csajbunyó!

Ha belegondolok mekkora öröm ez a férfiak szemében.. azta. Okosabbnak gondolom magam annál, minthogy lealacsonyodjak egy ri*anc szintjére és esetleg még maradandó sérülést okozzak neki. Ugyan már. Ki ő, hogy egy kicsit is kéne vele foglalkozzak?! Kinek képzeli magát, hogy csak úgy elém áll és kérdezés nélkül löki az innen onnan hallott hazugságok átírt verzióját?!  Szeretem az igazságot. Felvillanyoz és erőt ad... nem szeretek hazudni mert attól bűntudatom van, mondjuk akik ismernek azt kérdezhetik ; mitől nincs?! Ettől.. jól érzem magam bár én kaptam a sérülések nagyobb felét mert vannak barátok akik nekem akarják a jót.... talán megértem, esetleg én is így csináltam volna. Nem tudom. Valószínűleg hasonlóan mert én átérzem mi az a féltékenység, hogy milyen az amikor azt hiszed, hogy örökre elveszted azt akit szeretsz, de valójában mindenki azt mondja, hogy ha igazán szeretik egymást akkor bíznak egymásban feltétlenül és a féltékenység csak hab a tortán..
Amikor féltékeny volt tudtam, hogy még érek valamit neki más kérdés, hogy az utunk ketté vált és már nem érdekelt mit gondol rólam. Én balra, ő jobbra és így volt a legjobb. Csalódások sokasága ért, míg vele voltam pedig emlékszem mennyire vártam ezt és mindent fel tudnék idézni a kezdetektől a végéig. Tudom, hogy jobb lenne nem emlékezni rá, de van olyan amit meg akarok őrizni idebenn. Az emlékeim csak az enyémek és ez az egyetlen dolog amit senki nem képes el venni tőlem. Tudja ő, hogy próbáltam barát lenni ; nem jött össze. Voltunk haragban ; nem bírtuk. De azt kell mondjam, jobb ez így, hogy nem beszélünk. Minden mondat egy újabb tőrdöfés, egy be nem gyógyuló seb és már múzeumot lehetne kiállítani annyira fáj néhány dolog. Mindig van talán amiről 1-2 ember tud, mert nem mertem másnak elmondani, hogy ezt én rontottam-e el nem tudom biztosra. A mai napig hibásnak érzem magam mert lehettem volna jobb is , de mindenki szerint pont így voltam a jó. Az élet hozhatja a nem kívánt változást de ha a pozitívumot vesszük alapul talán jobb is, hogy megmenekültünk valamitől ami amúgy is haldokolt volna. Nem bánok semmit mert nincs értelme ezen is emésztenem magam.. A biztos pont most hiányzik az életemből bár nem is ő volt az soha. Túl tettem már magam mindenen vele kapcsolatban csak nem tudok néhány dolgot megszüntetni. A kapcsolatot nem ápolom vele mert egyikőnk mindig megbántja a másikat. Jó ez így... bőven elég nem is vágyom többre. Csak a rossz van szinte ami emlékeztet rá, ezeket viszont kitörölném ha lehetne.


Tépj szét, mire vársz még?! ...