Ő nem látta át, mit tesz magával...Mit ront el. Hova fajul az a dolog, amit ő "szerelemnek" nevez. Soha nem gondolta át. Az élete már elég régóta egy fiú körül forgott.Akiért érezte, mindent megtenne.Mindent feladna.Talán úgy gondolta, a fiú változhat... változhat a jó irányba.
A fiú, amig nem voltak együtt, rajta lógott.Mindennap hívta.Szerette.Legalábbis ezt mondta...ő pedig mindent elhitt.Minden egyes kimondott szót, hisz a fiú úgy rángatta őt ahogy akarta.Megtehette.Kegyetlen játékba kezdett bele.Talán a fiú, csak próbára tette.De lehet hogy nem...Mivan ha a fiú tényleg komolyan gondolta a dolgokat...tényleg szerette a lányt. Ha igy lett volna akkor kimutatja.Tudom, a lány mindennap a fiúra gondolt... arra hogy mikor találkozhat vele, hisz nem tudta elfelejteni.Fájt neki ha mással látta...fájt belegondolni valaminek a végébe.Hisz a helyzet annyira kilátástalannak tűnt.Egy olyan útnak amiből nincs kiút.A vészkijáratot pedig nem találta.Hiába próbálkozott a lány...nem tudta élni a saját életét a fiú nélkül.Úgy érezte nem teljes egész már.
Újra összejöttek.A lány kimondhatatlanul boldog volt..erre várt már régóta.Úgy érezte a mennyben van...De csak egy angyalt lát; a fiút.Ahogy belenéz a szemébe, az a rózsaszín ködös boldogság önti el.A szíve elkezd gyorsabban verni...Hálás volt a sorsnak...azért hogy adott nekik még egy esélyt.A fiú azt ígérte; nem teszi azt mint a múltkor.Azt mondta;csak a lányt szereti teljes szívéből.A kölcsönösnek hitt érzések annyira boldoggá tették a lányt...a lányt aki eddig azt hitte; semmi esély.Most olyan boldog volt mint még talán soha.Nem gondolta volna hogy ennyire lehet szeretni valakit, hogy ennyire nélkülözhetetlen lesz, mint a levegő.
Teltek a hetek...teltek... a lány kezdte azt érezni mint a multkor....Hitetlenséget.Furcsaságot...Kétségbeesést...Értelmetlenséget.A barátai sorra mondták neki, hogy itt,ott látták az ő szerelmét lányokkal.De ő nem hitt nekik.Nem akarta újra elhagyni a fiút... megint megválni tőle, alighogy visszakapta.A szíve azt súgta; nem igaz. Az esze azt mondta; hallgass a barátaidra, nem hazudnak.
A lány...soha nem az eszére hallgatott, mindig a szívének volt az utolsó szava.Nem tudta a dolgokat igazán felfogni.Azt akarta hogy a fiú vallja be neki a dolgokat... de ő nem tett semmi ilyesmit.Így a lány kevésbé törődött a pletykákkal.Kétszer biztos úgy volt vele, ezt nem csinálja tovább, nem érdekli semmi, lesz ami lesz ő véget vet ennek.Megállt a fiú háza előtt, még arra várt hogy ő lejöjjön.Magabiztosnak érezte magát.Kitartónak....a fiú megjött.A lány magabiztossága átváltozott tiszta szerelemmé...A kitartóság szertefoszlott, ahogy a fiú beszélt...az érzései csak megerősödtek.Itta a szavait.Töretlenül...és boldog volt.De mégsem...Örült..de valahogy nem igazán.Élt,csak nem teljesen.Csak sodródott az árral...de nem egyedül.A szeretett fiú társaságában.Úgy minden könnyebb volt...Minden egyszerűbb és szebb.Édesebb.Néha keserűbb.De a lány be merte vállalni az újabb csalódást, hisz 100%-osan tisztában volt hogy a fiú mennyire nem hűséges.Innentől kezdve,senki nem gondolhatja őt gyávának.Inkább csak önpusztítónak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése