Nem irtam még erről cikket, pedig szégyen nem szégyen, én is cigizek.Mindenki tisztában van vele, hogy káros, nem jó, halált okozhat stb. Érdekes módon észre lehet venni, hogy mindenki tisztában van ezekkel a dolgokkal,mégis ugyanúgy szívják. Igen...ez tapasztalat. Végülis, mindenki a maga kárán tanul.
Sohasem szerettem, amikor mondták hogy szokjak már le.Le fogok ha akarok.Tisztában vagyok az akaraterőmmel, és ahogy apám, 20 év dohányzás után letudta tenni a cigit egyik napról a másikra, nekem is menni fog ez.Máskérdés hogy semmi kedvem :)
13 éves koromban kezdtem...azóta már eltelt 2,5 év körülbelül...sokminden közrejátszott. Nyilván a baráti társaság, de inkább az otthoni gondok. Anyámék sokat veszekedtek, mindenen. El is váltak. Akkor kikészültem. Összetörtem. Kellett valami amibe menekülhetek...meg hát... mennyivel menőbb vagy 13 évesen a barátaid szemében egy szál cigivel a kezedben, nincs igazam!? :) ... Azóta meg ugyanúgy megy minden.Csak egyre többet, ahoz képest hogy amikor kezdtem,elég volt egy doboz cigaretta egy hétig... most egy doboz van amikor a nap végéig sem.Látszanak a mértékváltozások. De nem vagyok boldogabb hogy cigizek...egyátalán nem. Ha vissza lehetne csinálni én sem szoknák rá...úgy gondolom. Tudom mennyire rossz ha nincs. Mástól kérni meg annyira megalázó. Soha sem szerettem... Ezek a dolgok se vesznek rá arra hogy le tegyem...ez nem gyávaság...Csak inkább a bizonytalanság önmagam irányába...
Én is zsigizsek,mer én cígány ásszon vágyok. Szíjom áz ukrán zsigit,de tíleg rosz há nincs,de én nem szíggyellek kaudulni,mer úgy is ádnák. Ná csók á cshaládnak!.
VálaszTörlésChígány Mari á Rhízműves Ízáurá mámija.