hmm..

Vajon az élet adok-kapok alapon működik?
Szerintem nem.. néha úgy érzem, hogy adok,adok, adok.. és egyszerűen műr nem tudok többet adni. Elfogyott. Nincs több..
Néha azon gondolkozom, hogy mit követett el amiért ennyien utálják, amiért nem lehet elfogadni azt, hogy velem van. Jó, bántottuk már egymást nem egyszer, nem kétszer és erről ők is tudnak, rendben. Megértem, hogy védeni akarnak, megértem, hogy féltenek, de nem kell. Úgy ismerem magam mint aki tud vigyázni, képes vagyok vele lenni, vele élni. Elfogadtuk egymás hibáit. Jó nekem. Kell nekem.
Van amikor magamba roskadok egy kicsit, elvesztem az önuralmat és könnyezek, mindenkivel megesik. Rosszul esnek azok a dolgok amiket a barátaim tesznek velem néha, és nem tudom elfelejteni, sok idő kéne, nincs időm. Nem érdekel, ha nem szeretik, nem érdekel ha nem fogadják el, mert ha őt nem akkor vele együtt engem sem, ez az én elméletem és szerintem igaz is. Vagy nem tudom, lehet hogy csak én vagyok a hülye, lehet hogy csak túlreagálom de nem. Vagy, lehet hogy valaki csak azért mondja mert többet érez, ettől félek.. Több mint fél év barátsága és átlelkizett napok után azt hiszem nem ezt érdemelném, hogy úgy érezzem szerelmes belém. Nem akarom,hogy így legyen, de a túlzottan féltő gondoskodása már ezt sejteti velem. Sajnos.. Erre már sajnos nem tudok mit mondani, bár tudnám.
Bár tudnék segíteni az embereknek kicsit többet.. bár tehetnék valamit, néha kevésnek érzem magam. De tudom, hogy nem így van csak mégis..nekem ezt nem magyarázzák be. Rossz ez vagy jó ez? Nem kéne ennyit gondolkoznom, nem hiszem hogy jót tesz nekem. Van amikor azt mondom, 'nem érdekel' közben pedig tudom, hogy mégis és ez rossz. Szeretném hogy amikor azt mondom 'nem érdekel' az tényleg úgy is lenne, nah igen, ez az amit nem tudok megtenni. Annyi sok határom van, érzem, akkora falakat építettem és csak ő tudta áttörni meg még rajta kívül kb 3 ember. A többiekben rideg bizalmom van, nem biztos még ott semmi. Hittem már, hogy örökké tart majd a barátság, és nagyobbat csalódtam mint bármikor máskor, tényleges depresszió volt, éreztem.
Nem akarok hülyének tűnni, bár nyilván nem vagyok normális, nem játszom meg magam és erre büszke vagyok, úgy ahogy magamra is. Tudom, hogy sok mindent elrontok, nincsen tökéletes ember, azt kívánom hogy ne is legyenek. Vannak nálam jobbak, lesznek is.. de amíg ő velem van tudom, hogy valakinek én vagyok a tökéletes. Szeretem ha megölelnek, szeretem ha érzem, hogy szeretnek, szeretem azokat akik szeretnek. Szeretni úgy hogy szeretve vagy. Rájöttem, hogy mennyi sok álom van a világon ami nem biztos, hogy valóra is válik. Nem tehetsz meg mindent amit szeretnél, az élet sok határt szab neked, nem tudod őket áttörni. Van ez így. Fogadd el, hogy az élet nem minden pontjában ajándék, lesz még évekig tartó szenvedés, hónapokig tartó nevetés, hetekig tartó depresszió, napokig tartó barátságok, percekig tartó szerelmek, már akinek. Akinek nem inge, ne vegye magára. Én megtaláltam az igazit, örökké tervezem.

Félelem a köbön

Mindig megtalálok egy úgymond legnagyobb félelmet, Nem akarok elveszíteni senkit, többször nem bírnám ki. Nem akarom hogy az legyen a sorsom hogy mindenki elhagyjon, nem akarom átélni újra és újra milyen az ha valaki kilép az életed ajtaján és el sem köszön. Örökké velük akarok lenni. Nekem senki más nem kell. Lehet, hogy nem Ő a legjobb mások szemében és engem szenvedni látnak de nem minden a szenvedés. Nem látnak vele kettesben, nem látják milyen jól elvagyunk, igaz hogy sok a vita nem tagadom, teljesen. De szeretem. Ez a lényeg, nem az hogy mások mit gondolnak, persze fontos. Én tudom nekem mi a jó és mi a rossz. Persze nem mindig vagyok tisztában ezekkel de a barátok tájékoztatnak engem. Szerelmes vagyok. FUCKYEAH. Rózsaszín az egész világ már több mint 2 éve. 8 hónapja együtt. Szerelmem. <3

boldogság.

Tudod, valamikor minden más, annyira más. Minden megy a maga útján, minden alakul valahogy. De miért valahogy? Miért nem tudom hogy pontosan hogy alakul? Miért nem készülhetek fel akár a jóra akár a rosszra előre? Túl könnyű lenne talán. Nem is lenne élet, csak egy előre eltervezett hasonló dolog.. de nem lennének élmények, hibák amiből tanulhatok ha rosszabbra fordul a sorsom. Nem gondolom, hogy ez feltétlen jó ami most van, mert nem érzem ezt a tökéletesnek, de talán még formálhatok belőle valami olyasmit. Néha elgondolkozom az emberi sorsokon, hogy ki mit érdemelne, de soha nem jutok a végére. Egyszerűen kiszámíthatatlannak érzem. Olyan semlegesnek. Néhány embert átlátszónak látok, míg másokat megtörhetetlennek. Jobb is az ahogy az emberek különbözőek. Hálaistennek nincs két egyforma, nem találkozom a hasonmásommal szemben az utcán. Ennek szerintem értelme van, hogy különbözőek lettünk, még akkor is ha nem tudom mi. Annyi minden szép van, annyi sok lehetőség mivel emberek vagyunk.. lehet családunk,munkánk,barátaink, házunk, boldogságunk, életünk. Persze lehetnek haragosaink, irigyeink és kretén emberek az életünkben. Álmodozhatunk mint kisgyermekkorban hogy eljön értünk a szőke herceg és messze visz a várába, megment a sárkánytól és feléleszt egy szerelmes csókkal, de ahogy egyre idősebb leszel, rá kell jönnöd, ezek a dolgok nem léteznek és rossz úton jár aki álmokból épít várat. Ahogy kezdek felnőni, átértékelődnek a gondolataim, a központban : boldog akarok lenni. Vannak álmaim természetesen, még mindig álmodozom néha, de sajnos vannak olyan dolgok ahol rájövök, nem kaphatok meg mindent amit akarok. Ki tudja, talán nem is baj.

:O

A minap, mikor úgy feküdtem az ágyamon mint egy élőhalott rájöttem, hogy lehetne másképp is csinálni csak 'minek'.. Jó ez így ahogy van, haladok a lejtőn lefelé, élek ahogy mindig kellett volna békességben szeretetben a barátaimmal és pont.

tényleg sokat jelent a szavad..

Nekem egy ember szava a legfontosabb, abba vetem minden bizalmam és most már ki*aszottul kezd elegem lenni.
Ígér valamit, nagy pofával mondja nekem este 'nem baj, ott leszek leszarom' reggel pedig ' most keltem fel' és még neki áll feljebb, hogy miért kérem számon. Álljunk már meg egy szóra. Én vagyok a barátnőd ember! Nem tudom feltűnt-e de én mindig betartom amit ígérek. Elvártam volna hogy reggel írj egy sms-t vagy csörgess meg, vagy valami hogy nem jössz ha már felhúztad az órád 5.30-ra... te már akkor tudtad, hogy nem fogsz jönni úgyhogy legyél szíves máskor normálisan viselkedni, ha szeretsz.