mikor minden hazugság..

Hol vagyok én? Ott ahol mindenki akarja... ahol vagyok valaki, ahol érzem hogy élek. De hova fordul át ez amikor minden érintés és szó hazugsággá válik? Ott volt... ott  voltam. Segítettem és meg*optam. oké.. én nem haragszom, én nem akarok más lenni, én csak szeretném ha MINDEN JÓ LENNE .. olyan sokat kérek?? Nem tudom.. minek él egyátalán az ember? Azért hogy a jót kapja, vagy azért hogy szenvedjen? Boldog voltam de valami mindig elveszi ezt tőlem.. talán a hazug szó, vagy a hazug érintés, a hazugnak tűnő emberek. Most komolyan minden srác olyan, hogy 'jó segg, nagy mellek' aztán minden jó? Ez az egész bejegyzés a kérdésekből áll, kezdem úgy érezni csak az a gond, hogy én sem tudom rájuk a választ. Van amiről nem tehetek, van ami én vagyok, van ami mindig marad majd így..  nem hiszek a szerelem első látásban mégis milyen jó volt amikor odaértem hozzájuk és odafutott hozzám megölelve és a fülembe súgva azt, hogy 'mennyire gyönyörű vagy'. Elsötétült a világ is bár nem tudom miért.. csak a múlttal vagyok elfoglalva ahelyett, hogy a jövőt keresném ami elhagyott pár napja. Kihasználás célpontja lettem. Ez a világ ezt kell szeretni, ez az élet. Biztos ez is marad, vagy csak én látom túl sötéten ezt. Kitudja... kitudhatja azt amin most épp megyek keresztül. Beszélni sem merek róla nagyon hisz ez az én dolgom amit meg kell oldanom. Mindenesetre nem tudom, hogy van-e egyátalán dolog amit élvezek ebben. Talán a 'szeretet' amit ígértek nekem.. talán az ölelés ami hazug tán mégis értékes.. talán a találkozás ami egy biztos pont.. talán csak az érzelmek hegye. Csak rajtam múlik minden.. ez fáj a legjobban.