Mostanában minden összejön... mindenkinek mindig van valami problémája, nyilván nekem is.Bár ez az élettel jár...de azért lehetne kicsit kevesebb, nem?! ... 15 évesen nem arra vágyom hogy állandó problémák között éljek.Nem bánom ha másnak kell segítenem...az csak figyelemelterelés a saját gondjaimról.Egy álca, ami mögé akkor rejtőzöm ha valami tényleg nincs rendben... a hamis nevetések és mosolyok amiket mostanában csinálok, elfedik azt aki valójában vagyok.Bár lehet hogy ez is én lennék...csak egy nagyon távoli személyiségem. Próbálok visszatérni arra az ösvényre, ahol még 2-3 hete jártam,csak eltévedtem a közepénél, és keresem a visszautat.Hosszú és küzdelmes lesz.De ez van.
A címre áttérve... helyes az, hogy azért térjünk vissza valakihez, mint barát, mert félünk attól hogy tönkreteszi magát? Iszik, vagy drogozik, mert nem tudja elfogadni azt ami már nincs és nem is lesz soha?! Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.De ha már ez igy alakult, miért ne tehetnék meg mindent azért, hogy ne legyen semmi baja... nem leszek ilyen, jobb akarok lenni... és őt sem akarom elveszíteni.Főleg nem így. Ha szügsége van rám, én ottleszek. Nem hagyom cserben, az nem én lennék.Hiszen a barátokért mindent, bármikor!
Ez csak ilyen rövid valami... muszály volt leírnom.
Csáó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése