Tegnap beszélgettem egyik barátnőmmel aki pesti, és ő kérdezett tőlem valamit amin tényleg el kellett gondolkoznom bár már van fogalmam róla, vagyis véleményem biztos. "Amúgy, mi a véleményed a távkapcsolatról?".. teljesen ledermedtem. Hogy mi volt az oka, fogalmam sincs de tényleg úgy éreztem ezt most meg kell, hogy fogalmazzam. Nagyvonalakban mi is? Tehát először is vegyük a pozitív,negatív tulajdonságait:
Pozitív:
Nem unjátok meg egymást.
Mindig van téma amiről tudtok beszélgetni, hisz mindkettőtökkel történik valami.
Tesztelhetitek, hogy mennyire kitartó a másik illetve mennyire erős a 'szerelem' köztetek.
Negatív:
Ha tényleg szeretitek a másikat, egyfolytában hiányzik az aki sokat jelent.
Féltékenység ha nem tudod mit/kivel csinál a másik...
Nagyobb az esélye a szakításnak.
Ezek csak a szerintem felsorolható dolgok amik ide tartoznak. Én úgy gondolom, hogy ha bele is mennék egyszer egy ilyen kapcsolatba akkor sokszor szenvednék én is meg a 'párom' is. Mivel én csak magamból tudok kiindulni, nekem a minden az az ember akit szeretek úgy igazán. Nagyon szerelmes típus vagyok ami nem azt jelenti, hogy a másik seggébe vagyok naphosszat.. hanem csak annyit takar, hogy féltem, szeretem, aggódom érte de nem féltékenykedek mert megbízom benne (jó nyilván ha ad okot akkor szoktam féltékenykedni)..
Egészen összegezve szerintem én végig tudnám csinálni. Nem tudom, hogy jól tenném-e ha valamikor a jövőben kipróbálnám de biztos kérdés nélkül bele vágnék. Már nem félek.. régebben ez a kérdés volt ami a legjobban megrémített mert érzelmes vagyok és erről nem tehetek. Mostanra úgy érzem már ez is menne.. furcsa mennyit változik az ember felfogása :) persze csak jó irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése