bitch

Tényleg néha már én érzem úgy hogy elég volt.. hiába ülök informatika órán már nem érdekel annyira mint rég.. elvette az eszem a nagyobb népszerűség és körülbelül minden. Már kezdek feléledni de én tudtam, hogy bármennyire is megpróbáltam eltervezni azt, hogy nem lesz semmi beírásom mégis év vége előtt megkaptam az első igazgatóimat ebben a suliban. Az általános iskolában volt már minden fokozatú osztályfőnökim,és igazgatóiból is elértem a megrovót... szóval nem volt újdonság, meg sem lepődtem mert nagy volt a szám mint mindig.. a tanárnak tök egyszerűséggel szóltam vissza és majdnem hozzávágtam a telefonomat plusz a szemébe mondtam, hogy 'engem kurvára nem érdekel ez az egész de ha a telefonomnak a maga miatt valami baja lesz kibaszott gyorsan ideadja az árát..' hát persze le az igazgatóihoz.. valahogy nem tud érdekelni. Megszoktam a balhékat. Ez vagyok én... a szerelemben nem vagyok sem szerencsés sem szerencsétlen. Hiába nézek egy kedves fiúra, hogy ha valami visszahúz és nem enged.. pontosabban valaki. Ezért inkább várok rá... örökké ha kell. Nem tudom ő mit érez, csak a magam nevében beszélhetek de hiányzik minden percben.. a távolból is úgy gondolom (bár lehet, hogy hülye vagyok) hogy védeni próbál.. dehát most erre mit tudok mondani? Nehéz engem megvédeni mert nem igazán hagyom.. de azért sikerülhet. Csak nekem is hinnem kéne (: