úgy alakítjátok az életem mintha csak a tiétek lenne....

Ha tudnám ki vagyok, könnyebb lenne minden, de ne próbáljátok ezt a mostani gyengeségem kihasználni. Én mindig sokat akarok, nekem mindig a legtöbb kell mindenből. Ha elveszek akkor sokat, ha adok akkor szintén. Kik azok az emberek akik képesek az ÉN életemre fogadásokat kötni...ettől érzik jól magukat?! Amikor visszahallom,hogy valaki mekkora vigyorral meséli ezt, nekem nem esik olyan jól bár ez érthető. 10 szál cigaretta ér annyit,hogy egy barátnak rossz perceket okozz? Lehet az én felfogásom a szar... tegnap 'kissé' úgy éreztem nem vagyok én senkihez való. Eléggé problémás az életem még pár barátom szerint is, nem hogy egy fiúnak. Átgondoltam és rájöttem hogy nincs igazam, majd megtalálom azt aki hozzám való. Talán most is épp vele vagyok...bár már érdekes módon nem hiszem. Olyan furcsa... a hangulatom ingadozik mint egy terhes nőnek vagy nem is tudom. Létezik olyan,hogy ennyire kiábránduljak valakiből...el se tudtam képzelni,hogy egyszer majd ilyet mondok de az igazságot nem tagadhatom le és ami a szívemen az a számon. Én lepődtem meg a legjobban amikor a legjobb barátnőm szemébe mondtam ezt és ő megölelt de láttam rajta is a meglepödöttséget.  Azt hittem kettéroppanok majd amikor ezt végre én is felfogom úgy,ahogy mindenki kérte, szinte már követelte tőlem...de nem. Csak álltam és a megvilágosulás (ha szabad ezt mondanom) betört az elmémbe. Áttörte a falakat, a pajzsomat lenullázta, ellent sem tudtam állni. De megint egy furcsa érzés ; nem is akartam. Most bennem van a hiba és őt akarom megvédeni magamtól, vagy ő rontotta el és saját magamat akarom megvédeni tőle? Szépek az érzéseim, kegyetlenül kristály tiszták és szívbemarkolóan igazak azt hiszem,de ellenállni a gonosz akaratnak tudni kell. Nem akarom magamat mégegyszer bábúnak érezni,mert az voltam eddig. Egy figura...de ez elmúlt. A zsínórok amikkel mozgattak mostanra már elszakadtak és a lelkem visszaköltözött a megfáradt testbe, hogy újult erővel lépjen ki, a kihívásokkal teli világba.