csak az élhet igazán, aki tényleg akarja.

Élünk.Felkelünk mindennap és a napi rutint elvégezve indulunk.Elvégezzük azokat a dolgokat amik szerintünk,vagy valaki szerint fontosak és igy telnek a napok.Néha színt viszünk a szürke hétköznapokba és összefutunk a jól, vagy kevésbé ismert barátainkkal és érezzük azt amit mindennap kéne.
A felhőtlen boldogságot, a talán túl gyorsan eltelt perceket, amit ha lehetne, tovább nyújtanánk.De mindig akadnak problémák, mindig adódhatnak veszekedések. Mint mindenhol.Ha nem lennének problémák, talán már túl tökéletesnek éreznénk a világot.Ami nem is lenne baj.
Valahogy néha én is arra vágyom, bár ne lennének problémáim.Ne kellene aggódnom.De akkor végiggondolom azt, hogy miben találhatnák sikerélményt?!...ha megoldok valamit,magamtól persze, az olyan büszkeséggel tud eltölteni.Olyankor úgy érzem megérte.
Az ember egy másodperc alatt el tud szomorodni.Egy fel nem vett telefonhívás, egy rosszul sikerült eredmény, vagy akármi miatt.Úgy gondolom, egy élet kevés arra hogy minden fontosat megtapasztaljunk, vagy hogy mindent átéljünk.De kipróbálhatunk sok mindent, hisz a lehetőségeink adottak rá."Élni nem lehet megtanulni,az élet tanít meg mindenre" ...
Ma már annyi lehetőségünk van, csak állandó stressz vesz körül szinte minden egyes embert.A tanulás, a munka,a család. Nem lehet mindennek megfelelni.Nem akarhatsz egyszerre mindent, hisz miért is akarnád?...Elbújnál a tökéletes álca mögé, egy álomvilágban élve...de a valóság úgyis utolér, nem menekülhetsz.Örökké legalábbis.De miért is tennéd? Élhetsz úgy hogy jó legyen.Élhetsz úgy hogy jól érezd magad.Leginkább magadnak kell megfelelned, ha te elfogadod magad úgy ahogy vagy, mások is elfogadóbbá válnak.Magadban kell letisztáznod azt, hogy teljesen semmi,soha nem lesz tökéletes!Akarhatod te azt bármennyire, tehetsz érte sokat, áldozhatsz egy életet erre.De nem fog menni...Ezért:
Élj úgy, mintha mindennap az utolsó lenne!

játék.

Az élet egyeseknek olyan fontos.Mindent megtesznek a karrierért, a családért...csak azért hogy tökéletesnek látszanak.Miért "kell" ebben a világban mindig mindenkinek töretlenül megfelelni?..
Az élet egy játék a számomra.A saját karakteremmel vagyok és nem zavar ha elesek.Felkelek és megkeresem azt a jelet ami feltölt élettel és ha kell lövök. Nekem arról szól hogy merjek kockáztatni, önmagam legyek és mások véleményét elutasítva éljek úgy, ahogy nekem jó.

"Ha tiltják megteszem, ha tanítják nem hiszem, ha nem adják elveszem, mert én így élvezem."

Többet majd később :)

Csóók.

különös.

3 ember. Ülnek egy padka szélén,a tiszaparton, néznek maguk elé, a ködbe, a nagy semmibe. Azt mondják: olyan mint a képzelet, egy álom, nem a valóság,de mégis. Gondolkoznak, mindhárman szótlanok. Másra gondolnak...bár lehet, mindenki esze egy fiún jár...egy fiún, aki talán sokat jelent,vagy sokat jelentett, esetleg sokat fog jelenteni...majd egyszer.
Hányszor kívántam: bár felébrednék.Hányszor gondoltam erre...meg sem tudom számolni.Talán a rossz napokon mindenki erre gondol. Én biztosan. Több mint egy hete azzal a gondolattal fekszem le: hátha talán reggelre elmúlik minden. Annyira jó lenne. Elbújhatnék a problémáim elől, eltűnnének, nem emésztenének teljesen fel. A barátaimmal olyan jó. Kizökkentenek a megszokott dolgokból 2 másodperc alatt, és ez annyira sokat számít. Ha velük vagyok megszűnik a világ, problémamentes órák kezdődnek el. Csak a felhőtlen jókedv marad, egészen addig, amig haza nem érek. Rendszerint anyám már alszik olyankor. Tehát mintha egyedül lennék... csend van, csak az óramutató járását hallom.Gondolkozom.Ülök.Nézelődök.Tűnődök.... és a csend...mindenre választ ad, minden megvilágosul... hogy ami elől elmenekültem, újra előjön.Újra megtalál.Hiszen nem tűnik el, bennem él.El lehet felejteni egy időre, de teljesen soha.Vannak olyan dolgok, amik tudjuk hogy problémák, fájóak, de mégsem akarod elfelejteni...miért?!... Talán mert egy olyan személyhez fűződik, aki egykor sokat jelentett, sokat tett érted.Tudod hogy idővel jobb lesz.Olyan nehéz ezt elhinni.Mindig mindenki azt mondja: majd elmúlik. De mikor?! Meddig kell még várnom?!...Nem sokáig...már érzem hogy napról napra kevésbé fáj...ez megnyugtat.Őszintén tudok mosolyogni... nem csak azért hogy eleget tegyek a kiváncsi szempároknak.Ennek örülök.Jobban vagyok.Meglepően jól fogadtam a dolgokat...azthittem nehezebb lesz, hogy összetörök lelkileg apró kis darabokra. De egydarabban vagyok, erősebben,és szemtelenebbül mint valaha :) ... megtaláltam önmagam.Sokat számít az, hogy tudd ki vagy.Én mindig olyan leszek, aki nem fél kimondani azt amit gondol,aki bárkinek visszaszól, aki megverekszik ha kell azért amit akar,akinek fontos a szerelem és mások érzései, akinek az élete a barátai, akinek szüksége van sok emberre, aki nehezen felejt,aki tudja mit akar,aki mindig magát teszi leghátulra másokkal szemben, aki tudja magáról hogy van mire nagypofájúnak lennie, és olyan, aki az életben bármit elérhet, csak igazán kell akarnia.

"altass el, ringass mint régen, már értem a mesét, jól csak a szíveddel látsz, de néha még a szív is téved, mindig itt legyél, hiszen semmi volnék,nélküled"...

Csók.

?!

Mi történt?...Mit rontottam el? Miért érzem azt hogy ennyire eltávolodtunk??...annyira jóban voltunk.Annyira szerettem veled lenni, barátok voltunk, mindig segítettem, mindig veled voltam, mindig próbáltalak a jó irányba terelni, miért hazudsz rólam össze vissza?...miért engem kell beállítani mindenki szemében egy rossz barátnak?... én nem vagyok rossz. Jó barátnak érzem magam, ezt igazolják a többiek is, veled... akivel mindig mindent megbeszéltem, most miért kellett hátba szúrnod és csalódást okoznod?...Annyira haragszom...én sem vagyok tökéletes ezt elismerem, én is hibáztam és ezt jól tudom,de miért pont mi?!...hidd el nekem annyira fáj ez...hogy egy olyan ember fontosabb volt akit nem ismersz annyira mint engem...hogy már több mint 1 éve sodródunk egymástól távoli vizekre...hogy már nem érzem azt hogy bízhatok benned,hogy a szemembe mást mondasz mint a hátam mögött.Nem értelek... nem tudom elhinni hogy ilyenné váltál.Nekem nem ez a barátság... neked mindig nagyobb szügséged volt rám, én mégis jobban megszerettelek mint te engem.Helyre akartam hozni a dolgokat, harcoltam volna, most is harcolnék, de tudom hogy nem nekem kell... hiszen én nem tettem semmit rosszat...ami jót tettem azt is megbántam.Nem érdemelted meg,nem érdemeltél meg, nem érdemelsz meg.Tudom hogy az emberek változnak, de engem nem láncolhatsz magadhoz mert én szabad embernek gondolom magam, nem ragadok le... nem tudok csak egy emberrel barátságba lenni, nekem az kevés. Annyira fájnak a dolgok... üresség amit perpillanat érzek. Hiába gondolom át 100x hibát keresve azokban a dolgokban amiket tettem, nem találok.Miért nem?!...magamra vállalnám.De nem tehetem...szeretném helyre hozni de valahogy mégsem.Akarom hogy jóban legyünk de elvagyok nélküled is,szeretnék segíteni de nem tudok.Kétes érzések.Nekem kell eldöntenem mit akarok vagy te is elég vagy hozzá?...Nem.Egyedül kevés vagy, mert ha rá is jössz arra hogy mit veszítettél, késő lesz.Tudod mennyire makacs vagyok...annyiszor okoztál csalódást hogy tele van a pohár...nem tudnák megbocsájtani...teljesen soha. Az életem nélküled talán egy ideig üresebb lesz mint veled, de én túl fogom élni...jobban mint te.Én nem fogok annyira sérülni, az én lelkiismeretem teljesen tiszta.Csak annyit tudok még mondani, hogy ha engem szar barátnak állítottál be mindenki szemében,de amikor neked kellett velem beszélned jó voltam, akkor majd én megmutatom milyen az, amikor szar barát vagyok.Eldöntheted melyik volt a jobb, és elgondolkozhatsz...mert az biztos hogy ezekután rám nem számíthatsz semmiben.Levettem a kezem rólad, élj úgy ahogy akarsz.De ne számíts semmi jóra, mert hogy innentől kezdve neked szarabb lesz mint bármikor volt az 100%. Tudod milyen vagyok, hisz ismersz.Ha átbasznak, én 2x annyira őt.Addig nem nyugszom...és ezt most itt mindenki előtt megígérem!

Csövi.

Azt mondják érzékeny vagyok...igazuk van...nem látszik mert kívülről egy nagypofájú, mindenkinek visszabeszélő erős lánynak tűnök, de belülről, egyetlen szó is elég arra hogy teljes roncs legyen belőlem.Ez volt most is...nem irtam mert olyan dolgok történtek velem amiket nem akarok leírni most, majd máskor.Csak azért irok most hogy valami életjelet adjak...még ezen a héten irok valamit, mert lesz mit.
Pussz.