már nem vágom he'.

Mit akarok az élettől? Ki vagyok én? Egy gyerek, egy felnőtt? Egyátalán ember vagyok?! .. Válaszokat kitől kaphatok? Nincs aki megmondja nekem, de vannak akik éreztetik: kellek még ide, erre a világra. Nem tudom már, talán igazuk van, talán nem. Nem hallgatok nagyon másokra, szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. Ez vagyok én, minden korlát nélkül. Igazi érzelmeket csak a barátaimnak mutatok ki. Lehet, hogy ez hülyeség. Könnyen barátkozó típus vagyok, mindenkit hamar megszeretek. Talán ez a bajom.. aztán nem vagyok képes elengedni őket és mindig a fejemben járnak. Ez nem normális.Nem is szeretek arra gondolni, hogy esetleg majd a jövőben nem lesznek velem, hogy Ő nem lesz velem = halál. Láttam embereket szenvedni, szenvedtem már én is mikor úgy éreztem örökre elhagy engem, amikor azt hittem nincs remény számunkra és mégis, együtt kell lennünk mert újra és újra egymásra találtunk a legváratlanabb pillanatban. Ő szeret engem, én szeretem őt nekem ennél több nem kell. Lehet, hogy vágyom arra hogy ne mindig legyen ilyen monoton a kapcsolatunk de ezt egyenlőre még nem tudtam megvalósítani, majd próbálkozom. Nem akarok nélküle élni, nem bírnám ki, nem akarom kibírni. Nekem ő kell, én mindig tudtam, hogy nekem ő az igazi. Arra jutottam, hogy akkor is harcolnék érte ha már azt mondaná: nincs semmi esély. Ott lennék a háttérbe mint vigasztaló barát és meghódítanám a szívét ismét. Azt mondta, csak engem szeret és hogy akkor sem tudott elfelejteni amikor nem voltunk együtt. Nekem pontosan ugyanez volt a véleményem. Hiába jártam én mással és ő is akkor is egymást szerettük és be is bizonyítottuk amikor szinte 'halált megvető bátorsággal' mind a kettőnk párja jelenlétében csókolóztunk. Egyszerűen ezt kellett tennünk. Nem is volt véletlen, én aznap véget vetettem a kapcsolatomnak és ő is pár napra rá az övének. Éreztem, hogy van újra miért harcolni és volt is értelme. Nem bánok semmit amit tettem, mindent a jó cél érdekében csináltunk. Utálok veszekedni, olyankor úgyérzem még pár szó és lehet, hogy ki mondja amitől meghalok. Néha csalódunk egymásban de mindig megbocsájtunk. A szemébe nézek és látom, hogy mit érez, hogy szeret. Nekem tényleg csak ennyi kell... szeretlek szerelmem, a sírig és még tovább <3