számomra ez már SOK.

Az én baráti társaságomban mindenki beszél mindenkiről. Ez nem feltétlenül jó, de így szokott lenni. Ebből nyilván le lehet szűrni ki milyen fontos a másiknak, mert véleményt lehet mondani csak akkor az illető szemébe is ugyanazt kéne mint amit pár nappal ezelőtt nagy pofával állítottunk. Nem is tudom melyik nap voltam kicsit jobban felszabadulva és akkor mi is beszéltünk pár emberről de legalább igaz dolgokat. Amúgy meg teljesen igaza volt Pálmának ; valakivel meg kell ezt beszélni, legalább olyannal tesszük akiben megbízunk. Szóval aznap kb. minden amit csak lehetett elmondtam és úgymond 'megtörtem'. Jó volt. Csak ehhez szükségem van egy külön állapotra. A lényeg mondjuk nem is ez... beszéltünk beszéltünk és úgy éreztem valaki kívülállónak gondolja magát. Csodálkoztam is, hogy mennyire 'megértő' voltam vele szemben és nem kezdtem el bármit is mondani ami bántó volt pedig alapjában véve vagyok olyan aki mindent meg mond ha kell ha nem. Olyan 'leszarom lesz ami lesz'...nem szeretem ha egy barátságban nagyzolás céljával mondunk ezt azt. Könyörgöm, azért vagyunk barátok mert elfogadtuk egymást ÚGY AHOGY VAGYUNK. Nekem nem kell a jobb amivé szeretnél válni, én szeretem benned azt aki mindig is voltál, az én szememben ugyanolyan jó leszel, kérlek ne változz! Őt is sodorja a tömeg magával, tömegcikké fog válni, úgy érzem már nem ismerem annyira mint kellene. Lehet,hogy csak túlreagálom de ezt nem csak én látom így. Egyre jobban és jobban akar rám hasonlítani ; de fogd fel kérlek : lelkileg roncs vagyok, a barátaim szeretetébe menekülök mert ott érzem magam jónak és elégedettnek, céltalan vagyok és az életem számodra bármennyire is tökéletesnek tűnik nem így van ezt én mondom, aki tudja magáról.  Legyél mindig saját magad mert ha az emberek erősnek látnak, erősnek is fognak hinni.