Tegnap este úgy feküdtem le, hogy kételyeim voltak valakivel kapcsolatban. Nem az érzésekkel, hanem inkább,hogy talán haragszik rám. Ezért szomorú voltam és bár a beszélgetésünk körülbelül olyan 5óra fele volt mégis úgy éreztem, én bántottam meg és tudom, hogy igazam van ezért ma bocsánatot is fogok kérni tőle, mert nekem ő nagyon fontos. Gondolom már a sírba kergetem lassan azzal, hogy elmondom neki de ezt egyszerűen nem győzöm hangsúlyozni, elégszer mondani. Visszatérve a címre..
A lány csak ült az óráján mire a tanár bejelenti ' meghalt. sajnálom'. A lánynak kellett egy-két perc még felfogta de sírni kezdett amikor eljutott a tudatáig ; minden eltűnt ami szép volt a számára. Az életének értelme úgy hagyta el, hogy egyetlen szót sem mondott és a lány még mindig sírt, nem tudta abbahagyni. Hazament az utcán a könnyei folytak mint a patak de nem érdekelte, hogy nézik. Összeomlott, mire hazaért csak arra várt, hogy felébredjen de nem tudott. Felnézett egy oldalra, hátha nem igaz a hír... de azon az oldalon csak a szomorú üzenetek hegyét látta ; 'részvétem, örökké hiányozni fogsz, mindig a szívemben leszel'. A lány, végre felfogta azt amitől mindig félt. Ő eltűnt és vele együtt minden. Csak utána akart menni... csak egyszer érezni őt tényleg úgy ahogy van. De ekkor elsötétült minden, a lány szemei kinyíltak. Felült és sírt... kellett egy fél óra mire rájött ; ez csak álom volt. Hihetetlen érzés volt, de mégis tudja, hogy ez az álom elkíséri majd a nap végéig. Mert most is erre gondol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése