Ma rájöttem pár dologra.Ha szeretsz valakit, mutasd ki. Harcolj érte.Néha kockáztatni kell, és van amikor megéri, van amikor nem. De mivan akkor ha nem?!... semmi.Akkor tudod azt hogy te megtettél mindent, és nem úgy fogsz visszagondolni hogy "úristen de hülye voltam akkor, hogy nem mertem kockáztatni". Ez az élet rendje hogy néha csalódunk, de a hibáinkból tanulni kell és a következő helyzetnél visszagondolni a múltra.A csalódás az mindig egy lehetőség, de a sorsunkat valamilyen szinten irányíthatjuk. Ha eleve úgy állsz hozzá hogy jó lesz, akkor jó is lesz! Én is sok hibámból tanultam régebben, amit most már tudok értékelni. Nem feltétlenül jó rájuk visszagondolni de...tudom hogy volt értelme. Most meg, amikor már azt sem tudom mivan velem, hogy ki iránt mit érzek, még is úgy gondolom hogy ahoz eleget nem tanultam, hogy tudjam mi vár rám. De most már én is kockáztatni fogok, nem leszek gyáva. Képes leszek elmondani azt amit érzek, mindenkinek. Ez fontos dolog, hogy a másik érezze hogy szereted. Hiszen ő honnan tudhatná hogy mit érzel, ha szótlan vagy. "Az élet kockázat, és aki mer az nyer!" Én is nyerni fogok. Ezt már előre eldöntöttem!
Csók ;)