baby!

Nagyon nehezen nyílok meg és ezt egyre jobban tapasztalom. Az életemre visszamenőleg még régebben azért itattak a barátaim, hogy elmondjam végre mi bánt mert emlékszem részegen még a legféltettebb dolgaim is elmondom ..olyankor szószerint nem érdekel semmi. Igazából a gond az volt, hogy ha már elkezdem az ivást nem hagyom abba, tehát nem elég kevés ez az, épp csak annyira 'megerősödni' lelkileg, hogy jó legyen hanem a 15. pohár után, holt részegen még nagyobb szájjal megyek bele az éjszakába. Hol kéne még ez nekem? .. Nem kérek belőle köszönöm. Próbálom az ígéretem betartani, próbálok jó lenni, de mit tehetnék ha rosszkislánynak születtem?! A vérem nem tudom megtagadni még egy pénteki húzós party után sem, amikor teljes zavartságban voltam mert nem egyszer csókolóztam egy csávóval.. igen igen. Élveztem nem arról van szó hogy nem, de úgy éreztem ezzel megtagadtam az érzéseimet más felé, talán pont ez kellett, a kezdő lökés. Elvoltunk meg kell hagyni, bejött nekem ez az élet akkor. Nagyon édes a fiú, el tudok akármit képzelni bármit kettőnk között de nem szeretném bele élni magam.. Érzelmes. Amit volt barátom irt nekem üzenőfalamra... telefonon néztem meg és ott láttam. Annyira ideges lettem, hogy most engem akar szívatni és tényleg ennyire hülyének néz vagy igaz amit írt?! Nem bírtam végiggondolni belevágtam a kezem a padba... mit ne mondjak nagyon jó volt. Ekkora őrült is csak én tudok lenni, hogy az mellett kitartok mint barát még mindig aki a világon a legtöbb fájdalmat okozza nekem a létezésével, igen holnap ez valószínűleg fájni fog de máshogy nem tudtam levezetni. Ez vagyok. Nem lesz egyszerű a holnapi nap amúgy sem. A fiú szemébe kell néznem, de alap hogy megteszem (: szorítsatok.


HEY LOVE! HOW ARE U?