......

Még emlékszem milyen is volt az egyedüllét, amikor nem volt velem. Emlékszem milyen fájdalom volt, égett a testem, szörnyű volt, szinte lángolt. Azthittem végem, úgy éreztem elegem van. Fájt mindenhol, nem akartam élni, nem volt értelme, eltűnt minden ami fontos volt egy röpke pillanat alatt. Tudod ez az amit nem kívánok senkinek. Furcsa volt, egyedül éreztem magam, elhagyatottnak, keserűnek és megtörtnek.Az életem ott ért véget talán és nehéz volt felállni és újrakezdeni mindent, nélküle. Nem is akartam de van ami muszáj. Nem minden de vannak amik igen.az ember tűréshatára elég sokat elbír, érdekes. Kibírtam mert rájöttem hogy még mindig van esélyem és most az enyém. Örökké az enyém <3