Senki nem látja,senki nem érzi és senki nem tudja. Ne is, én ezt kívánom mindenkinek. Kerüljétek, térjetek le ez lassan megöl már engem is. Az a bizonytalan semmi amiben élek már régóta. Az a hatalmas űr amit mindenki minden lépésével bennem hagy és mégis, én ugyanúgy ott maradok velük. De itt nem 'róluk' van szó. Úgy érzem elvarázsoltak, megbabonáztak és minden percét ki akarnám élvezni még akkor is ha értelme nincs, számomra van. Imádom az életet. Hogy van az, hogy még ez sem érdekelne és ha kellene odaadnám?!  Egy egyszerű mozdulattal letenném az asztalra ahol meg lehet csodálni. 

Az első mondat rávilágít a lényegre..