Valami megakadt bennem komolyan mondom. Szerintem az a szerencse, hogy később hallottam vissza amúgy nagy balhét csinálok. Minek kell szórakozni és játszani az idegeimmel? Olyan embereknél akiket utálok, hamar elpattannak, ne provokáljatok már. Nem rólam mintázták a türelem szobrát..
Ezt tudom neked üzenni ;
Te álltál épp akkor közöttünk, nem engem kell hibáztatni.
Lehet, hogy én is hibás vagyok de mint tudjuk ez izgat a legkevésbé mert rólad van szó.
Ellenségnek tekintettelek ( és tekintelek most is ) szóval alap, hogy nem hagyom meg neked.
Én szerettem őt, téged pedig csak kihasznált mert hagytad.
Érdekes, hogy az én büszkeségem még mindig töretlen még a tied apró darabokban hever valamelyik alkalmid ágyán.
A szavak talán fájnak de legalább az igazságot mondtad volna. Nem kérem a süket dumát, az egyenesség híve vagyok, tehát ha valami bajod van szerezd meg a számom és beszéljük meg élőben. Nagy verekedés nem lehet a vége mert 1 pillanat alatt a kórházban találhatod magad..
Az életem nem arról szól, hogy a nem szimpatikus emberek véleményével foglalkozok. Annyira nem érdekel, de ami volt elmúlt és én ezt teljes mértékben elfogadom. Beismerem azt, hogy akkor valami miattam véget ért. Soha nem éreztem magam hibásnak mert nincs értelme ilyen problémákon gondolkozni. Sőt, nem is az én gondom volt mert én akkor voltam boldog. Épp a fellegekben jártam és eszem ágában nem volt megtörni ezt. Inkább foglalkozz a rólad kialakult képpel mert nem túl jó híred van Szegeden... látod, ez a különbség köztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése