élj újra!

Szombat.. annyira jó napnak indult de mint mindig felénk ért a sötét felhő ami beárnyékolt minden. Idegösszeroppanás szintjén áltam, nem akartam tovább semmit. Hülye lettem, verekedtem is mellé.. ilyen vagyok ezt szeressétek.
Az utóbbi napjaim veszekedéssel teltek.. de mindent megbeszéltünk amit tudtunk. Úgy érzem kezdek visszamászni a régi dobogóra és normális leszek csak kell egy kis idő. Olyan sok minden megzavar.. az elmúlt 2 hétben annyi mindent csináltam magammal, hogy már lassan meg sem tudom számolni. Ezeknek a nyomait talán örökre viselem majd, de ha valaki szeret engem ott fenn akkor eltűnik és nem engedi, hogy egész életemben rá tudjak nézni és talán könnyezni.. az kegyetlenség lenne, bár magamnak kerestem a bajt. Szokás szerint.. ugyanmár.
Imádom. Szeretem. Nem engedem el soha! Vele vagyok, vele leszek őt akarom, nekem csak ő kell senki más! Az életemet jelenti. Örökké <3

Sokan azt sem tudják miről beszélnek.. mert hát könnyebb azt mondani, hogy megváltoztam...meg, hogy rám sem lehet ismerni minthogy megmondani azt, hogy ennyi volt vége. Ez nem fájna ennyire mint most de végülis lehet, hogy igazuk van, csak magamon miért nem érzem a változást? Egy emberen múlna minden? Ugyanmár.. fél év alatt amióta vele barátkozok sem éreztem, hogy más lennék. Szerintem ugyanolyan segítőkész és jószívű maradtam.. a bunkóságom is a régi, a szám meg ennél nagyobb nem is lehetne. Eddig is ilyen voltam.. mindig azt hangoztatták, hogy így szeretnek, így fogadnak el. Hát most ennek a megvalósítását nem látom. Összevesztem egy olyan emberrel akiről soha nem gondoltam volna.. nem gondolom, hogy az ő hibája volt csak, mert nyilván az enyém is de valahogy most ez a legkevesebb gondom. Igazából még csak meg sem viselt.. nem is sírtam. Máskor meg már ömlenek a könnyeim de nála valahogy nem. Fogalmam sincs ez mitől lehetett de ez van nem is rágódom rajta.. nyilván neki is könnyebb volt osztani a 'jobbnál jobb' tanácsokat, és csodálkozott azon ha nem fogadom meg. Persze, hogy nem.. nekem nem tetszettek. Mondott jó dolgokat, sőt mindig jókat mondott még ha nem is értettem vele egyet de akkor is. Utálom ha beleszólnak az életembe, ez az enyém. Ez maradt nekem a világon amiről elmondhatom, hogy csak az enyém. Nem kell több... a barátaim mellettem állnak (már amelyik) De támaszkodhatok valakire és ennyi nekem épp elég... nem kívánok többet. Bocsánatot meg nem fogok kérni.. annyit nem ért nekem.. csak olyanoktól kérek bocsánatot akik könnyet tudtak csalni a szememben már életemben, és te édeském.. ezt nem tudtad megtenni. Köszönök azért mindent.. voltak jó pillanatok, a búcsú számomra nem volt fájó mert már hamarabb is meg akartam ezt beszélni, az hogy vita lett belőle velem jár.. te mondtad amit akartál, én meg csak nevettem. Te irtál smilet miközbe tudom, hogy kész voltál már és halál idegesen irtad a sorokat én pedig csendesen sétáltam a barátaimmal és nem is igazán figyeltem.. ilyen szinten nem érdekeltél már akkor sem hát akkor most mit vársz? :D minden jót neked (:  

bitch

Tényleg néha már én érzem úgy hogy elég volt.. hiába ülök informatika órán már nem érdekel annyira mint rég.. elvette az eszem a nagyobb népszerűség és körülbelül minden. Már kezdek feléledni de én tudtam, hogy bármennyire is megpróbáltam eltervezni azt, hogy nem lesz semmi beírásom mégis év vége előtt megkaptam az első igazgatóimat ebben a suliban. Az általános iskolában volt már minden fokozatú osztályfőnökim,és igazgatóiból is elértem a megrovót... szóval nem volt újdonság, meg sem lepődtem mert nagy volt a szám mint mindig.. a tanárnak tök egyszerűséggel szóltam vissza és majdnem hozzávágtam a telefonomat plusz a szemébe mondtam, hogy 'engem kurvára nem érdekel ez az egész de ha a telefonomnak a maga miatt valami baja lesz kibaszott gyorsan ideadja az árát..' hát persze le az igazgatóihoz.. valahogy nem tud érdekelni. Megszoktam a balhékat. Ez vagyok én... a szerelemben nem vagyok sem szerencsés sem szerencsétlen. Hiába nézek egy kedves fiúra, hogy ha valami visszahúz és nem enged.. pontosabban valaki. Ezért inkább várok rá... örökké ha kell. Nem tudom ő mit érez, csak a magam nevében beszélhetek de hiányzik minden percben.. a távolból is úgy gondolom (bár lehet, hogy hülye vagyok) hogy védeni próbál.. dehát most erre mit tudok mondani? Nehéz engem megvédeni mert nem igazán hagyom.. de azért sikerülhet. Csak nekem is hinnem kéne (:

Utálom ezt az egészet. Ennél szerelmesebb már nem is lehetnék és szenvedek! Ha úgy is elmegy mi értelme? Ha egy valaki itt maradna helyette és tudnám, hogy vele lehetek nem zavarna annyira mint most de körülbelül már szét vagyok esve.. annyira rossz. Hihetetlen milyen érzéseket tud kiváltani egy ember egy másikból. Tömény vonzódást... erotika... nem tudom már mit akarok. Mit kivel hogyan... hogy kit szeretek talán egy kicsit jobban vagy kivel tudnám magam elképzelni... mindig mást mond. Talán tudatalatt de mindig akkor jut eszébe mit is érez amikor lenne valakivel esélyem én meg ilyenkor mindig meghátrálok és inkább rá kezdek újra várni... ez szörnyű. Nem tudom mikor lesz ennek vége de nem fogom sokáig bírni. Pontosabban nem akarom mert nekem ez fáj! Nagyon szeretem. Meghalnék érte is... de ő nem érzi ugyanezt és ez kínoz..

this is the end..

Néha úgy érzem másik világban élek.. olyanban ahol minden kimondott szó valamilyen szinten célzás felém. Célzás nekem... a szemedbe nézve látom milyen vélemény alakult ki rólam első benyomásra is akár. Vagy talán csak szeretném.. bár eléggé ilyen a természetem.
Olyan boldog napom volt... annyira örültem. Minden megváltozott... döntöttem : hátrahagyom a múltam. A jövőre kell koncentrálnom és hiába fáj annyira ez az egész, hogy majd belehalok lépnem kell. Nem bírom ezt... nem bírom!

parádé..

Nem kellett volna de mégis szinte ittam a szavait... 'Tudod, ne csak az eszedre hallgass hanem a szívedre, nekem mindig te voltál az első és az is maradsz, megtaláltam egyszer az igazit csak elvesztettem és nem tudom elfelejteni azokat a dolgokat amiket tettem veled, tudom, hogy soha nem bocsájtod meg.. igaza volt a szüleimnek, csak akkor ragadj le egy valakinél ha úgy gondolod, hogy ő az igazi.. nekem te voltál és az is vagy'.. Akkor ott csak ő rá vágytam.. megcsókolt. Hagytam... szeretem őt.. Jó vele lenni mit tehetnék? Nem dobhatom el magamtól, nem a játékom. Ő a szerelmem. Kivirulok ha vele lehetek, mellette érzem, hogy igenis van miért élnem és, hogy soha ne adjam fel! Ugyanúgy hibás voltam mint ő még anno.. de mégis valamit eltört bennem ez a mondata ' azért teszek mindent, azért iszok és hasonlók, hogy elfelejtsem a múltat, azt hogy miket tettem veled.. miattad álltam le a füvezéssel' Nem akarom, hogy tönkretegye magát kitépne vele egy darabot belőlem . Erre jött a kérdés ' Te nem akarod elfelejteni a múltat? - Nem.. nekem az túl sokat jelentett veled együtt, még most is'  Egyik csók követte a másikat... érintések amiktől úgy éreztem repülök. Ez az ami igazán fontos... ha az élet játék akkor nekem a szerelem a fegyverem és legyőzöm a sorsot.

szerelem miért vársz?

Szerelmes vagyok, még mindig... láttam a szemedben a tüzet! Láttam, hallottam, éreztem hogy szeretsz még. Ne tagadd én sem teszem már.. réges régen nem teszem ezt! Érezheted ha ott vagyok, láthatod hisz nem merek a szemedbe nézni, hallhatod a szavaimból. Nyitott könyv vagyok hisz ismersz, volt már velem dolgod. Te vagy az életem.. bármit feladnék, elmennék a világ másik felére és még annál is tovább. Könyörgök ne menj el... belehalok.

mert boldog vagyok ;)

Végre. Elmondhatom ezt is. Tegnap is az voltam már, csak magammal sem mertem elhitetni, féltem a mától de minden annyira jó volt. Ez meg az elcsattant, értsd úgy ahogy a love story-hoz illik... héé ember :D boldogság.. itt jár nálam és el sem engedem... egésznap ölelném ;) azthiszem:

MINDEN RENDBEN ÚJRA!!
 vagy nem... majd kiderül :D 
    mindenesetre addig öö.. szokásos módon szarom le (: 
        bevallom azért hogy félek nem kicsit :$ 
           de nekem ez kell!

sírba tesznek...

Komolyan.. napok óta azzal a gondolattal játszok hogy : ÁLLJ! elég volt vége nem akarom.. csak utána valami mégis itt tart.. vagy inkább valaki. Ha egészen pontos akarok lenni nem is egy valaki. Tudod kedves, nekem az élet a barátok és azok akiket szeretek. A világvége sincs messze ha oda kellene menni...Szarok bele kurva magasból ha nem tetszik.
Igazság szerint akivel én nem vagyok bunkó az általam nagyon szeretve van.. akinek meghallgatom a véleményét az kb. Isten feeling... mert ha őszinte akarok lenni nem azért lettem önfejű hogy magamon kívül nagyon sok emberre hallgassak. Az élet az én játszótermem és ki is használom minden pillanatát.. az öngyilkosság is egy játék de nincs meg a kellő bátorságom. Túlságosan félek a fájdalomtól és a vértől... más megoldás pedig ugyanúgy szenvedéssel tölt majd meg így minek tegyem? Nem szeretem a fájdalmat... se lelkileg se testileg. Ez így volt amióta létezem. Nem az érzékenységemről vagyok híres inkább a nagy számról de mindenki tudja, hogy elég egy nem olyan pillantás és ott török darabokra. Csak nem mindegy kitől...nem vagyok egy tömegcikk. Talán nem árulnak minden boltba és nem adom magam könnyen de pont ettől vagyok én az aki. Én és senki más.. valószínűleg már elrontottam életem során nagyon sok dolgot, de ezt senki nem vetheti a szememre. Megtanultam élni magammal, élni úgy ahogy születtem, az adottságaimmal, a tulajdonságaimmal. Ellenségek sokan vannak. Nem kerülöm a velük való találkozást, nem félek. 3 éve akarnak állítólag 40-en megverni, így úgy meg lettem fenyegetve.. azóta is az ellenkezőjét teszem. Rázós helyzetben is meg vagyok. Az alkohol nem a mérgem.. a droggal nem élek. A cigarettáról próbálok leszokni. Ha kell ütök nem érdekelnek a következmények. Nem vagyok lelketlen, élem az életemet ahogy kell. Próbálkozom. Nem vagyok tökéletes. Csak ez lettem.. több mint a semmi. Elégedetlen vagyok magammal.. még magamnak sem tudtam megfelelni soha. Látom magam mindennap tükör előtt, mások szemében, mások véleménye alapján is akár.. nem tud érdekelni a negatív kritika. Nem veszem magamra.. nehéz igazából elképzelni gondolom, hogy valakit ennyire hidegen hagynak a dolgok. Pedig létezik. 3 embert tudok felsorolni akinek a jelenléte, véleménye számít nekem valamit. A többiek is sokat érnek csak másképp. Megoszlik a figyelmem, a lelkem szerint rendezem csoportba az embereket. Ez vagyok, nem tudom elégszer hangsúlyozni. Fogadj el...

wáá.

Úgy gondolom lelkileg kezdek végre megint erőssé válni. Nincs minden percben olyan gondolatom, hogy milyen módon vethetnék az egész rémálomnak véget. Nincs itthon sem a kés a kezemben, ha valami rossz történne..nem szedem a nyugtatót ha valami bajom van. Kinőttem ebből, jól vagyok ezt már kijelenthetem. De nem 100%.. még nem. Harcolok azért, hogy minden rendben legyen, történetesen azért is mert megígértem valakinek aki nagyon fontos... így nem tehetek semmit még ha szeretnék akkor sem.. hát talán így már túlélem és leszek még 16.. sőt tuti. Mivel már az agyamban elköltöttem több mint 30 ezer forintot erre arra, így muszáj ott lennem ;) <3

akkor én is szarok rád! :S

Ennyire könnyen elfelejtetted a barátságunkat? Ennyiért lemondanál mindenről? Ennyit értem neked? Tényleg ennyire hülyének néztél? Nem tudom,hogy fogom ezt az egészet elviselni. Hol van a testvérem és a legjobb barátom egyben?? Hova tűntél? Miért változtál meg? Úgy érzem eldobtál mint egy követ.. beledobtál a folyóba, hogy megfulladjak.. nélküled megfogok. Hanyagolod a barátaid egy pár idegenért.. ráadásul olyanokért akik belevisznek a rosszba.. lehet, hogy velük jobban érzed magad de jólesne ha legalább te mondanád el nekem a dolgokat. Tönkreteszed magad teljesen, és én kevés vagyok, hogy megállítsalak. Régebben még hallgattál rám, most már levegőnek nézel.. nem értem miért van ez a nagy változás. Mit tettem ami miatt ennyire lenéző lettél? Mi a hibám? Kérlek mond el... bizonytalanságban tartasz.. de én csak meg akarlak menteni! Ne tedd ezt azokkal akik szeretnek..az élet ezen a szinten már nem játék értsd meg! Hogy mit teszel magaddal, lehet azthiszed, hogy senkit nem érdekel de sokakat nagyon is.. én is bármit feláldoznék érted! Csak sajnálni tudom, hogy 3 év alatt nem tudtad ezt bennem megismerni...

Mondj egy szót.. csak próbáld ki. Szidj valakit, kívánd a halálba. Ugye mennyire jó?? Ugye mennyire elviselhetetlenül jó érzés? Kiadod magadból a dühöt és tovább lépsz, vagy verekedést szítasz. De azért mindenkinek legyen esze ; ne kezdj olyanokkal akik nálad nagyobbak. Önmagamat adom mindig, ahogy megy úgy próbálom. Nem érdekel ki mit gondol.. én ezerszer csúnyább dolgokat tudok gondolni. A fantáziám piszkosan határtalan és akinek nem tetszik az keresse a kijáratot ezt tudom tanácsolni. Mindenkiért kitartok... jó ember vagyok. Nagy a pofám, de van is mire. Van mögöttem háttér.. van mögöttem múlt. Ha valamit mondok az úgy van nem fogok hazudni, lehet, hogy vannak akik nem ismernek de azok nem is fognak. Hogyha nem elég 1 hónap arra, hogy kiismerj már nem is fogsz soha. Annyira kiismerhetetlen nem vagyok csak meg kell érteni a felfogásom. Talán elsőre nehéz de sosem tudhatod, lesz e még rám szükséged. Vannak akik visszasírnak, azok így jártak. Onnan abból a társaságból életem legjobb döntése volt kikerülni. Csak pár dolgot tudnék nekik üzenni de azok nem erre az oldalra valók.. most elgondolkoztam, hogy kitől is örököltem mindezt. Egyértelmű : attól az embertől akit a világon a legjobban szeretek : apától. Senki nem veheti el az öleléseket, a beszélgetéseket, a sírásokat, az emlékeket. Ez mind a miénk, nem is kívánhatnék többet. Ő  volt velem mindig, ő az akire számíthatok!! Csak vele érzem magam biztonságban, annyira hogy tudom, hogy baj engem nem érhet! Ha ő nem lenne, már én régen meghaltam volna ebbe a világban amiben élünk.

Szeretlek Apu <3 

bebizonyítottam végre..

Kérlek ne engedj magadhoz közel.. annyi fájdalmat okoztál, nem tudok rajta túllenni. Még annyi idő után is én érzem magam kevesebbnek.. amikor elmentél valamit magaddal vittél és az a lelkem egy darabja volt, mivel kitépted belőlem soha nem lehetek már teljes. Az én hibám, hogy mindig megbocsájtok de könyörgöm mindenre ami szent hagyj...látod mit teszel velem! Mindennapos a sírás, a kezem már szétvertem mindez miattad! Élni szeretnék!!! Menne nélküled is, hát hova tartok akkor? Veled tartottam még nem éreztem, hogy mélyebbre süllyedek, hogy az életemet adnám érted.. ez a legszörnyűbb! Bármit megtennék, hogy jó legyen és úgyérzem ezt most bebizonyítottam neked! Ígérj meg nekem egyetlen egy dolgot ; ne keress kérlekszépen! Ha egy kicsit is szeretsz felejts el, felejtsd el, hogy éltem valamikor! Tekints halott embernek.. Tudod, hogy neked lenne ezzel a legjobb, hogy végre boldog legyél! Könyörgök életem...könyörgök ne tedd ezt se magaddal se velem.. én bírom a játékot.. bírnám akár örökre de neked ez nem jó! Soha nem engedném, hogy miattam legyen bajod, hát vessünk véget ennek és mindenki menjen a maga útjára mert ez a sors, nekünk ezt szánták! A végjátékunk ma volt.. megmentettelek egy újabb csalódástól! Érted tettem mindent amit tettem... hát könyörgök még ha kell ezer milliószor... hagyj menni, hagyj élni, hagyj létezni.. még ha csalódottan is de ne keressük egymást.. kérlek ne okozz még több fájdalmat, még több szenvedést.. a múltunkra tekintettel... szerettelek.. ezt soha senki nem veheti el tőlünk! :( hiába fáj ez úgy mint semmi más a világon.. kellettél volna nekem!