Én élek még más csak ahogy szokták mondani 'punnyad' .. Ilyen ez a szakma. Élni is tudni kell, ez olyan mint egy mesterség. Kevés arra az idő, hogy végigmérd a határaid és eldöntsd mi miért jó. Pár dologra azért rájöhetsz a tapasztalataid alapján hisz annyi szép dolog van ; szerelem, barátság, megértés, segítség mások irányába. Vele jár sok rossz is ; csalódások, félelem, megbántás, elutasítás. ÁLLJ FEL! Emberek vagyunk mindent megtehetünk,mindent megkaphatunk, a világ a miénk. Szabadulj ki a szobád börtöneiből, hívj fel valakit és elkezdődött valami. Elkezdesz készülődni, felállsz végre,oly régóta ülsz már egyhelyben. A szíved hevesebben ver mint valaha máskor, hisz tudod ma nem a megszokott vár, egészen más.
Keresem, kutatom ezt az érzést a mindennapjaimban, ezért is mondják a barátaim "hozzád be kell már lassan jelentkezni, te tényleg mindig vagy valahol' Nem tudok egyszerűen mozdulatlan szoborrá válni, én nem erre születtem. Tini vagyok ez a dolgom. Mindegy hol, csak legyek. Nincs két egyforma ember aláírom, én ezt szeretem még mások a magányt jobban. Néha jó az is. Gondolkozol, pihensz, kikapcsolsz. Rendszerint én a számomra rossz dolgokra gondolok így ezt a lépést kihagyom. Az élet az én játszóterem, megtalálom a magamnak kedves programot. Mindenkiben tudok társat találni, mindenkiben meglátom a jót is. Aki nem szeret az utál és talán ez így van jól. Elfogadom ezt mert ha nem tenném akkor még egyel több gondom lenne amin rágódhatnék. Szerintem azt mindenki elismeri ; nekem sem szabad mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése