kiss me!

Ennyi nem tudom vége? Neeem. Ha rajtam múlik akkor nem és soha sem lesz. Élvezem minden cseppjét, minden egyes pillanatot azzal aki becsöppent az életembe. Elfelejtés célja vagy egy gyűlölni való szerelem kezdete ami miatt lemondanék az eddigi célomról? Valaki SEGÍTSEN. Egyedül nem megy mint annyi dolog az életemben... Annyira nem értem a pasikat. Egy háromszög közepén vagyok, mindenki néz, én mégis szótlanul tűröm ezt és gondolkozom a sorsomon. Mindenképpen 2 szív a szemem előtt hullik darabokra, szilánkokra... Kell egy negyedik? Dehogy kell. Ez is épp elég. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd belőlem egy szívtörő lesz. Most mégis, én lettem ez. Bánt. Bántani is fog. Talán gondolnom kéne kicsit magamra is néha? Vagy hagynom az egészet hiszen még csak mindjárt 16 vagyok? Áh nem tudom, fogalmam sincs, sok tűz között vergődőm és a másokból kiszivárgó féltékenység megfojt.. Haldoklom ott már. Az egyik szeret, a másik szeret. Ő ad egy puszit, megölel mert régen látott.. én megöleltem mert a múlt kitörölhetetlen. Jólesett annyira, hogy el nem lehet mondani. Éreztem ismét Őt... barátnak éreztem nem többnek, mégis kissé más volt. Igazi érzelmek a levegőben. 2 pillanat, Ő és Én újra együtt lélekben. Addig amíg minden el nem homályosodott és egy árny jött elő, feldúlt arccal ütésre készen. Vissza se merek emlékezni mit éreztem, nem tudtam kit is vesztenék el. ÉN MINDENT AKAROK!! Ez is hozzátartozik a rossz tulajdonságaimhoz. Akarom a barátságot, a szerelmet, a jó kapcsolatot, a megértést, a bizalmat, a szeretetet, az életet,egyszóval mindent. Le kell szoknom erről, mi ez már? KI EZ TEE?? Összegezve magamban sem tudom mi is az a féltékenység. Amikor a múlt és a jelen találkoznak.. mikor a múlt ad egy jelzést és érzelemmel tele ér hozzám újra ugyanúgy mint akkor, a jelen nem látja mégis érzi. Amikor másnap ugyanúgy a múltal 'randevúzom', de közben a jövőre vágyom. A múltat már mindenki kitalálta.. a jelen és a jövö kitalálása nem nagy feladat.