Élünk.Felkelünk mindennap és a napi rutint elvégezve indulunk.Elvégezzük azokat a dolgokat amik szerintünk,vagy valaki szerint fontosak és igy telnek a napok.Néha színt viszünk a szürke hétköznapokba és összefutunk a jól, vagy kevésbé ismert barátainkkal és érezzük azt amit mindennap kéne.
A felhőtlen boldogságot, a talán túl gyorsan eltelt perceket, amit ha lehetne, tovább nyújtanánk.De mindig akadnak problémák, mindig adódhatnak veszekedések. Mint mindenhol.Ha nem lennének problémák, talán már túl tökéletesnek éreznénk a világot.Ami nem is lenne baj.
Valahogy néha én is arra vágyom, bár ne lennének problémáim.Ne kellene aggódnom.De akkor végiggondolom azt, hogy miben találhatnák sikerélményt?!...ha megoldok valamit,magamtól persze, az olyan büszkeséggel tud eltölteni.Olyankor úgy érzem megérte.
Az ember egy másodperc alatt el tud szomorodni.Egy fel nem vett telefonhívás, egy rosszul sikerült eredmény, vagy akármi miatt.Úgy gondolom, egy élet kevés arra hogy minden fontosat megtapasztaljunk, vagy hogy mindent átéljünk.De kipróbálhatunk sok mindent, hisz a lehetőségeink adottak rá."Élni nem lehet megtanulni,az élet tanít meg mindenre" ...
Ma már annyi lehetőségünk van, csak állandó stressz vesz körül szinte minden egyes embert.A tanulás, a munka,a család. Nem lehet mindennek megfelelni.Nem akarhatsz egyszerre mindent, hisz miért is akarnád?...Elbújnál a tökéletes álca mögé, egy álomvilágban élve...de a valóság úgyis utolér, nem menekülhetsz.Örökké legalábbis.De miért is tennéd? Élhetsz úgy hogy jó legyen.Élhetsz úgy hogy jól érezd magad.Leginkább magadnak kell megfelelned, ha te elfogadod magad úgy ahogy vagy, mások is elfogadóbbá válnak.Magadban kell letisztáznod azt, hogy teljesen semmi,soha nem lesz tökéletes!Akarhatod te azt bármennyire, tehetsz érte sokat, áldozhatsz egy életet erre.De nem fog menni...Ezért:
Élj úgy, mintha mindennap az utolsó lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése