18?!

Nem vagyok hozzászokva különösebben ahhoz, hogy féltsenek. Én értékelem de amíg nem érzem, hogy nekem rossz így addig nem is tudok változtatni. Szeretek így élni és én én értem azt, hogy nem akarják, hogy bajom legyen. Örülök neki és ilyenkor minden átértékelődik bennem.. minden szó, minden amit eddig gondoltam. Nincs az a szó amivel ki tudnám fejezni ez mennyire sokat jelent nekem. Kimondhatatlanul... de az életet élni kell. Amikor majd 18 elmúltam nem fog vonzani az ami úgymond 'tilos' ... Mert akkor már bármit megtehetek különösebb következmények nélkül..