visszafordulni már nehéz lenne...

Az emberek soha sincsenek tisztába teljesen a szavaik jelentőségével. Azzal, hogy egyetlen kiejtett hang, valakinek a lelkét töri ketté. Láttam már a környezetemben sok szenvedést, véget nem érő konfliktus helyzetet amiből menekülni kellett valahogy, el messzire, mert mindkét fél az ideg összeroppanás szélén állt...Tanácsolhattam én akármit ha a szív nem eresztette el őket egymás mellől, kitartottak a végtelenségig. Csodáltam bennük az erőt, a szerelmet ami azt sugallta 'nem' . Azt szokták mondani 'ha igazán szeretsz valakit, képes vagy akár elengedni is' De ha nem vagy rá képes, miért nem harcolsz? Miért csak a sebzett szíveddel állsz egy helyben és sikítanál de hang nem jön a szádon? Lehetne másképp, lehetne jobb vagy akár rosszabb. Az élet körforgás és játék egyben. Van aki elfut mert nem mer szembenézni az érzéseivel. Inkább szavak mögé rejtőzik amik talán elfedik az igazságot míg a másikat teljes kétségekben és gyötrődésben hagyják. Én tudom mit jelent élni, tudom milyen élni hagyni. Nagy a különbség a kettő között... az első a saját érdekeidet nézi, amíg a második inkább igazolja a 'feltétlen szeretet' fogalmát. Együtt lennél, talán együtt vagytok, vagy együtt fogtok lenni... esetleg nem. Te akarod ő akarja és mégsem. Te akarod ő nem és ezért nem. Ő akarja és te nem, egyenlő egy újabb nemmel. Elkönyveled, hogy minden rosszban van valami jó, de én személy szerint a rosszakban nem keresem, mert nem találom. Lehettek tökéletesek, élettel teli fiatalok, kedvesek és egészségesek, jófejek és egyben magatoknak valók. Nem számít semmi, ha a válasz nem, te már ott régen elvesztél...