megint láttam!

Igen, nem akartam mégis így jött ki a lépés. Teljes jókedvel mentem barátnőmmel a megállóba, nevettünk, hülyültünk mint mindig. Megfordultam mert észrevettem valamit ; egy ismerős sapkát. Nézek, ő néz... lehet, hogy bunkó voltam de amit megláttam gondolkozás nélkül fordultam vissza és mentem távolabb tőle. Minél messzebbre... pont jött a busz és a barátnőmet az elindulás végéig megölelve majdnem könnyek között végre láttam őket távolodni. Még a hangját sem akartam hallani annyira sem, hogy 'szia' .. a találkozásaink során az egyik fél mindig megsérül lelkileg és legtöbbször én. Egyszerűen csak senki nem képes azt felfogni ;ennyi volt rossz látni, vége van és soha sem lesz újra minden jó. Mert engem soha nem bántottak meg annyira mint ebben a kapcsolatban, és ezt nem tudom elfelejteni. Mivel ennyire mindig az eszembe van ez az egész, újat sem merek kezdeni mert félek attól, hogy minden ugyanilyen lesz vagy rosszabb. Hiába tudom, hogy nagyon fiatal vagyok, mégis érettebbnek érzem magam mert tudom, hogy így van. Az a fiú pedig aki egy jó időre tönkretett engem, most remélem átérzi egy kicsit...én vele kapcsolatban megvagyok a 'nem kell semmiféle viszony' szinten. Ezért van az, hogy ennyire fájt úgymond megint látni mert amikor már kezdem elfelejteni, hogy mi volt valahogy mindig feltépi és ez ellen még tenni sem lehet, mert egy városban élünk, közel egymáshoz, sok a közös barátunk. Valamilyen szinten ezáltal vagyunk mi összekötve de ezt mindenkinek fel kell fognia ; ha én nem akarom nem lesz. Már a csábítás szinten sem vagyok nagyon rég óta, tehát nem akarom vissza az alapból rosszat. Sok jót is tudok mondani, nem erről van szó. De az, ahogyan és amikor mi 'elváltunk' nekem fájt. Lehet, hogy túl érzelgős vagyok, lehet, hogy talán rosszul kezelem... de nem. Én jót akartam, volt már a 'legyünk barátok' ... abba az időben sokat találkoztunk, és meglepő módon én is vártam mert tudtam, hogy bármi is volt szerettem vele lenni, kettesben. Amikor már rájöttem, hogy ez sem megy mert az egyik fél mindig többet akar... fiú lány között nincs barátság és egyre inkább elhiszem ezt. Nem fogok engedni, nem akarok engedni... remélem ezt már ő is belátta, nagyon szeretném, mert ez a lehető legrosszabb, tudni hogy valakinek fájdalmat okozol a létezéseddel... de ez van. Ezt neki kell belátni, THE END.