Volt már olyan...

hogy elhagytak valakiért. Hogy megbántottak valamiért. Felfogtam a dolgok pozitív oldalát; " nincs több szenvedés" címen, milyen jó. Hagyni kell a dolgokat maguktól sodródni. Nem avatkozok a sorsba bele, minden megvan írva. Mert én ebben és magamban hiszek. Tudom, hogy ha akarok valamit, könnyen feladom. De tisztában vagyok azzal,hogy ha már hagyom veszni a dolgokat akkor azok nem is jelentettek annyit. Minek adnám azt fel,ami az életemhez kell. Hülyeség lenne. Mindig találok olyan dolgot amiért érdemes felállnom újra és újra a padlóról. Tele sebekkel és zúzódásokkal is. Magabiztosan sétálok az utamon ahol ha megtalálom az örömöt,boldog vagyok. A Föld kerek. Forog nélkülem is, ezzel tisztában vagyok.De ha már egy ember van, akinek az élete nélkülem kevesebb lenne,megérné. Így is megéri minden egyes nap felkelnem. Tudom, hogy valam jó úgyis történik velem, ha akarom ha nem. A rosszakkal ugyanígy van. Nem lehet mindennapom maga a tökéletesség. Beárnyékolja ezer dolog, de kit érdekel?!...Engem nem. Vannak még meglepetések, hiszek a csodákban is. Szerintem minden alakulhat úgy, hogy el sem hiszed,hogy így történt. Igenis léteznek. Bennünk élnek, mi emberek is csodák vagyunk. Van képzelőerőnk és annyi minden más mellé. Mégsem használjuk ki. Nem is kötelező. Valaki azt is csodának könyveli el,hogy túlélte a napot :) de végülis nincs igaza?!... A túlélés ebben a világban nehezebb mint bárki is gondolná.