alkohol!

A magam részéről érzem, hogy szégyen lenne ha pont erről nem írnék. Igen... írtam a dohányzásról most írok az alkoholról. Tapasztalatom nem mondom, hogy akad ezer de van jó pár. Életem egyik legfurcsább pillanata volt, amikor a féltestvéremmel ittam életemben először. Olyan volt mint egy külön világ, az én kis világom. Lehet, hogy forgott velem minden... de jó volt, leírhatatlan az érzés amikor a problémák egyszer csak szertefoszlanak, volt nincs alapon és már csak egy valami van ; a körülötted lévők semmi más. Úgy éreztem mint sokszor máskor:  ha most nem menekülök el nem bírom tovább. Benne volt a társaság is, ami engem mindig bele visz a dolgokba, valahogy nem vagyok olyan ellenálló típus, kell ehhez egy bizonyos lelkierő. Valentin ivott és ivott, láttam rajta, hogy ebből nem lesz semmi jó. Nem lett ugyan semmi baja, de bennem volt a félelem, hisz tudtam ez mégis csak valamilyen szinten az agyat elhomályosítja... így is volt. Lehet, hogy nem ittam sokat de a világ megfordult, éreztem, hogy élek, hogy vér van bennem ami hajt engem... folytattam mert tetszett az amit látok magam előtt, nagy volt a csábítás. Azóta sem bántam meg... a nyaram körülbelül erről szólt, belekeveredtem egy társaságba ami nem hagyott nekem kiutat, ami nélkül haldokoltam volna. Úgy gondoltam, most bennük találtam meg a mindent... ma már tudom ez nem így van. Alkoholos állapotban voltam a volt barátommal is egyszer, félreértés nem kell ; nem történt semmi köztünk de éreztem, hogy nem is lettem volna rá képes, ha józanul nem ment, akkor máshogy sem fog. Arra is emlékszem amikor 2 barátnőmmel nem is annyira rég; talán 4-5 hónapja ismét ittunk. Az egyik lányt nem rég ismertem meg, mégis megszerettem. Sokat ittam... mégis mindig bennem van az a dolog ami úgy érzem a hasznomra van : soha nem mutatom ki 'veszélyes' embereknek... egyikőjük szüleivel annyira jól elbeszélgettem, mintha mi sem történt volna. Helyesen tettem mert kellett a józan eszem, és előtört. Tudta, hogy baj lehet és velem együtt működött. Olyan vagyok mint apa, ha iszom, beszélek, ha beszélek lelkizem, ha lelkizem igazat mondok, ha igazat mondok kiadok magamból mindent ami bánt és amit eddig nem mertem... és tényleg megtettem, elmondtam valakinek valami olyasmit ami ugyan, csak számomra volt fontos mégis tudomást adtam neki és nekem már ez megnyugvás volt. Volt amikor, csak úgy Andrással ittunk. Volt amikor csak Dórával. Vagy csak ezzel és csak azzal... mindig ez volt bennem ; csalódást okozom. Csalódnak bennem mert ez nem én vagyok. Többet érdemelnek tőlem. Én tudom, így lehet, hogy könnyebb kifejeznem az érzéseim, lehet, hogy így érzem azt, hogy az élet tényleg lehet egyszerűen csak csodaszép és érdekes de nem így van! Akkor felmerülhet a kérdés ; miért csináltam? Mert kellett ahhoz, hogy rájöjjek, bátor vagyok és erős. Nem éreztem magamban a bizalmat mindaddig amíg rá nem jöttem ; élni mindig érdemes. Még akkor is, ha valakit soha nem fogsz érdekelni, ha valaki elhagy téged, talán ígérgetett sokáig... az egyetlen dolog ami mindig fáj, és józanul nem mutatom még ; az mamám halála. De erről már írtam... Kevésbé józan állapotban minden más ; mindenhez van elég erőd, mindent megtennél, elmennél ahhoz aki fontos, megölelnéd és azt mondanád : kérlek soha ne felejts el, ne haragudj rám. Mindenkit megértek aki elmenekül, aki keresi a nyugalmat, a pár óra boldog mámort amit nem sok minden hoz el..rá kell jönni, hogy lehetsz boldog másképp, nincs szükség szerekre, alkoholra, cigarettára... csak valakire aki értékel... lehet az akár egy ember, de benne meg kell bízni a végtelenségig hisz barátok nélkül akik kitartanak melletted, és hazavisznek ha úgy alakul a helyzeted nem sok minden szép. Keresem én is az értelmet, keresek valakit aki úgy szeret ahogy vagyok, keresem önmagam. A leckét hiába tanultam meg újra és újra .. fáj mindenre visszaemlékezni. Ha beüt a barátaidnak is, és félrészeg állapotban olyanokat tesznek amit nem kéne, már minden nem is olyan ködös. Hirtelen minden emlék visszatér, a könnyek kerülgetnek, esélytelen őket visszafogni. Nem is kell! Nincs erre időd, nincs ehhez kedved, ilyenkor jön minden ki, ami bánt... és elhiheted nekem ; amit eddig nem mertél megteheted; mert talán a másik nem is tudja mennyire nehéz volt leírni mindent, te tudod és a büszkeség magad irányába több lesz mint pár pohár ital. Többek között azért is elég, mert megígértem valakinek aki fontos nekem, nagyon fontos de ő ezt nem érti, nem érzi bár én tudom. Egyetlen mondatáért ölnék, és betartom a szavam mert ez az ami most az értelme mindennek! A szavam, a becsületem, és az ő bizalma... már józanul is el merném mondani mindezt, de ezt már megbeszéltük, elmondta amit vártam; kell a barátságom és ennyi. Megadtam már jóval előbb (: