2011. május 1., vasárnap

bebizonyítottam végre..

Kérlek ne engedj magadhoz közel.. annyi fájdalmat okoztál, nem tudok rajta túllenni. Még annyi idő után is én érzem magam kevesebbnek.. amikor elmentél valamit magaddal vittél és az a lelkem egy darabja volt, mivel kitépted belőlem soha nem lehetek már teljes. Az én hibám, hogy mindig megbocsájtok de könyörgöm mindenre ami szent hagyj...látod mit teszel velem! Mindennapos a sírás, a kezem már szétvertem mindez miattad! Élni szeretnék!!! Menne nélküled is, hát hova tartok akkor? Veled tartottam még nem éreztem, hogy mélyebbre süllyedek, hogy az életemet adnám érted.. ez a legszörnyűbb! Bármit megtennék, hogy jó legyen és úgyérzem ezt most bebizonyítottam neked! Ígérj meg nekem egyetlen egy dolgot ; ne keress kérlekszépen! Ha egy kicsit is szeretsz felejts el, felejtsd el, hogy éltem valamikor! Tekints halott embernek.. Tudod, hogy neked lenne ezzel a legjobb, hogy végre boldog legyél! Könyörgök életem...könyörgök ne tedd ezt se magaddal se velem.. én bírom a játékot.. bírnám akár örökre de neked ez nem jó! Soha nem engedném, hogy miattam legyen bajod, hát vessünk véget ennek és mindenki menjen a maga útjára mert ez a sors, nekünk ezt szánták! A végjátékunk ma volt.. megmentettelek egy újabb csalódástól! Érted tettem mindent amit tettem... hát könyörgök még ha kell ezer milliószor... hagyj menni, hagyj élni, hagyj létezni.. még ha csalódottan is de ne keressük egymást.. kérlek ne okozz még több fájdalmat, még több szenvedést.. a múltunkra tekintettel... szerettelek.. ezt soha senki nem veheti el tőlünk! :( hiába fáj ez úgy mint semmi más a világon.. kellettél volna nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése