Komolyan.. napok óta azzal a gondolattal játszok hogy : ÁLLJ! elég volt vége nem akarom.. csak utána valami mégis itt tart.. vagy inkább valaki. Ha egészen pontos akarok lenni nem is egy valaki. Tudod kedves, nekem az élet a barátok és azok akiket szeretek. A világvége sincs messze ha oda kellene menni...Szarok bele kurva magasból ha nem tetszik.
Igazság szerint akivel én nem vagyok bunkó az általam nagyon szeretve van.. akinek meghallgatom a véleményét az kb. Isten feeling... mert ha őszinte akarok lenni nem azért lettem önfejű hogy magamon kívül nagyon sok emberre hallgassak. Az élet az én játszótermem és ki is használom minden pillanatát.. az öngyilkosság is egy játék de nincs meg a kellő bátorságom. Túlságosan félek a fájdalomtól és a vértől... más megoldás pedig ugyanúgy szenvedéssel tölt majd meg így minek tegyem? Nem szeretem a fájdalmat... se lelkileg se testileg. Ez így volt amióta létezem. Nem az érzékenységemről vagyok híres inkább a nagy számról de mindenki tudja, hogy elég egy nem olyan pillantás és ott török darabokra. Csak nem mindegy kitől...nem vagyok egy tömegcikk. Talán nem árulnak minden boltba és nem adom magam könnyen de pont ettől vagyok én az aki. Én és senki más.. valószínűleg már elrontottam életem során nagyon sok dolgot, de ezt senki nem vetheti a szememre. Megtanultam élni magammal, élni úgy ahogy születtem, az adottságaimmal, a tulajdonságaimmal. Ellenségek sokan vannak. Nem kerülöm a velük való találkozást, nem félek. 3 éve akarnak állítólag 40-en megverni, így úgy meg lettem fenyegetve.. azóta is az ellenkezőjét teszem. Rázós helyzetben is meg vagyok. Az alkohol nem a mérgem.. a droggal nem élek. A cigarettáról próbálok leszokni. Ha kell ütök nem érdekelnek a következmények. Nem vagyok lelketlen, élem az életemet ahogy kell. Próbálkozom. Nem vagyok tökéletes. Csak ez lettem.. több mint a semmi. Elégedetlen vagyok magammal.. még magamnak sem tudtam megfelelni soha. Látom magam mindennap tükör előtt, mások szemében, mások véleménye alapján is akár.. nem tud érdekelni a negatív kritika. Nem veszem magamra.. nehéz igazából elképzelni gondolom, hogy valakit ennyire hidegen hagynak a dolgok. Pedig létezik. 3 embert tudok felsorolni akinek a jelenléte, véleménye számít nekem valamit. A többiek is sokat érnek csak másképp. Megoszlik a figyelmem, a lelkem szerint rendezem csoportba az embereket. Ez vagyok, nem tudom elégszer hangsúlyozni. Fogadj el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése