mindig,mindig és mindig.

A kezetekben vagyok. Ott tartotok engem, nem vagyok egyedül, nem vagyok magányos, nem élhetek nélkületek. Soha nem voltam érzelgős, nem szeretek az érzéseimről hosszasan beszélni, előtérbe helyezem a többieket de mégis ; fontosak vagytok. Mi lennék ha ti nem védenétek engem, ha ti nem segítenétek nekem átjutni a nehéz pillanatokon amiket az élet ad nekem. Egy lelketlen szörnyeget válna belőlem aki átgázol mindenkin. Ti kihozzátok belőlem a jót, a szépet, a kedveset, egy olyan lányt aki tényleg én vagyok. Mélyen rejtőzött Ő, elbújt előletek, elbújna még most is, de megtapasztalta amit kevesen ; szeretik. Senki más nem hoz felém annyi érzést mint ami akkor fog el, amikor épp veletek vagyok. A magányba nem rejtőzhetek...már nem. Többé nincs erre szükség, ti vagytok nekem a támasz, az életet jelentő bájital. Megváltoztattatok engem, hogyan is köszönhetném meg, mit tehetek én egyedüli emberként most? Elfuthatnék és kilométereken keresztül ordítozhatnám ; vannak barátaim és szeretem őket!