2010. november 20., szombat

különös.

3 ember. Ülnek egy padka szélén,a tiszaparton, néznek maguk elé, a ködbe, a nagy semmibe. Azt mondják: olyan mint a képzelet, egy álom, nem a valóság,de mégis. Gondolkoznak, mindhárman szótlanok. Másra gondolnak...bár lehet, mindenki esze egy fiún jár...egy fiún, aki talán sokat jelent,vagy sokat jelentett, esetleg sokat fog jelenteni...majd egyszer.
Hányszor kívántam: bár felébrednék.Hányszor gondoltam erre...meg sem tudom számolni.Talán a rossz napokon mindenki erre gondol. Én biztosan. Több mint egy hete azzal a gondolattal fekszem le: hátha talán reggelre elmúlik minden. Annyira jó lenne. Elbújhatnék a problémáim elől, eltűnnének, nem emésztenének teljesen fel. A barátaimmal olyan jó. Kizökkentenek a megszokott dolgokból 2 másodperc alatt, és ez annyira sokat számít. Ha velük vagyok megszűnik a világ, problémamentes órák kezdődnek el. Csak a felhőtlen jókedv marad, egészen addig, amig haza nem érek. Rendszerint anyám már alszik olyankor. Tehát mintha egyedül lennék... csend van, csak az óramutató járását hallom.Gondolkozom.Ülök.Nézelődök.Tűnődök.... és a csend...mindenre választ ad, minden megvilágosul... hogy ami elől elmenekültem, újra előjön.Újra megtalál.Hiszen nem tűnik el, bennem él.El lehet felejteni egy időre, de teljesen soha.Vannak olyan dolgok, amik tudjuk hogy problémák, fájóak, de mégsem akarod elfelejteni...miért?!... Talán mert egy olyan személyhez fűződik, aki egykor sokat jelentett, sokat tett érted.Tudod hogy idővel jobb lesz.Olyan nehéz ezt elhinni.Mindig mindenki azt mondja: majd elmúlik. De mikor?! Meddig kell még várnom?!...Nem sokáig...már érzem hogy napról napra kevésbé fáj...ez megnyugtat.Őszintén tudok mosolyogni... nem csak azért hogy eleget tegyek a kiváncsi szempároknak.Ennek örülök.Jobban vagyok.Meglepően jól fogadtam a dolgokat...azthittem nehezebb lesz, hogy összetörök lelkileg apró kis darabokra. De egydarabban vagyok, erősebben,és szemtelenebbül mint valaha :) ... megtaláltam önmagam.Sokat számít az, hogy tudd ki vagy.Én mindig olyan leszek, aki nem fél kimondani azt amit gondol,aki bárkinek visszaszól, aki megverekszik ha kell azért amit akar,akinek fontos a szerelem és mások érzései, akinek az élete a barátai, akinek szüksége van sok emberre, aki nehezen felejt,aki tudja mit akar,aki mindig magát teszi leghátulra másokkal szemben, aki tudja magáról hogy van mire nagypofájúnak lennie, és olyan, aki az életben bármit elérhet, csak igazán kell akarnia.

"altass el, ringass mint régen, már értem a mesét, jól csak a szíveddel látsz, de néha még a szív is téved, mindig itt legyél, hiszen semmi volnék,nélküled"...

Csók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése