztam mosolyt is.Az élet legsötétebb útján vagyok,ott sétálok,egyedül,és rajtam áll hogy haza találok-e, vagy sem.Ha ez egy próbatétel, adhattak volna könnyebet is, kevésbé fájdalmasat.Mert ez,szörnyű.Végig kéne ezt egyátalán csinálnom?!...mi értelme van?... az hogy hónapokig,évekig fáj? Ha megtehetném, nem kérnék belőle, de nem tehetem meg, Ő is azt akarja hogy folytassam ott ahol abbahagytam,ne adjam fel, Ő sem tenné.Bírnom kell.Bírni is fogom.Mert sok embernek lesz még szügsége rám.A barátaimért,a családomért,végigcsinálom életem legnagyobb problémáját.Nem okozok csalódást....
Szeretlek, és tudom hogy jobb helyen leszel majd, ahogy te is mondtad "mi mindig nagyon szerettük egymást". Így van. Hidd el így is marad, amíg csak élek, és majd találkozunk akkor, amikor nekem is eljött az ideje.Talán még sok idő, de tudom hogy te mosollyal fogadsz majd, és ez erőt ad.Jó volt minden pillanat.Nem adnám oda semmiért az emlékeim.Örökké a szívemben őrizlek.Soha nem felejtelek el.Bármi is fog történni!
http://www.youtube.com/watch?v=IjwKJi7Gd3I

A szivárvány...

...olyan sok színű mint az ember. Nem lehet kiigazodni normálisan senkin, vagy csak nem vesszük a fáradtságot hogy teljesen megismerjük egymást.Az emberek nagytöbbsége megjátszik egy szerepet, mondjuk egy társaságba, azért mert abban reménykedik hogy talán majd így "jobban" fogják kedvelni.Nem is gondol bele, talán jobb lenne ha önmagát adná, és ha ez nem is tetszik mindenkinek, ő boldog lenne mert nem egy béna színdarabnak lenne az egyik mellékszereplője. Mindenkinek van egy másik oldala,talán, de nem hiszem hogy annyira sokban különbözne a 2 oldal egymástól. Az egyik lehet kicsit bulisabb, a másik néha visszafogott.Ezeket össze lehet hangolni úgy, hogy mindig az lehess aki valójában te vagy.Semmi sem jobb szerintem annál, mint amikor tudod hogy a barátaid úgy fogadnak el ahogy vagy, minden hibáddal együtt.Soha nem voltam "rajongója" a kétszínű embereknek...akik a szemedbe röhögnek, próbálnak bevágódni, de a hátad mögött "nézd már a kis kurva...alig vártam hogy elmenjen".Pedig akad ilyen bőven.Soha sem tudhatod kik az igaz barátaid?!...dehogynem.Csak rájuk kell nézni.Ott vannak veled jóban,rosszban...és ott is lesznek.Ez nem csak egy érdekkapcsolat, ez maga a barátság.Amivel mindent legyőzhetsz, ami mindenhez erőt ad, ami segít az álmaid megvalósításában, bármilyen kilátástalan a helyzet.Segítenek, ha kell kihúznak a bajból, vagy legalábbis próbálkoznak, és a szándék a fontos.Az hogy megpróbálták.Hát ne adjunk okot a csalódásra, mi is legyünk jó barátok, és viszonozzuk azt amit kaptunk.Bár csalódni minden emberben lehet, de ha valaki kevesebb okot ad rá....kevesebb az esély.Megbántani bárki tud, mindenkinek lehet rossz napja, bárki mondhat sértő dolgokat, és mindenki érezheti hogy nem volt helyes amit tett.Nem teszem mindig a helyes dolgot, sokszor hibázom és talán bántok meg embereket, de elviselem ha ez történik, és beismerem a tettem, nincs mindig igazam, és én ezt el tudom viselni.Tanácsokat tudok adni, de megoldani emberek helyett dolgokat nem.Ugyanígy én sem várom el, hogy azt amit nekem kéne megtennem, más csinálja.Szerintem senkinek az élete nem erről szól,és nem is akarja hogy erről szóljon.Annál rosszabb nincs, mint ha valakit kihasználnak.

legyünk barátok?!

Mostanában minden összejön... mindenkinek mindig van valami problémája, nyilván nekem is.Bár ez az élettel jár...de azért lehetne kicsit kevesebb, nem?! ... 15 évesen nem arra vágyom hogy állandó problémák között éljek.Nem bánom ha másnak kell segítenem...az csak figyelemelterelés a saját gondjaimról.Egy álca, ami mögé akkor rejtőzöm ha valami tényleg nincs rendben... a hamis nevetések és mosolyok amiket mostanában csinálok, elfedik azt aki valójában vagyok.Bár lehet hogy ez is én lennék...csak egy nagyon távoli személyiségem. Próbálok visszatérni arra az ösvényre, ahol még 2-3 hete jártam,csak eltévedtem a közepénél, és keresem a visszautat.Hosszú és küzdelmes lesz.De ez van.

A címre áttérve... helyes az, hogy azért térjünk vissza valakihez, mint barát, mert félünk attól hogy tönkreteszi magát? Iszik, vagy drogozik, mert nem tudja elfogadni azt ami már nincs és nem is lesz soha?! Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.De ha már ez igy alakult, miért ne tehetnék meg mindent azért, hogy ne legyen semmi baja... nem leszek ilyen, jobb akarok lenni... és őt sem akarom elveszíteni.Főleg nem így. Ha szügsége van rám, én ottleszek. Nem hagyom cserben, az nem én lennék.Hiszen a barátokért mindent, bármikor!

Ez csak ilyen rövid valami... muszály volt leírnom.
Csáó.

példaképek.

Sok embernek van példaképe.Nem mindenkinek, de valaki úgy gondolja, jó hogy tud valakihez viszonyítani.A cél nem mindig az, hogy pont olyanná váljunk mint az a személy.

Az én példaképem a Mamám.Ő olyan ember aki a családot,és a barátokat összhangba tudta hozni.Mindenre volt ideje, nevelte a gyerekeit, de a barátait sem hanyagolta el.Ezért szerették/szeretik őt sokan.Mindig mindent megoldott, és soha nem adta fel az álmait.Megdolgozott azért hogy szeressék és tiszteljék, senki egy rossz szót sem tudna róla mondani.Nekem is ez a vágyam.De a család és a barátok összhangba hozása nagy feladat a számomra.A kettő eddig nem nagyon ment.De próbálkozok, csak lehet hogy nem eléggé. Ez igy nem valami jó, hogy minden időm a barátaimmal töltöm, és a családomat szószerint elhanyagolom.Nyilván nekem jó, mert imádok velük lenni, de a családomnak meg rossz.Van akitől tudok tanulni és mindent megteszek azért hogy mindenkinek jó legyen.Most ezt a feladatot találtam ki magamnak.Majd meglátjuk mi lesz ebből.Vagy marad minden a régiben, vagy egy kicsit változok.

De miért is jó ha az embereknek vannak példaképeik?!...Hát jó kérdés.Én sem tudom...csak érzem hogy jó, amikor arra gondolok hogy ő ezt biztos ugyanígy tette volna, vagy esetleg másképp.Egyszerűen jóérzés.Nem arról van szó hogy mindenáron rá kell hasonlítani.Szó sincs róla.Olyannak kell maradnod amilyen te vagy, ez lesz mindenkinek a legjobb :)

Pápá.

Csalódhatsz a családodban, a barátaidban, a szerelmedben és igazából bárkiben.Senki sem tud tökéletesen, és mindenki számára megfelelően viselkedni.Hiába is szeretnél mindenkinek megfelelni, ez lehetetlen. És lesznek olyan emberek, akik már a neved hallatán elkerülnek, mert hallottak rólad ezt-azt, és lesznek akik kitartanak melletted örökké.

Az biztos hogy ha egyszer csalódtál valakiben, arra emlékezni fogsz.Kibékülhettek,de tapasztalat hogy a bizalom nem lesz ugyanolyan soha.Az ember nehezen felejt.

Minden barátom, és sokan a baráti csoportomon kívül is tudják milyen vagyok.Bár páran azthiszik hogy ismernek, és már biztos azért mert egyszer összefutottunk, legjobb barátok vagyunk.Persze. Mindenki tudja milyen nehéz kiismerni a másikat.Sokszor 7-8 hónap alatt sem sikerül teljesen.Ez is tapasztalat :) valaki még most is tud meglepetéseket okozni nekem :) de nem bánom, sőőt...
Sokan mondják hogy nehezen ismertek ki engem.Ez azért van mert nem vagyok olyan nyílt, a problémáimat sem mondom el minden létező embernek.Csak akiben bízok.Annyira meg tudok szeretni valakit, hogy ha valami baja lenne.......bele sem merek gondolni.Szörnyű.

Az életem mostmár jó 1,5 éve csak a barátokról szól.Értük bármit,bármikor,bármerre is vannak.Nekem ez jó.Vannak aiket jobban szeretek,vannak akiket kevésbé.Ez valószínű azért lehet, mert érzem hogy ő sem szeret annyira.De a barát az barát :)

love & friends :$ <3

tegnap.

Összességében jó volt nagyon. Végre találkoztam Dórával,Tomival,az ő barátnőjével Renivel, Andrással,Krisztával és egy barátnőjével Szilvivel.Voltunk városban, Andrással különösen sokat beszélgettem. Úgy érzem a 3 év alatt, most vagyunk úgy tényleg barátok.Ennek örülök :)
Hazaértem olyan fél 11 fele. Persze fáradtan, azonnal msn. Beszélgettem azokkal akik éppen fenn voltak, és rámírtak. Kb 2 ember. Néztem én hogy csak ilyen kevesen vannak fenn. De aztán rájöttem hogy mindenki bulizik.

Tegnap veszekedtem egy lánnyal. Elég csúnyán. A lényeg végülis, hogy emberek! Ahoz hogy egy kapcsolat tönkremenjen, 2 ember kell. Nem lehet hibáztatni a másikat. Vagy ha ezt tesszük, először nézzünk nagyon mélyen magunkba, és ha ott minden tiszta, akkor lehet a másikra kenni. Mert ez a lány szakított a barátjával. És tegnap egy bizonyos beszélgetés után ismét ráírt a fiúra.Azt mondta rá hogy "balfasz volt". De nem is érdekli, hogy 100%-ig tudja hogy a fiú még szereti, és bármit megtenne azért hogy újra összejöjjenek. A lány csak bántja őt. Ezen felidegesítettem magam. Az biztos, hogy a szakítások nagytöbbségében, az egyik félnek rossz lesz. Mert általában az egyik ember eldönti hogy szakít,meg is teszi, csak a másik ember még szereti az illetőt. Valakinek felejtenie kell, de annak a legrosszabb. Felejteni azt az embert akit szerettél, együtt voltatok X hónapig, és megszoktad hogy veled van.

De tényleg ebből áll egy kapcsolat? Hogy egy idő után megszokjuk egymást, és már csak ez tart össze minket?! Az együtt töltött hónapok alatt a szerelem átalakul szeretetté?! Szerintem nem. A szerelem nem tűnik el. Elég rég rájöttem erre... úgy 3-4 hónapja, és még most is érzem hogy nem múlik csak erősebb lesz.Hiába menekültem előle,csak magamnak tettem rosszat hogy megpróbáltam mással,rossz ötlet volt már tudom.... De kinél hogy van... ha valaki nem szerette soha eléggé a másikat (szerelemmel) akkor nyilván nem is marad meg sokáig az érzés és csak megszokást hagy maga után. Én úgy gondolom, ha igazán szeretsz valakit, nem fog csak eltűnni az érzés, nekem hiányozna. Bár ez én vagyok. Mindenki gondolja át mi a jó neki :)
Csók.

ja.

Vannak olyan barátaink, akik csak úgy vannak. Eljársz velük ide-oda, bulizol, jólérzed magad, tudod hogy a társaságukban igazán élsz és elengedheted magad. Szeretnek téged, te is szereted őket.

Vannak azok, akikről úgy érzed az igaz barátaid. Velük is elmész szórakozni. De velük érzed hogy nem csak abból áll a kapcsolat hogy buli,piálás, és egyéb. Hanem tudod hogy őket bármikot ki lehet zökkenteni ebből és félrehívni beszélgetni, ha valami gondod lenne. Tud értelmes tanácsokat adni. Itt is ugyanúgy: szeretnek téged, te is szereted őket.

Meg van a kettő együtt. Szerintem azt nem kell leírnom milyen :)
Mindenkinek van gondolom ilyenis, olyanis. Választani nem kell közülük, mindkettő jó. Csak tudni kell mikor kire számíthatsz :)

Pálma,Dóra,Máté,Timi,Peti,Tibi,Matya,Dorottya,Ella,Tomi,András,Fanni,Kriszta,Tita,Gábor,Enci,Anita (L) köszönöm a régóta tartó barátságot. Szeretlek titeket, nagyon :)  forever <3

Pápá :)

Hogyha már tényleg nem tudod mit kéne tegyél...

akkor mivan?!... hát az, hogy úgy cselekedsz ahogy NEKED tetszik.Nem hallgatsz mások üres véleményére.Senkiére. Átgondolsz mindent alaposan, 10x ha kell. De akár 20x. Felteszed a kérdéseket, akarod te ezt? Jó lesz ez neked?
És ha a válasz ezekre: nem... akkor hagyod az egészet úgy ahogy van, elfelejtesz mindent ami azzal kapcsolatos, kivered a fejedből a dolgokat örökre, megbékélsz a helyzettel, és majd később rájösz hogy milyen jól cselekedtél.

Ha a válasz: igen...akkor nem hagysz semmit rá, harcolsz addig ameddig csak tudsz és bírod,akár ki vagy merülve, akár nem, nem nyugodsz bele semmibe, és ha minden jól alakul, azonnal rájösz amint megkaptad amit akartál, hogy ez neked jó! Más kérdés hogy majd később ugyanúgy rájöhetsz hogy még sem volt jó, de akkor ez van.Te megtettél mindent, senki sem nézhet le azért mert feladtad az elején. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem ez a megoldás jobban tetszik :) bár. most nincs olyan dolog amiért úgy különösebben harcolnom kéne...csaak, ha adódik valami helyzet, annál igy szoktam gondolkozni :) mondjuk ha jobban átgondolom, van valami amiért megéri harcolnom...de ez maradjon Titok ;)
Csókolom :)

ma.

Felkeltem. No suli. Jó volt. Mikor kicsöngettek már ott voltam a suli előtt, mert mért ne?! :) ... Találkoztam barátaimmal(Pálma,Dóra). Utána elmentem egy haveromhoz, névszerint: Tomi. :) előállt az ötlettel hogy fessem be a haját. Háát... be is festettem. De jóó lett :) büszke vagyok. Lesokkoltam mindenkit...de annyira hogy az egyik srác.. (András) szinte a sapkáján ugrált idegességében. Hát igen. Van amikor kijön rajtam, és rázúdítom arra aki ott van épp :) Ez olyan Melittás :P  Andrisnak és Tibinek bocsii :$

És ... lehet hogy ma elkövettem eddigi életem legnagyobb hibáját. Vagy még nem követtem el de el fogom?! :S ... háát. mivel nem tudom hogy hiba-e vagy sem, ezért valószínű hogy elkövetem. Ha elkövettem, ha nem, a későbbiekben bővebben leírom. De amig nem tudok semmit... csak annyit hogy ez alaposan meglepett... de nem tudom örüljek-e, vagy kételkedjek...majd látjuk :) my life.

Csókolom.

hazugságok

Na igen. Ki nem hazudott már?!... gondolom mindenki legalább egyszer az életében :) ... Valaki annyira jól tud hazudni hogy profi benne, és tudja magáról hogy neki mindent elhisznek. Meg van aki annyira bénán hazudik és tisztán látszik rajta de azért ugyanugy csinálja hát...arra no comment, csak annyi hogy lehetne annyi esze hogy akkor nem csinálja de mindegy. Hazudni jó...egy ideig. Csak az a rossz meg enyhén ciki, amikor már azt sem tudod kinek mit/mikor hazudtál. Na hát ha másban nem, ebben az egyben biztos lehet mindenki hogy úgyis kiderül. Valószínű nem azonnal, de előbb vagy utóbb. Szokták mondani hogy "azt sem hiszem el amit kérdez" :D idáig azért már... ultragáz eljutni.De én nem szóltam :) akinek ez igy tetszik csinálja.Engem nem különösebben érdekel.Azért írtam le, mert vannak akik ezt csinálják. Számoljanak vele hogy úgyis meg tudom.És utálok csalódni :S (bár mondjuk ki nem?!). Úgy azthiszem ennyi.
Pá.

Háát...ma nem mentem suliba. Úgy ébredtem hogy azthittem fel sem tudok kelni. Na...aztán csak sikerült erőt vennem magamon és elsétálni az orvoshoz :D szerencsére senki nem volt előttem így kb. 10 perc alatt végeztem.Hurrá. Utána rájöttem hogy "basszus, hiányoznak az osztálytársaim :S" és elmentem a sulihoz. Nem is én lennék ha betegen nem mennék be még ha 10 percre akkor is :) Jó volt látni őket. Bár...reggel óta folyamatosan smsezünk, megállás nélkül de akkor is. Az nem olyan mintha látnám őket. Igen..ez a baj velem. Nagyon ragaszkodó vagyok...amikor elballagtam az előző osztályomtól az is nagyon megviselt. Mondjuk nem csak engem, mi a 8.-ba különösen összekovácsolódtunk. És nagyon szerettük/szeretjük egymást. Msnen mindennap beszélünk, meg szoktunk találkozni. Nem is tudnák már nélkülük élni úgy érzem :) és nagyon hiányoznak. De ez van. Egy osztály már soha nem leszünk. Hiszen szinte mindenki máshova ment, és mindenkinek vannak új barátai. De ez nem azt jelenti hogy nem is találkozhatunk nem igaz?! :D Ha rajtam múlik biztos nem szűnik meg a kapcsolat. Most azon vagyok hogy a régi baráti kapcsolataimat helyre hozzam, elhanyagoltam őket. Nem mindenkit de egy párat, egy ember miatt aki meg sem érdemelte. Nem jöttem rá hogy egy barát fontosabb, és akkor is ott lesznek amikor bajom van. Hát igen.. ez hiba volt. De már tudom mit rontottam el, még ha nem is mondják hogy rossz volt, nekem bűntudatom van. Mindent megteszek majd hogy helyre hozzam azt amit alaposan elbénáztam.Van rá esélyem, hiszen majd leülök velük beszélgetni, elmondok mindent amit gondolok és ha szerencsém van, és nem csalódtak túl nagyot bennem, akkor megbocsájtanak nekem.Remélem. Nem így akarok elveszteni 5-6 embert.Sőőt...sehogy sem akarom őket elveszíteni...erre sikerült rájönnöm 3 hónap alatt...hatalmas gratuláció nekem, hogy akkor sem hallgattam senkire, miért kell nekem ennyire önfejűnek és makacsnak lenni?!... hát...hiába szidom magam jobb úgy sem lesz azzal hogy itthon ülök és arra gondolok hogy mit rontottam el, mert már tudom, és mindent megteszek azért hogy többé ez ne forduljon elő. Az új barátaimra sokkal jobban fogok vigyázni, jobban fogom őket értékelni.Bár szerintem ez már meg is történt.Gondolom észrevették hogy mennyire ragaszkodom hozzájuk, mennyire fáj őket látni ha bajuk van, ezért is próbálok segíteni mindig, és tudatni velük hogy bármit elmondhatnak, és én akkor is ott leszek ha senki más! Ezt már bizonyítottam az egyik félnek. Most jön a másik. Hogy vissza szerezzem az elvesztett bizalmukat sokat kell még erölködnöm, de megéri mert azért hogy újra barátok legyünk megteszek mindent! Ígérem :)
Csóók.

úgy gondolom az igaz barát...

olyan aki mindig meghallgat. Tanácsokkal lát el, és óv téged ha hibát követnél el. Ha mégis hibázol, kedvesen mosolyog és annyit mond "majd legközelebb." Hiszen nem ez a barátság? de igen! Abból áll hogy segítünk a másiknak, ki állunk mellette jóban rosszban, szeretjük és elfogadjuk az esetleges hibáival és minden tulajdonságával együtt. Nah igen :)
Ehez kapcsolódóan leírnám, hogy utálom ha valaki, akit nem is ismerek, próbálja nekem megszabni hogy kivel barátkozzak. Hogy van ez??... beszélgetek vele pár hónapja és már az egyik szülőmnek képzeli magát?!. Engem nem érdekel hogy csak jót akar. Van annyi eszem, hogy el tudom dönteni mi a jó nekem , mielőtt ő megítélni a másikat esetleg rosszul. Mindig önfejű voltam ezzel kapcsolatban (is) , még a szüleim sem mondhatják meg, és nem is mondhatták soha,hogy kivel barátkozom. Hát nem ez a személy fogja elkezdeni. Erre allergiás vagyok. Fel lehet az ilyennel idegesíteni, nem kicsit. Ahogy általában mindig, most is magamra fogok hallgatni.És nem érdekel mások véleménye! Ez az én életem, úgy cseszem el ahogy akarom, bármilyen dologról is legyen szó. A hibáimból fogok majd tanulni ahogy mindig és majd a jövőben használom őket. De mindent meg kell tapasztalni :)
Csóók.

Olyan rosszul vagyok.Fáj a fejem.Ez biztos a sok stressztől van -.- mitől mástól?! Annyit aggódok mostanában mindenkiért, a barátaimért, a családomért, az életemért, a jövőmért. És az a rossz hogy nem is tudom ezt kinek elmondani.Anyámmal nem vagyok jó kapcsolatba, soha nem is voltam, nem is leszek, nem is akarok, nem hiányzik egyátalán hogy jóban legyünk. Van azt kész. Apa...hát vele nagyon jóban vagyok, de megvannak neki is a saját problémái, nem fogom még az enyémekkel is sokkolni. A barátaim... hát. úgy vagyok vele hogy inkább ők mondják el a problémáikat nekem, addig is amig próbálok tanácsot adni, leköt valami és nem a saját gondjaimra koncentrálok.Hiába vagyok szarul, az a jó hogy nem veszik észre. Mert nem mutatom ki. Ugyanolyan jófej próbálok lenni, hülyülök mint általában. Azzal a pár emberrel is igy vagyok akivel msnen beszélek csak. Minek kéne hogy elrontsam a kedvüket a gondokkal?! Inkább játszom azt, hogy minden rendben, minthogy bárkinek rossz legyen amiatt, hogy engem lát szenvedni. Tudom milyen amikor a barátod akit szeretsz rosszkedvű. Kérdezősködsz hogy mi a baja, miért ilyen?... ezt akarom elkerülni.A sajnálkozó tekinteteket/írásokat. Nyilván ha valaki rákérdez arra hogy "mi a baj?" elfogom mondani, ha olyan kapcsolatba vagyok az illetővel. (bár nincs olyan ember a barátaim közül, akinek ne mondanám el a bajaim. Mert mindenkit imádok és szeretek, akár találkoztam vele, akár nem, és bámelyikőjükért BÁRMIT megtennék!!) Szóval titkolni nem fogok semmit, de magamtól 100% hogy bele nem kezdenék ilyen beszélgetésbe, soha! ... hát ilyen vagyok. Ezt kell szeretni :D. ( ezt valószínű még sokszor elfogom mondani) Lehet gondolni hogy "úristen ez hülye"... de nem vagyok az. Ha jobban átgondolod, rájössz hogy ez olyan dolog, amit valószínű értékelnek benned. Állítólag rajtam nagyon látszik ha valami baj van, ahogy mondani szokták a barátaim "az arcomra van írva" hát igen :) Na de tényleg, problémák mindig is voltak, és lesznek is. Mert olyan hogy "tökéletes élet" nincsen! Minden ember álmai összetörhetnek. Mindenki tökéletesnek hitt élete sz*rrá mehet egyetlen másodperc töredéke alatt.Mert emberek vagyunk és sokszor hibázunk.De mindent meg lehet oldani, csak akarat kérdésre :)
Csók.

Ma rájöttem pár dologra.Ha szeretsz valakit, mutasd ki. Harcolj érte.Néha kockáztatni kell, és van amikor megéri, van amikor nem. De mivan akkor ha nem?!... semmi.Akkor tudod azt hogy te megtettél mindent, és nem úgy fogsz visszagondolni hogy "úristen de hülye voltam akkor, hogy nem mertem kockáztatni". Ez az élet rendje hogy néha csalódunk, de a hibáinkból tanulni kell és a következő helyzetnél visszagondolni a múltra.A csalódás az mindig egy lehetőség, de a sorsunkat valamilyen szinten irányíthatjuk. Ha eleve úgy állsz hozzá hogy jó lesz, akkor jó is lesz! Én is sok hibámból tanultam régebben, amit most már tudok értékelni. Nem feltétlenül jó rájuk visszagondolni de...tudom hogy volt értelme. Most meg, amikor már azt sem tudom mivan velem, hogy ki iránt mit érzek, még is úgy gondolom hogy ahoz eleget nem tanultam, hogy tudjam mi vár rám. De most már én is kockáztatni fogok, nem leszek gyáva. Képes leszek elmondani azt amit érzek, mindenkinek. Ez fontos dolog, hogy a másik érezze hogy szereted. Hiszen ő honnan tudhatná hogy mit érzel, ha szótlan vagy. "Az élet kockázat, és aki mer az nyer!" Én is nyerni fogok. Ezt már előre eldöntöttem!
Csók ;)

kavarások, pletykák.

Hát... ez a 2 dolog amitől a legjobban hányok. Van pár olyan ember, aki nem tud a seggén ülni, és nézni ki a fejéből, hanem olyan dolgokat kell kitalálnia ami egyátalán nem igaz. Azt elmondja valakinek, az az illető meg "aaah :O tényleg?? ne mondd már..." és elmondja még egynek.Hirtelen abból a storyból hogy "Mariska elvitt egy kutyát sétálni" az lesz, hogy " Képzeld mivan Mariskával, kórházba van mert a kutyája megharapta a torkát miközben a pasijával csókolózott". ( jó. nyilván ez egy hülye példa volt, de ezzel tudom érzékeltetni hogy mekkora képtelenséget találnak ki a szimplán unatkozó, másoknak rosszatakaró emberek) Undorító. Lehet azt mondani hogy "aki nem ad okot arra hogy pletyka keringjen róla, arról nem is pletykálnk" aha. Hát én például nem tudom mi okot adtam arra hogy a hátam mögött olyan dolgok kezdjenek terjedni rólam ami egyátalán nem igaz.Persze, ha valakivel összeveszel és úgy érzed hogy végleges mert olyan dolgot csinált ami nem megbocsájtható, de az az illető nem érzi ezt jogosnak, és dühös, valószínű hogy ki fog találni valamit amivel alád vághat. Ezzel nem kell törődni?!... DE KELL!... jó. Valaki nem törődik vele.Csak az nem én vagyok. Én legszívesebben az ilyen emberekkel alaposan elbeszélgetnék, de valószínűleg egyéb dolgok is lennének, főleg ha még neki állna feljebb hogy "mi az hogy kérdőre vonsz" és társai.Nem vagyok az erőszak híve, de úgy gondolom vannak olyan dolgok amiket úgy a legkönnyebb megoldani. (Nem azt mondom hogy másképp nem lehetne :D , de a legkönnyebb megoldás a legjobb nem?!) Na ja.Lehet kezdeni hogy "úristen. milyen felfogás ez??".. hát pont olyan ahogy én szoktam felfogni. Ennyi. De annyira érdekes hogy vannak akik igy is elfogadnak??...Vannak akiknek igy is jó vagyok?? Vannak hát. Ők érdekes módon nem csak a rosszat látják bennem. Visszatérve a pletykákra, aki valamit terjeszt valakiről, hát ... nem tudom. Nem túl jó dolog. És inkább mielőtt ilyet csinálnál, gondold végig milyen lenne ha rólad kezdődne el egy véget nem érő pletykasorozat, amit aztán lehet hogy soha többé nem tudsz lemosni magadról, hiába nem úgy volt ahogy a többiek mondják! ( nem kell félre érteni, semmi ilyesmi nincs velem kapcsolatban, de nem mondom hogy nem is lesz, hisz amennyi embert ismerek,és amilyen tulajdonsággal ők rendelkeznek, megeshet az ilyen). Egy a lényeg: gondoljatok bele milyen lehetne nektek. És akkor nem lesz semmi gond ;)
Csók.

"Amikor a szív érez, az agy kihagy, a levegő elfogy, a véred lüktet, és érzed azt, ami a legrosszabb neked." Hihetetlen az hogy mennyire igazak ezek a dolgok. Hiszen, ha szerelmes vagy, az annyira jó.Egy ideig.Utána kezdesz belegondolni abba hogy "dee...ennek vége lesz egyszer nem?!". És innen elkezdődnek a problémák.Bizonytalan leszel.Hitetlenkedni kezdessz. Hiába érzed még mindig ugyanazt a másik iránt,hiába gondolsz még ugyanúgy rá, hiába érzed hogy ő kell neked. Minden hiába?!... és ha szakítotok csak a jóra emlékszel? A rosszak eltűnnek?. Nem. Sok jóra emlékszel..de azt szokták mondani hogy "a jót könnyebben elfelejtjük, mint a rosszat". Én a kapcsolatomból szinte csak a rosszra emlékszem. Voltak nagyon jó pillanatok.Amikor jó volt akkor jó volt. Amikor meg rossz, akkor az ku*va rossz volt. És ha kérdeznék, mire emlékszem azt mondanám: arra a napra amikor először csalt meg, arra az órára amikor először éreztem hogy már nem ugyanaz és valami hiba van, arra a percre amikor utoljára láttam, arra a másodpercre amikor hidegen a szemembe nézett. Nyilván ezek csak a rossz dolgok. Egyértelmű emlékszem pár jó dologra. Amikor először csókolt meg, arra a helyre ahol először találkoztunk, arra a napra amikor először mondta hogy : "szeretlek"... de kit érdekel?!... szakítottunk, és én már nem vagyok belé szerelmes. Szokták mondani hogy az "érzések nem múlnak el maradéktalanul soha"... hát nem tudom, ha valaki annyi rosszat kap egy kapcsolatban mint én, akkor szerintem ezek kiütik az érzéseket és csak gyűlölelet, megvetést,szánalmat hagynak maguk után.1 hónap?!... valakinek sok valakinek nem.Nekem nem volt az.De őszintén szólva bőven elég volt.És egyátalán nem bánom hogy vége van...mert igy jöttem rá hogy mi az igazi szerelem és nem ez volt az! Szerettem.Múlt idő. És ezt sem bánom.De aminek vége van, azt nem kell eröltetni, mert abból jó nem származik. :) . Csók.

hihetetlen...

Ohh :) ma. Nagyon jó volt. Gólyaavatás. Végignevettük barátnőmmel :) felejthetetlen. Utána bementünk városba este 10ig. Hát az sem volt rossz ;) .Szóval a mai napom az ilyenekből állt.És rájöttem még valamire: nem kell bánnom semmit. "ne hiányolj senkit a múltadból, okkal nincs benne a jövődben". És ez az idézet mennyire igaz, a sors akarta igy hogy szakítsunk. Nem bánom azt sem hogy nem tettem meg amit szeretett volna. Ettől csak más lettem, és szeretek más lenni, kitűnni, nem átlagosnak lenni.Sokak szerint ez már túl sok bennem. A vágy hogy én más legyek. Talán igazuk van, de kit érdekel mások mit gondolnak?! ... én akkor is én leszek ha ez senkinek nem tetszik, mert kevés olyan ember van akiért megváltoznék. Hogy miért? mert szerintem azok az emberek, akik megakarják változtatni a másikat, azért csinálják ezt mert azt a tulajdonságot irigylik. Rám sűrűn mondanak jót és rosszat is, a legtöbb ilyen hogy: önfejű, makacs, hülye, szemét, kitartó, barátságos, szeretnivaló, aranyos. Csomó ellentmondás. Hogy van ez?! ... Valaki igy lát valaki úgy? Ez mitől függ? ... ezekre a választ nem tudom. Annyi van ilyenkor, hogy aki szemétnek lát, és a szemembe mondja azt biztos hogy becsülni fogom.Nem mondom hogy találkozni fogok vele még azokután...de tudni fogom hogy ő őszinte. Mert ezt szeretem,ha valaki nem fél kimondani a véleményét. Lehet hogy azért szeretem ezt mert én tökéletesen ez a szókimondó fajta, de nagyon őrült csaj vagyok. Ha valami érdekel, akkor én ott tombolok, sikítok, nevetek, őrjöngök. (: és ez nagyon jó. Mert imádom ezt csinálni.Főleg a barátaimmal... Nincs is annál jobb.Most megint összehordtam sok hülyeséget.Bocsi :$  Friends Forever <3 Pussz.

ez meg mi volt??

A barátság a feltétlen szeretet, meg a kölcsönös bizalmat jelenti?... már akinek :) ... ismerek nem egy olyan embert aki ugy van vele hogy "héé...vannak barátaim. csak szart se érek velük" ... na hát én más vagyok. Nekem a barátok a minden (L) Élni sem tudnék ha nem lenne legalább 1 olyan ember akinek mindent elmondhatnék. Nekem ez a jó. :) Akinek nem tetszik...elmehet a... :D bárhova.
Csók.

"a valóságtól elszakadnék..."

Ooh tnap csodálatos nap volt.Semmi probléma,semmi szomorúság, minden vidám volt és felejthetetlen. Békéscsaba ahol még igy sosem jártam. Én és 2 barátnőm megbeszéltük és indultunk is. Odafele út szuper volt. Ott lenni is élmény. Annyit hülyéskedtünk. Jó volt Szegeden hagyni minden problémát és elutazni valahova.Visszafele úton végig nevettünk :) elmondhatatlanul jóó volt,bár mindennap ilyen lenne.(L).
A mai nap már kevésbé volt jó. Sőőt... szörnyű. Az a személy, aki mindig velem volt jóban rosszban, mondhatni felnevelt, most odavan kötve egy ágyhoz és a betegségtől mozdulni sem tud. Gondolhattam volna hogy ez lesz, de ki készül ilyesmire?!...én biztos nem. 1 éve húzódik már ez a betegség, a rák. Annyira szörnyű őt így látni, ennyire betegen, ennyire elesetten és szomorúan. A Mamám. Bementem hozzá a kórházba, rámosolyogtam, leültem mellé Anyával, és elkezdtem sírni. Nem bírtam tovább. Nem akartam neki mutatni hogy mennyire fáj az nekem hogy elhagy nemsokára, de nem sikerült visszafognom magam.Folytak a könnyeim megállíthatatlanul. Hiába próbáltam arra gondolni hogy rám néz, és bár nem tud megszólalni, mennyire fáj neki igy látnia engem.Hiszen tudom hogy mennyire szeret engem,az unokáját. Ilyenkor van az, hogy minden eszembe jut. Minden együtt töltött pillanat,akár jó akár rossz. Hogy mennyit segített, milyen sokat foglalkozott velem.És minden szó,amivel mosolyt csaltam az arcára, vagy akár amivel megbánthattam. Ha bajom volt hozzá mehettem. De mostmár nem lesz ez. Mert a betegség legyőzte őt. Próbáltam mesélni, de a hangom annyira remegett és ezt ő is hallotta. Fél óra. Ennyit voltam képes kibírni. Mielőtt eljöttem, odahajoltam hozzá, adtam neki egy puszit, és azt mondtam "Szeretlek". Teljes szívemből így gondoltam. Sikerült kimondania hogy "Én is" annyira jólesett, de úgy éreztem ez a búcsú. Nem akartam. Nem akartam búcsúzni. Még nem. De elkellett mennem, nem okozhattam még több fájdalmat neki azzal hogy nekem mennyire fáj. Nem lehettem önző.Nem lehettem telhetetlen. Valószínűleg holnap ugyanezt fogom csinálni. Nem hagyhatom magára. Nem fogom ezt csinálni vele, még akkor se ha ez engem teljesen kikészít.Minden reggel sírva ébredek és vele álmodok. De ez nem számít. Csak az hogy én vele legyek,amig csak lehet. Kihasználjam a vele töltött idő minden percét. És így is fogom csinálni. Jólesett leírni ezt. Köszönöm mindenkinek. Ígérem nem mindig csak a problémákat fogom leírni, de mostanában abból van sok. Puszi.

mi történik?!

15 éves fejjel az ember nem tud sok mindent a világról.Így én sem. Átéltem már pár dolgot, de azok nem olyan rosszak.Nyilván van köztük az is. Nem is egy.De a problémákkal meg kell tanulni szembenézni, még ha nem is könnyű. Mindent le lehet győzni.És ha valakinek, akkor nekem biztos sikerülni fog, mert erős vagyok és mert van akaraterőm :) . Pussz