már nem vágom he'.

Mit akarok az élettől? Ki vagyok én? Egy gyerek, egy felnőtt? Egyátalán ember vagyok?! .. Válaszokat kitől kaphatok? Nincs aki megmondja nekem, de vannak akik éreztetik: kellek még ide, erre a világra. Nem tudom már, talán igazuk van, talán nem. Nem hallgatok nagyon másokra, szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. Ez vagyok én, minden korlát nélkül. Igazi érzelmeket csak a barátaimnak mutatok ki. Lehet, hogy ez hülyeség. Könnyen barátkozó típus vagyok, mindenkit hamar megszeretek. Talán ez a bajom.. aztán nem vagyok képes elengedni őket és mindig a fejemben járnak. Ez nem normális.Nem is szeretek arra gondolni, hogy esetleg majd a jövőben nem lesznek velem, hogy Ő nem lesz velem = halál. Láttam embereket szenvedni, szenvedtem már én is mikor úgy éreztem örökre elhagy engem, amikor azt hittem nincs remény számunkra és mégis, együtt kell lennünk mert újra és újra egymásra találtunk a legváratlanabb pillanatban. Ő szeret engem, én szeretem őt nekem ennél több nem kell. Lehet, hogy vágyom arra hogy ne mindig legyen ilyen monoton a kapcsolatunk de ezt egyenlőre még nem tudtam megvalósítani, majd próbálkozom. Nem akarok nélküle élni, nem bírnám ki, nem akarom kibírni. Nekem ő kell, én mindig tudtam, hogy nekem ő az igazi. Arra jutottam, hogy akkor is harcolnék érte ha már azt mondaná: nincs semmi esély. Ott lennék a háttérbe mint vigasztaló barát és meghódítanám a szívét ismét. Azt mondta, csak engem szeret és hogy akkor sem tudott elfelejteni amikor nem voltunk együtt. Nekem pontosan ugyanez volt a véleményem. Hiába jártam én mással és ő is akkor is egymást szerettük és be is bizonyítottuk amikor szinte 'halált megvető bátorsággal' mind a kettőnk párja jelenlétében csókolóztunk. Egyszerűen ezt kellett tennünk. Nem is volt véletlen, én aznap véget vetettem a kapcsolatomnak és ő is pár napra rá az övének. Éreztem, hogy van újra miért harcolni és volt is értelme. Nem bánok semmit amit tettem, mindent a jó cél érdekében csináltunk. Utálok veszekedni, olyankor úgyérzem még pár szó és lehet, hogy ki mondja amitől meghalok. Néha csalódunk egymásban de mindig megbocsájtunk. A szemébe nézek és látom, hogy mit érez, hogy szeret. Nekem tényleg csak ennyi kell... szeretlek szerelmem, a sírig és még tovább <3

mindig van remény.

Milyen csodálatos dolog is a szerelem, életerőt ad ha már úgy érzed nincs tovább, és nincs tovább? Mindig van megoldás.
Talán épp nem magadra gondolsz, mindenki más jár a fejedben, nem érzed a jövő félénk simogatását.. már nem tudod hogy lenne a jó. Úgy érzed valósággal elvesztél, kísértetként bolyongsz mégis mindenki lát. Megvető szavakkal dobálóznak, nem tudják mit élsz át. Sétálsz a saját sötét alagutadban és még nem látod a fényt. Mindenki átmegy ezen az alagúton, ez olyan sorsszerű. Senkire nem akarsz hallgatni, úgy gondolod te majd tudod hogy kell, tudod hogy legyen. Élsz, szinte már évezredek óta állsz egy helyben, mintha már nem várnának csodák, mintha nem várna rád semmi csak puszta szenvedés és kín. De akkor ott, valaki jön szembe, nem látod hisz sötét van. Mikor közelebb ér, fénye megvilágítja az arcodat és érzed ; megmelegedett a szíved. Olyan érzés amit el sem tudtál képzelni. Mintha ismernéd, nemde? Levetheted végre gyászos fekete ruhádat, eldobhatod szíved régen összetört szilánkjait, kezdhetsz újra bízni, egy új életed építeni, egy új valakivel. A lehetőség itt van, élj vele.. a megoldás rád vár, használd ki. Tudod mit miért csinálsz, mindenki bízik benned mert megérdemled, de nem így lesznek boldogok. Téged akarnak nevetni látni mielőtt ők élnének boldogan. Te vagy nekik a középpont, talán te vagy a megváltás is. Magadnak okozod a rosszat, miért teszed? Annyi minden várhatna rád, annyi szép dolog, mégis visszatértél a börtönödbe, újra meg akarod járni az utat? Eldobod amit kitapostál magadnak? Kérdések ezer hada, tudom hogy nehéz. De könnyebb lenne mint gondolnád, adj a lehetőségeknek. Élj az emberek szeretetével, láss,harcolj, győzd le. Nem kell azzá válnod ami eddig voltál, nem kell rabszolgasorsban élned még világ a világ. Van aki szeret és imád, ezt soha ne feledd. Lehet, hogy vannak sötétebb részek de a boldogság nem ott vár, ahol most gondolod.. magad mögött mindig csak szenvedést hagysz majd, és a boldogtalanság keserű ízét. Mint egy fekete angyal.. Mutasd meg, hogy te többre vagy képes. Ne félj.. csak a gyáva ember szava hangos, nem teszi meg amit szinte ordít. Ne hasson meg a könyörgés, álszent szó mind, ne hagyd magad megalázni, valaki többet kínál mint hinnéd. Nem látok a fejedbe, talán összeesnék a tehertől amit tapasztalnék, de tudom hogy itt a helyed, bármennyire is nehéz.

az álmok hatása.

Nálam azt idézte elő, hogy teljesen a hatása alatt vagyok. Amióta reggel felkeltem nem tudok másra gondolni, semmire nem tudok koncentrálni. Álmomban hidegen közölte velem a szakítást, és tudom, hogy éjszaka volt.. egyszerűen nem múlt el. Másnap ugyanazt a napot éltem és nem tűnt el sehova. Utálom ezt az érzést, egésznap ilyen nyomott lesz a hangulatom, utálom az életet. Ténylegesen..  ha elveszíteném nem is lenne értelme még ennek sem ami most van. Abbahagynák mindent és ahol lennék ott is maradnék örökre rezzenéstelen arcal néznék a semmibe.. és boldog lennék.

Hogy mi történhetett tegnap, nem tudom. Valami egészen más volt, valami amire már régebben szükségem lett volna talán. Más volt, egészen más.. annyi érzés kavargott bennem, hogy egészen egyszerűen elnyeltek. Csak én voltam és Ő, senki más, éreztem,hogy mekkora a bizalmunk. Szinte tapintottam a forró érzelmeket a levegőben.

Sűrű év előtt állunk tényleg, már nem érdekel ki változott meg és milyen irányban. Megtanultam lemondani róluk. Elvesztek az idő csapdájában, mégis mindennap eszembe jut milyen is volt velük. Volt akivel minden gondom megtudtam beszélni és tényleg mindent megértett, mára már nincs itt. Volt akivel egészen egyszerűen szinte már lelkitársak voltunk, mára már nincs. Voltak akikkel csak éreztem hogy jó lenni, mára már nincsenek és ami a poén: NEM IS HIÁNYOZNAK. Én a nehezebb utat választottam, elhagyni a régi 'családom' egy újért mert ők már hamarabb elkezdték ezt a folyamatot, lépnem kellett. Talán így a legjobb. Hamis barátokkal az oldalamon nem lett volna belőlem senki de most, érzem hogy sokan állnak mellettem, támaszkodhatnék rájuk és ha elesnék, felsegítenének és megkérdeznék : 'jól vagy?' .. Csak ez az amire vágyom. Lehet, hogy tényleg van ami nem jó, van ami nem szép, szeretném a tökéleteset avagy sem? Avagy sem (: .. nem kell már hogy bárki is tökéletesnek akarjon látszani. Nincs tökéletes világ, viszont nekem úgy vagy tökéletes ahogy előttem állsz. Lehet, hogy bennük is csalódok, nem mondom hogy nem de nem félek. Tudom kezelni, biztos szeretnek, a hibáimmal együtt mert soha sem leszek olyan aki mindenkinek megfelel, nem tudok olyan lenni, valakinek mindig szúrja majd a szemét az ami történik, már nem érdekel. Élek úgy,. ahogy mindig is akartam, máshogy mint ahogy talán nekem szánták de élek, úgy ahogy nekem jó. Nem tudom ki, hogy gondolja, de véleményem mindig lesz és elmondom akár tetszik akár nem. Nekem rossz ha neked rossz, én átérzem..csak tudd hogy segítek hogy élhess, hogy boldog legyél. Minden barátomért az életem adnám, az összesért. Ez nem személyre szóló, mert mindenkire vonatkozik, de rám számíthatsz és számíts is mert én is számítok rád. Remélem jól teszem..

ez törvényszerű.

Az élet sok emberrel kibaszott már, talán jó játéknak érzi a fájdalom okozását, ki tudja. Élnek még mindig, ma is olyan emberek akik szeretik a könnyebb utat, és valakik a nehezebbet, nem tudni kinek van igaza. Az én gondolatom szerint van a nehezebb út a boldogsággal, és van a könnyebb a megfutamodással. A második lehetőségben ott van a 'mi lett volna ha' .. ha tettem volna inkább azt amit a szívem diktál és most lehet, hogy boldog lennék, ha éreztem volna annak a súlyát amit teszek és most nevethetnék, ha lett volna bennem annyi bátorság hogy szembenézek azzal ami vár, még akkor is ha nehéz. Én értem azt is aki szerint mindig a könnyebb a jobb, de ha az miatt vesztesz el valakit mert gyáva vagy és félsz attól hogy nem úgy lesz mint régen akkor mit vársz? Ha változásokra van szükséged a sors rendeli így talán, hogy alakítsd az életed a jó fele, tapasztald meg mi az a harc.. egymásért, mindig együtt.
Jönnek a nehéz percek, a főszereplő nem érzi a reményt, nem tudja mire vágyik, talán a lelke mélyén már fel is adta.. de nem, én látom a szemében, nem mer kockáztatni, nem mer repülni, ismét együtt, csak lehet hogy másképpen. Szereti ő, szeretik egymást és átvészelnek minden akadályt. Az álom valósággá válik, még a rémálmok is talán, de ne ijedj meg, megóvjátok egymást,

:'D

Tényleg eltűntem dehát ilyen az élet. Élek most komolyan.. vele mint régen <3 fél éve együtt vagyunk már és életem legcsodálatosabb hónapjait köszönhetem neki. Örökké vele akarok lenni, minden hibájával együtt, úgy ahogy ő is elfogad engem. Mindig vannak súrlódások de ezekkel együtt lehet élni. Én úgy gondolom hogy összeillünk. Lehet, hogy sok embernek ez furcsa hogy miért jöttem össze valakivel hatodjára.. igen. De csak azért mert szeretem, imádom nem akarom elveszteni. Nem érdekelnek azok a dolgok amik mostanában történtek velem.. jó dolgok, megérte. Elvesztettem sok embert és nem egy hazugság is kiderült de így is életben tudtam maradni így erősnek érzem magam. Lehet hogy megváltoztam sőt biztos is mert érzem magamon de vannak akik igy fogadnak el akkor meg miről beszélünk. Egyre több embert ismerek meg belülről és ez valahogy nekem tetszik. Eddig nem volt semmilyen beszélgetés sem köztünk de most hogy kezdem megismerni nagyon jól érzem magam. Hagyom hogy sodorjon az ár, így helyes. Szenvedések, nevetések, igazi érzések :) annyira jó <3