Ooh tnap csodálatos nap volt.Semmi probléma,semmi szomorúság, minden vidám volt és felejthetetlen. Békéscsaba ahol még igy sosem jártam. Én és 2 barátnőm megbeszéltük és indultunk is. Odafele út szuper volt. Ott lenni is élmény. Annyit hülyéskedtünk. Jó volt Szegeden hagyni minden problémát és elutazni valahova.Visszafele úton végig nevettünk :) elmondhatatlanul jóó volt,bár mindennap ilyen lenne.(L).
A mai nap már kevésbé volt jó. Sőőt... szörnyű. Az a személy, aki mindig velem volt jóban rosszban, mondhatni felnevelt, most odavan kötve egy ágyhoz és a betegségtől mozdulni sem tud. Gondolhattam volna hogy ez lesz, de ki készül ilyesmire?!...én biztos nem. 1 éve húzódik már ez a betegség, a rák. Annyira szörnyű őt így látni, ennyire betegen, ennyire elesetten és szomorúan. A Mamám. Bementem hozzá a kórházba, rámosolyogtam, leültem mellé Anyával, és elkezdtem sírni. Nem bírtam tovább. Nem akartam neki mutatni hogy mennyire fáj az nekem hogy elhagy nemsokára, de nem sikerült visszafognom magam.Folytak a könnyeim megállíthatatlanul. Hiába próbáltam arra gondolni hogy rám néz, és bár nem tud megszólalni, mennyire fáj neki igy látnia engem.Hiszen tudom hogy mennyire szeret engem,az unokáját. Ilyenkor van az, hogy minden eszembe jut. Minden együtt töltött pillanat,akár jó akár rossz. Hogy mennyit segített, milyen sokat foglalkozott velem.És minden szó,amivel mosolyt csaltam az arcára, vagy akár amivel megbánthattam. Ha bajom volt hozzá mehettem. De mostmár nem lesz ez. Mert a betegség legyőzte őt. Próbáltam mesélni, de a hangom annyira remegett és ezt ő is hallotta. Fél óra. Ennyit voltam képes kibírni. Mielőtt eljöttem, odahajoltam hozzá, adtam neki egy puszit, és azt mondtam "Szeretlek". Teljes szívemből így gondoltam. Sikerült kimondania hogy "Én is" annyira jólesett, de úgy éreztem ez a búcsú. Nem akartam. Nem akartam búcsúzni. Még nem. De elkellett mennem, nem okozhattam még több fájdalmat neki azzal hogy nekem mennyire fáj. Nem lehettem önző.Nem lehettem telhetetlen. Valószínűleg holnap ugyanezt fogom csinálni. Nem hagyhatom magára. Nem fogom ezt csinálni vele, még akkor se ha ez engem teljesen kikészít.Minden reggel sírva ébredek és vele álmodok. De ez nem számít. Csak az hogy én vele legyek,amig csak lehet. Kihasználjam a vele töltött idő minden percét. És így is fogom csinálni. Jólesett leírni ezt. Köszönöm mindenkinek. Ígérem nem mindig csak a problémákat fogom leírni, de mostanában abból van sok. Puszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése