2010. november 10., szerda

?!

Mi történt?...Mit rontottam el? Miért érzem azt hogy ennyire eltávolodtunk??...annyira jóban voltunk.Annyira szerettem veled lenni, barátok voltunk, mindig segítettem, mindig veled voltam, mindig próbáltalak a jó irányba terelni, miért hazudsz rólam össze vissza?...miért engem kell beállítani mindenki szemében egy rossz barátnak?... én nem vagyok rossz. Jó barátnak érzem magam, ezt igazolják a többiek is, veled... akivel mindig mindent megbeszéltem, most miért kellett hátba szúrnod és csalódást okoznod?...Annyira haragszom...én sem vagyok tökéletes ezt elismerem, én is hibáztam és ezt jól tudom,de miért pont mi?!...hidd el nekem annyira fáj ez...hogy egy olyan ember fontosabb volt akit nem ismersz annyira mint engem...hogy már több mint 1 éve sodródunk egymástól távoli vizekre...hogy már nem érzem azt hogy bízhatok benned,hogy a szemembe mást mondasz mint a hátam mögött.Nem értelek... nem tudom elhinni hogy ilyenné váltál.Nekem nem ez a barátság... neked mindig nagyobb szügséged volt rám, én mégis jobban megszerettelek mint te engem.Helyre akartam hozni a dolgokat, harcoltam volna, most is harcolnék, de tudom hogy nem nekem kell... hiszen én nem tettem semmit rosszat...ami jót tettem azt is megbántam.Nem érdemelted meg,nem érdemeltél meg, nem érdemelsz meg.Tudom hogy az emberek változnak, de engem nem láncolhatsz magadhoz mert én szabad embernek gondolom magam, nem ragadok le... nem tudok csak egy emberrel barátságba lenni, nekem az kevés. Annyira fájnak a dolgok... üresség amit perpillanat érzek. Hiába gondolom át 100x hibát keresve azokban a dolgokban amiket tettem, nem találok.Miért nem?!...magamra vállalnám.De nem tehetem...szeretném helyre hozni de valahogy mégsem.Akarom hogy jóban legyünk de elvagyok nélküled is,szeretnék segíteni de nem tudok.Kétes érzések.Nekem kell eldöntenem mit akarok vagy te is elég vagy hozzá?...Nem.Egyedül kevés vagy, mert ha rá is jössz arra hogy mit veszítettél, késő lesz.Tudod mennyire makacs vagyok...annyiszor okoztál csalódást hogy tele van a pohár...nem tudnák megbocsájtani...teljesen soha. Az életem nélküled talán egy ideig üresebb lesz mint veled, de én túl fogom élni...jobban mint te.Én nem fogok annyira sérülni, az én lelkiismeretem teljesen tiszta.Csak annyit tudok még mondani, hogy ha engem szar barátnak állítottál be mindenki szemében,de amikor neked kellett velem beszélned jó voltam, akkor majd én megmutatom milyen az, amikor szar barát vagyok.Eldöntheted melyik volt a jobb, és elgondolkozhatsz...mert az biztos hogy ezekután rám nem számíthatsz semmiben.Levettem a kezem rólad, élj úgy ahogy akarsz.De ne számíts semmi jóra, mert hogy innentől kezdve neked szarabb lesz mint bármikor volt az 100%. Tudod milyen vagyok, hisz ismersz.Ha átbasznak, én 2x annyira őt.Addig nem nyugszom...és ezt most itt mindenki előtt megígérem!

Csövi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése