Hihetetlen volt a számomra. Ott állt előttem teljes valójában Ő akit már mióta nem láttam. Azt hittem utálom, azt hittem gyűlölöm de amikor kedvesen rám mosolygott elpirultam és tudtam, hogy semmit sem változott. Nem szerelemről van szó. Csak annyira mély barátságról amit el nem lehet mondani. Fiú és lány között igen is lehet ez. Beszélgettünk 1 órát, igazság szerint meglepett amikor felajánlotta,hogy találkozzunk de mivel rendezni akartam a kapcsolatunkat így rámondtam, hogy persze. Annyira kedves volt és jófej. Mindig nyomta a hülyeségeit és ez most sem volt másképp.Úgy örülök.. mindennap eszembe jutottak a szép emlékek amiket együtt éltünk át és valójában rossz volt rá emlékezni mert tudtam, hogy ezeket az emlékeket senki más nem értékeli úgy mint én meg ő. Senki sem tudja úgy átérezni mint mi. Imádom kimondani újra azt, hogy mi együtt. 2 barát. Most már minden ugyanolyan lesz köztünk mint régen mert én elfelejtettem mindent. Tőle is ezt kértem. Adjunk tisztalapot a másiknak és kezdjünk mindent elölről. Belement, tudtam hogy ő is ezt szeretné. Ismerem mint a tenyerem, nem tud nekem hazudni és ő is látja rajtam ha nem mondok igazat mert volt ideje kiismerni. Tényleg nem régóta ismerem de aki veszi a fáradtságot az a másikat akár 1 hét alatt megismeri annyira,hogy utána többet akar ismerni a másikból. (Nyilván mi nem egy hete ismerjük egymást, hanem 1.5 éve). Minden bűne megbocsájtható. Nehéz olyat tenni ami miatt én örökre megharagudnék. Nagyon nagyon nehéz. Ahhoz olyan szinten meg kell bántani, hogy soha ne felejtsem el...
Hiányzott, hogy vele legyek. Igazán hiányzott. Most végre minden jó... egy dolgot leszámítva de arról lemondani is tudni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése