Járjuk az utcákat egy páran. A nevetésünktől hangos az egész tér,kit érdekel? Kinek van joga ahoz,hogy ezt megpróbálja ellopni tőlünk? Senkinek.
Hiszem hogy az élet egy bizonyos szintig ajándék. Lehet néha szenvedés, de minden rosszban van valami jó és csodálatos.
Ez a nap is biztos elég önfeledtre sikerült. Felhőtlen jókedv és furcsa érzések kavarogtak bennem. Jó volt látni a barátaim és sokat lenni velük együtt.
Nem szeretem ha a barátaim megsértődnek rám. Rosszul esik. Egyetlen hibáért amit véletlenségből követtem el nem hiszem hogy vérig kellene sértődni. Főleg nem egy olyan embernek akit szinte a testvéremnek tartok, annyira közel áll hozzám.Mindent megbeszélek vele, és bízok benne teljesen.Bár régebben több időt töltöttünk együtt, mindennap gondoltam rá. Nem érzem magam túl jól emiatt. Ember vagyok és sokszor hibázok. De majd ha mindenki megtapasztalja milyen az, amikor tényleg elkövetek egy hibát, amit talán már vissza sem lehet csinálni, akkor visszakívánják a múltat. Az életemet alakítanom kell,mert más nem csinálja meg helyettem. Szeretném ilyenkor tudni, kit mit érez,gondol ezekkel kapcsolatban de nem látom,maximum eltudom képzelni.A csalódottság csak egy kétértelmű érzés, nem tudod mit takar...sok benne a "talán".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése