parádé..

Nem kellett volna de mégis szinte ittam a szavait... 'Tudod, ne csak az eszedre hallgass hanem a szívedre, nekem mindig te voltál az első és az is maradsz, megtaláltam egyszer az igazit csak elvesztettem és nem tudom elfelejteni azokat a dolgokat amiket tettem veled, tudom, hogy soha nem bocsájtod meg.. igaza volt a szüleimnek, csak akkor ragadj le egy valakinél ha úgy gondolod, hogy ő az igazi.. nekem te voltál és az is vagy'.. Akkor ott csak ő rá vágytam.. megcsókolt. Hagytam... szeretem őt.. Jó vele lenni mit tehetnék? Nem dobhatom el magamtól, nem a játékom. Ő a szerelmem. Kivirulok ha vele lehetek, mellette érzem, hogy igenis van miért élnem és, hogy soha ne adjam fel! Ugyanúgy hibás voltam mint ő még anno.. de mégis valamit eltört bennem ez a mondata ' azért teszek mindent, azért iszok és hasonlók, hogy elfelejtsem a múltat, azt hogy miket tettem veled.. miattad álltam le a füvezéssel' Nem akarom, hogy tönkretegye magát kitépne vele egy darabot belőlem . Erre jött a kérdés ' Te nem akarod elfelejteni a múltat? - Nem.. nekem az túl sokat jelentett veled együtt, még most is'  Egyik csók követte a másikat... érintések amiktől úgy éreztem repülök. Ez az ami igazán fontos... ha az élet játék akkor nekem a szerelem a fegyverem és legyőzöm a sorsot.