Mondj egy szót.. csak próbáld ki. Szidj valakit, kívánd a halálba. Ugye mennyire jó?? Ugye mennyire elviselhetetlenül jó érzés? Kiadod magadból a dühöt és tovább lépsz, vagy verekedést szítasz. De azért mindenkinek legyen esze ; ne kezdj olyanokkal akik nálad nagyobbak. Önmagamat adom mindig, ahogy megy úgy próbálom. Nem érdekel ki mit gondol.. én ezerszer csúnyább dolgokat tudok gondolni. A fantáziám piszkosan határtalan és akinek nem tetszik az keresse a kijáratot ezt tudom tanácsolni. Mindenkiért kitartok... jó ember vagyok. Nagy a pofám, de van is mire. Van mögöttem háttér.. van mögöttem múlt. Ha valamit mondok az úgy van nem fogok hazudni, lehet, hogy vannak akik nem ismernek de azok nem is fognak. Hogyha nem elég 1 hónap arra, hogy kiismerj már nem is fogsz soha. Annyira kiismerhetetlen nem vagyok csak meg kell érteni a felfogásom. Talán elsőre nehéz de sosem tudhatod, lesz e még rám szükséged. Vannak akik visszasírnak, azok így jártak. Onnan abból a társaságból életem legjobb döntése volt kikerülni. Csak pár dolgot tudnék nekik üzenni de azok nem erre az oldalra valók.. most elgondolkoztam, hogy kitől is örököltem mindezt. Egyértelmű : attól az embertől akit a világon a legjobban szeretek : apától. Senki nem veheti el az öleléseket, a beszélgetéseket, a sírásokat, az emlékeket. Ez mind a miénk, nem is kívánhatnék többet. Ő  volt velem mindig, ő az akire számíthatok!! Csak vele érzem magam biztonságban, annyira hogy tudom, hogy baj engem nem érhet! Ha ő nem lenne, már én régen meghaltam volna ebbe a világban amiben élünk.

Szeretlek Apu <3