minden percet élvezni kell.

Igen, ígyvan.. sohasem tudhajuk mikor ér véget a pillanat. Talán igaz a mondat miszerint 'soha sem lehetsz elég jó annak akiért bármit megtennél' ? Kezdek elveszni, mindennappal egyre jobban veszítem el a remény, hogy velem lesz örökre. Igen, féltékeny vagyok, igen nagyon. Igen.. igen, igen. Nem akarom elveszíteni, nem élném túl, és értelme sem lenne, hogy netán túléljem azt, ha ő nincs velem. Vannak olyan dolgok az életben mindenkinek, ami nélkül nem tud élni, vagy nem igaz? Egyetlen kis porszem vagyok ezen a világon, nélkülem is forog a Föld, és felkel a Nap újra és újra és újra.. mindig. Már nem érdekel, ha látja, hogy féltékeny vagyok.. lássa, érezze, tudja, hogy nekem igenis számít! Minden apró mozdulat nagyon is számít, minden érintés,minden tett és minden mondat.. Akárhányszor bántott meg, akárhányszor hittem, hogy nincs tovább valami visszahúzott és ez nem más mint az iránta érzett tiszta és mély szerelem. Nekem nem kell más... Hiába tudom, hogy másfelé is kacsingat.. hiába esett ma is rosszul amit láttam, hiába nem érdekelte..már tanulom a könnyeimet visszafojtani és ma egész jól ment. Senkinek nem kell egy gyenge nő. Mikor lesz már minden olyan jó és szép? Mikor fogok újra bízni? Mindig amikor már elkezdenék, történik valami és az amúgy is összeragasztott bizalom darabokra törik szét. Bennem van a hiba? Vagy hol keressem, hogy megtaláljam az okát? Persze.. aki keres az talál bla bla.. de unom a keresést. Én csak egy kiegyensúlyozott életre vágyom, olyanra ahol nem kell féltékenykedni mert nem adnak okot rá.Én erre vágyom vele. Beleőrülök az érzésekbe amikor fogva tartanak. Mit tegyek? Annyira szeretem. Nekem senki érintése nem olyan.. Nekem senki más nem kell.. és ezt senki nem érti meg, de nem is kell, hogy megértsék, elég ha én értem.Vagy nincs mit tenni? Hagyjak mindent és élvezzem a még együtt tölthető perceket azelőtt mielőtt könnyes búcsút veszünk és el nem megy? Nem akarom.. Napok óta elről álmodom, nem megy ki a fejemből. Az álmomban könnyes szemmel búcsúzunk a vonat előtt és ő felszáll, a vonat elindul, de kinyújtja a kezét az ablakon még utoljára és én nyúlok érte de már nem érem el. Percekig nézek utána még teljesen el nem tűnik és már nem látom soha többé. Letérdelek a nedves betonra és csak sírok, nem érdekel ki lát meg. Aztán felébredek. Én ezt egyszerűen nem bírnám ki, de néznem kell az ő oldalát is, nem gondolhatok csak magamra, hisz neki még van jövője, akár Szegeden akár máshol.. neki van jövője. Nekem vele van jövőm, de ez nem számít amikor megtanulod mások érdekeit előrébb hozni mint a sajátod. Ha álomba sírom magam, akkor is érzem, hogy jót cselekedtem. Kezdem megszokni azt a fájdalmat a szívemben.. de felfogni még mindig nem tudom mi fog történni ha nem lesz velem. Öngyilkosság? Talán.
Ha nem vagy itt szerelmem, nekem nem kell az élet.Nekem te vagy az élet, talán másnak apró dolog, de engem csak te éltetsz, csak te miattad tudok mosolyogni, csak te adod a reményt, csak veled vagyok boldog. Szerelmem..

így élünk az élet színpadán..

Csak különleges akartam lenni a számára. Csak a mindent akartam jelenteni. Csak az élete lenni. Csak azt akartam, hogy szeressen. Olyan nehéz, miért ilyen kegyetlen az élet? Miért kell hazugsággal feltölteni a szívem, és utána büszkén letagadni előttem? Hiszen én végig tudtam, annyira éreztem..
Kínozni akartál tán,szerelmem? Megmutatni, hogy én nem érek annyit mint mások? Azt akartad, hogy szenvedjek? Nem tudom miért tetted, nem tudom miért..miért. A gondolatok átjárják a testem minden egyes porcikáját, egyetlen percre sem felejtem el, magam előtt látom mi lehetett. Szinte hallom mit gondoltál, szinte hallom a szavakat amiket neki mondhattál. Tudod, azt az érzést nem lehet megmagyarázni, a szívem darabokban hever, ugyanúgy ahogy ott hagytad akkor.. ugyanolyan fájóan hever egy asztalon félresöpörve ahogy annak lennie kell. Nézd mi lett belőlünk, nézz ránk. Üvölt belőlem a szerelem, minden embernek legszívesebben üvölteném én is, hogy szeretlek mint még soha senkit e világon! Ahogy most itt ülök és folynak a könnyek az arcomon, eszembe jut a pillanat amikor megcsókolsz engem. Ahogy megfogod a kezem. Ahogy adsz egy puszit az arcomra, ahogy azt mondod szeretsz.  Szeretek veled lenni, sőt csak veled szeretek lenni, de nem tudok semmit tenni ha te más felé kacsingatsz. Ha azt kérnéd, hogy engedjelek el... én belehalnék, de megtenném érted! Ha azt mondod szenvedsz mellettem, én összetörök, de elfogadom. Te vagy az életem, te vagy a mindenem, te vagy a végzetem! Benned látom a jövőm, benned találtam meg mindent amire vágytam, de ha hagyjuk, hogy beárnyékolják a veszekedések, a balhék akkor soha sem leszünk igazán boldogok. Én újra akarok kezdeni mindent.. el akarok menni veled, távol mindentől. Nem bírom ezt tovább. mindig mikor újra bíznék, valami történik és nézd hova jutottunk, kérlek gondold át.. támogass engem! Rajtad kívül senki nem képes rá, hogy összeszedjen a padlóról, ahova lelöktél. Én szeretlek! Én akarlak! Én mindent megteszek! Csak legyél velem kérlek! Maradj velem könyörgök. Szeress engem!
Nem hibáztatlak.. soha sem voltál csak te a hibás, mindig kettőn áll a vásár. Tudod, én ha kérnéd meghalnék érted, bármilyen körülmények között, bárhova utánad mennék, de ha te nem érzed irántam ezt, akkor azt nehezen, de el kell viselnem! Reménykedem, hogy szeretsz engem, és csak engem! Reménykedem, hogy még mindig velem vagy, hogy többé nem bántjuk egymást, hogy mindig együtt leszünk. A remény tart életben és te! Kérlek, könyörgök neked, ne menj el, ne hagyj magamra! Ne hagyj..

100 évesen összebújva az ágyban elalszunk, jó?"

Ha egy sátorban laknák veled, nekem az is jó lenne csak legyél mellettem. Legyél velem, hisz én mindenre emlékszem.. amikor először megláttalak, ahogy mondják ' levegőnek néztelek, de rájöttem, levegő nélkül nem tudok élni'. Nem mertelek bejelölni msn-en, így Dórát kértem meg, hogy beszéljen veled helyettem. Nem mertelek felhívni, azért hívott mindig ő. Gyáva voltam. De arra is emlékszem mikor ültünk Dórával stefánián a hintában, és azt mondtam neki szószerint hogy 'szerelmes vagyok belé', Ő tágranyílt szemekkel fordult felém, hisz tőlem még soha nem hallott ilyet. Azért mentünk mindig arra amerre Te voltál, hogy lássalak, és azért bocsájtottam meg még akkor is mikor romokban hagytál magamra mert szeretlek. Többször törtél össze mint bárki más az életben, de ezzel együtt erőssé tettél. A szívemet darabokban hagytad mégsem tudtalak elfelejteni.. akkor ott, mindig azt éreztem, hogy bár meghalnék. Bár elragadna magával a sors, lehet akármilyen fájdalmas, lehet akármilyen rossz, csak haljak meg. Sikerült túllépnem a fájdalmon és észrevétlen maradni a számodra, esélyt adni neked egy új életre,nélkülem. Sokszor azt éreztetted velem, hogy nem szeretsz és nem kellek neked, hogy bárkiért eldobnál és a számodra csak egy kellék vagyok. Gondolatban mindig veled voltam, mégha nem is láttál. Aztán egy társaság miatt ismét összekerültünk, mint 'barátok' .. és az a csók, ami olyan hosszú idő után történt meg, mindent megváltoztatott. Tele volt szenvedéllyel és merészséggel hiszen mindketten mással voltunk. Aznap este először, hónapok után, boldogan mentem haza. Ismét együtt rá pár hétre, milyen mesés, milyen csodás is volt, egy tündérmese szereplőjeként éreztem magam. Több mint egy éve, tudom úgy beszélek mint egy idősebb nő, aki már a 20. házassági évfordulóját ünneplni, de nekem Te vagy a legnagyobb csoda az életemben. Egyszerre tanítottál meg engem szeretni és hinni, hogy van még remény, vannak csodák, és van igaz szerelem ami mélyen, belőlünk fakad. Megtanítottál arra is, hogy hogyan keljek fel még a legnagyobb csalódások után is, és sok tapasztalattal gazdagítottál engem, hogy akárhogy is alakuljon az élet, fel kell állnom. Amikor belépett az életünkbe az a nő, aki napokra, sőt hetekre elvett tőlem, tudtam, hogy mi folyik ott, és én már régebb óta beszéltem neked arról, hogy tudok mindent, te mégis tagadtál.. tudod ezek azok az érzések amiket az ember soha nem tud kiölni magából. Nem hibáztatlak, bár én soha nem tettem volna meg veled., mégis hiszem, hogy okod volt rá, bár még nem tudom mi. Kicsit magamat is hibáztattam a történtek miatt, sőt lehet, hogy nem is kicsit de én képes vagyok megbocsájtani, és ez a legnehezebb dolog a világon, a megbocsájtás. Tudom, nem tűnik nagy áldozatnak, de tőlem sok átsírt éjszakát és nappalt követelt. Az, hogy állításod szerint nem mondom el neked az érzéseimet, talán igaz, írásban jobban ki tudom magam fejezni, és élőben éreztetni akarom veled. Sokszor összezördülünk, és megbántjuk egymást, de hiszem, hogy képesek vagyunk minden gondot átvészelni, együtt. Távol vagy tőlem de én várok rád, az órák lassan telnek amíg minden egyes percben eszembe jutsz. Nem tudom mi fáj jobban, ha nem vagy velem, vagy ha velem vagy de tudom, hogy mennem kell. Megőrít a világ, alig találom benne a helyem, én egy furcsa lány vagyok. A gondolat, hogy elveszítelek, számomra egyenlő a világvégével, olyankor úgyérzem, a földön fekszem és csak bámulok a semmibe,kiáltanék de senki sem hall, és csendben ér véget az életem. Olyan hideg és sivár.. pont mint az életem nélküled. Kétségbeesett és kegyetlen, szörnyű és kínokkal teli... olyan amit nem kívánnák senkinek. Én érted ölni tudnék, szeretlek, még élek. Ennél többet nem adhatok, akármennyire szeretnék.

hit nélkül..

Az érzések őrületbe kergetnek és lassacskán szétesem. A gondolat, ami megrémiszt nem más, mint új életet kezdeni, minden nélkül. A múltat hátrahagyni nem lehet, így szépen lassan meg kell barátkoznom a gondolattal, az élet nehezebb mint azt valaha is gondoltam. 'Gyermekként álmodtam és azthittem úgy lesz..' Én hittem a tündérmesékben, és hiszek még most is, hisz én még gyerek vagyok, belül még gyerek. Annyi mindenben hiszek. Hiszem, hogy az emberek megtudnak változni, csak még nekem nem volt szerencsém ahhoz, hogy egy olyan ember változik meg értem aki az életemet jelenti. Már én is elhiszem ezt is, soha nem fog megváltozni, legalábbis miattam nem. Néha nem értem magamat, nem tudom ki vagyok én, nem tudom mit miért teszek, meg lett volna az alkalmam az újra, minden adott volt, minden meg lehetetett volna én mégis gyáván megfutamodtam, úgy ahogy egy gyerek szokott. Legszívesebben a föld alá süllyednék, és ott élném le a hátralevő perceimet, hogy többé senki ne nézhessen rám és mondhassa azt amit nem akarok hallani, amit magamtól is tudok. Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy helyrehozzak magamban valamit tudom, de ha most, nem futamodtam volna meg olyan gyáván, talán én lehettem volna a világ legboldogabb lánya, ha nem is örökre, egy pár órára biztosan. Mennyire gyáva vagyok, még meddig.. meddig kínoz a sors.. meddig kínzom én magamat, mert a sorsban már rég nem hiszek, és azthiszem abban sem, hogy egy szebb jövő vár.

Ki vagyok élezve minden hangra, mozdulatra, szóra és bármire amit tőle kapok...a rossz gondolatok csak úgy járkálnak a fejemben és mintha átvették volna az uralmat felettem, nem hagynak nyugodni. Az a 6 óra hossza, amit iskolában töltök egy rémálom ha előjön bennem a nemrég történt dolog, olyankor egy megmagyarázhatatlan érzés lesz a gyomromban és a torkomban mintha gombóc lenne. Mi lett belőlem? Egy sárkány? Valahogy amikor ma megláttam egy másik olyan kommentet ami úgymond 'veszélyes' lehet, észrevettem, hogy nem olyan érzés volt ez mint a múltkor, nem fájt annyira, nem égetett, nem kerülgetett a sírás..talán a lelkem mélyén számítottam ilyenre, és így könnyebben felkészítem magam a rosszra. Az agyam együttműködik velem..

boldog születésnapot bátyó :D

16 éves lettél, jó mi? :D ( ne kérdezzétek miért lett ő a bátyám, tudom, hogy én vagyok az idősebb ) Remélem sok szép születésnapod lesz még. 1 éve ismerjük egymást, benne voltunk sok sok rosszban, és sok sok jóban. Mindig kiálltunk egymás mellett, gyorsan elteltek a napok sok nevetéssel, olykor sírással de mindig jó volt.Emlékszem amikor először találkoztunk, talaj részegre ittad magad és mi vittünk haza, utána találkoztunk még párszor és lásd eljutottunk odáig, hogy testvérként szeretjük egymást, felfogni is szinte lehetetlen, hogy milyen jó kapcsolat alakulhat ki két ember között alig egy év alatt. Mások nem is értik ezt, azt hiszem csak mi, de ez pont elég is. Megvan a bizalom, ami nagyon fontos egy barátságban, mindent elmerünk mondani egymásnak, érdekelnek egymás problémái és segítjük egymást. Úgy érzem ez egy örök barátság <3

tényleg nehéz.

A szenvedés most sok ismerősömnek a legjobb barátja.. ki mit választ, ki mit szeretne, ki mire képes. Nem válogat, nem néz körül, csak jön és hagyja a sebeket maga után, azt hiszem ez a szerelem. Jó fogalom rá nem nagyon létezik, tönkre tesz akármit is csinálsz, lehetsz akármilyen jó, lehetsz bármennyire szép,hibák mindig lehetnek, és lesznek is.'Old meg a problémát' jó tanács, tényleg..főleg olyan embereknek akik azt sem tudják, hol kezdjenek hozzá.Nem olyan könnyű ez, de azt gondolom, hogy a legelső dolog, hogy hagyjuk hátra a múltat. Nehéz igen tudom, hiszen az is a részed, mégis félre kell tenned ha komolyan gondolsz valamit. Nem játszhatunk kedvünkre mások érzéseivel, ez nem egy társasjáték. Én már annyi mindent nem értek, még olyan dolgokról is kezdem elveszíteni a fonalat amikben eddig biztos voltam. Egy olyan kapcsolatot látok széthullani amit eddig annyira biztosnak hittem, megdönthetetlennek, sérthetetlennek, kicsit már félek.. a barátságok is "jönnek mennek".. a gond ott kezdődik, hogy nem tudom mit rontottam el, egyik percről a másikra szószerint megfordult minden. Végülis, olyan barátság ami ennyiből eltűnik soha sem lehetett igazi, így nem is bánkódom. Büszke vagyok amúgy magamra, már sok mindent megtapasztaltam, sok mindent kipróbáltam, sok dolgot megtettem, tudtam barátságokat kötni, tudtam csalódni, szenvedni, sírni, boldog lenni, szeretni, élni és kibírni. Olyan vagyok amilyen, nem akarok megváltozni, nekem ez fontos hogy önmagam lehessek úgy ahogy szeretnék. Olyanok, akik nem is beszélgettek velem soha, csak azt hiszik, hogy ők mindenkit annyira ismernek, nem érdekelnek. Az, hogy vannak barátaim, és egy szerelmem a világ legjobb dolgai, akárki akármit mond, én mindig a legjobbat akarom nekik.

változó, akárcsak a hangulat.

Nehéz az élet, szinte mindennap rájövök.. a barátaim és a szerelmem nagy segítségemre vannak, hogy túléljem de tényleg nem könnyű. A gondokkal harcolni egyedül alapból nem is menne, bár lehet hogy mégis. Furcsa dolgok történnek mostanában,  úgy érzem, hogy nem találom a helyem. A holnap egy kis kitérő lesz a szürke hétköznapokból, rég nem látott emberekkel fogok találkozni, olyan messzinek tűnik, mintha csak tegnap lett volna, hogy Andrással mindennap találkoztunk. Jó lesz a szép emlékeket felidézni velük, mert ha úgy vesszük azért mégis elég távolinak tűnik, és eléggé fájó dolognak. Érdekes események sorozata.. kész játék az élet. Miket is beszélek, ma valahogy nincs ehhez idegrendszerem, úgy semmihez. Kissé kedvetlen vagyok, nem tudom mi van velem.

a jövőképem..

Elkalandoztam egy kicsit a gondolatokkal még ültem a buszon, és megpillantottam egy idős nénit.Csak ült ott, nézett engem és valahogy eltűnt előttem minden, mintha én lettem volna, pontosan olyan volt. Az arca sápadt és hófehér, hirtelen az ő szemével láttam mindent. Az a tapasztalat amit átélt.. mennyire csodás. Elképzeltem magam 40 év múlva, ahogy én ülök ott és nekem jutnak eszembe azok a gyönyörű emlékek amiket annyi embertől kaptam, és hogy mi milyen volt. Azok a szívbeli nevetések, azok a szép délutánok és éjszakák, mennyi mennyi emlék. Könnyek fojtogattak, a szívembe szúrtak.. mennyi szenvedés és átverés, mennyi át sírt óra, és mennyi kedves vigasztalás. Mennyi álnok és kétszínű barát, és mennyi igaz szerető ember. Mennyi tapasztalat, amik majd a hasznomra válhatnak mindig, és örömmel gondolhatok vissza azokra a szép emlékekre amiket a világ minden kincséért sem adnék fel, csak nézném a fiatalokat, és belül valahol mosolyognék, hogy mennyi erő kell majd ahhoz, hogy túléljék azt amit én, azt amit mi emberek életnek nevezünk. Sok embernek hasztalan, eldobandó dolog, amitől megválnának ha tehetnék, csak nincs elég bátorságuk hozzá. Csak ülnék ott, és a busz tükréből a mostani, 16 éves énem pillantana vissza rám, ülnék és azon gondolkoznék, milyen jó is volt, de nem bánok semmit, mert nincs amit bánnom kell, és nincs miért szomorúnak lennem, hisz ugyan már csak emlékek, de mégis mennyire szépek és csodásak. Soha sem tudnám ezeket elfelejteni.. belegondolnék, hogy már 50 is elmúltam, egy könnycsepp a szemembe gyűlne, legördülne az arcomon, de nem a fájdalom miatt, hanem az örömnek köszönhetően, és egyszer csak ő megszorítja a kezem, letörli a könnycseppet ahogy most teszi mindig, rám mosolyogna, és tudnám, hogy tényleg mi örökké. A gondolat, hogy elveszíthetem megőrjít, kinyilváníthatom, hogy a legjobb dolog ami történhetett velem a mi szerelmünk. Lehet néha akármennyire kegyetlenül fájó, az élet vele teljes. A boldogság amit érzek ha velem van felfoghatatlan, megbabonázó, őrjítően jó. El sem lehet mondani, mennyire szeretem, talán ő sem érzi mennyire de még annál is jobban. Megkérdezte, hogy szerettem belé, és félve mondtam a szavakat, mint ahogy mindig szoktam ha ilyenről van szó, csak félig mondtam el, de az igazság ott volt a szememben, hiába tagadtam bármikor, az első perctől kezdve éreztem, hogy ő kell nekem, senki más. Az összes találkozásunk megerősítette bennem ezt a tényt, és megérte harcolni. Annyi mindenen keresztülmenni, élni. Több mint egy éve együtt, soha sem gondoltam volna, csak mindig reménykedtem, de hinnem kellett és láss csodát emberiség, mi még mindig együtt, örökkön örökké. A szerelem minden embert megbabonáz, látva minket mindenki rájöhet mi is az valójában, feltétlen szeretet és odaadás nélkül nem megy. De nekünk igen, nekünk sikerül! Én így akarom. Senki nem állhat közénk, nem vehetik el az életem. Ha a szemébe nézek látom azt amit mindig is kerestem a lelkem mélyén, egy olyan embert aki vigyáz rám mindig, és vigyázni is fog amíg csak élek, ahogy én is rá. Nélküle semmi nem ugyanolyan. Ha majd a gyermekem megkérdezi, hogy 'anyu, ki volt az első szerelmed?' nem akarok mást mondani csak annyit, hogy 'nézd, ott ül a karosszékben' Odamenni hozzá, adni egy puszit a homlokára és mosolyogni. Lehet, hogy 100 millió emberből csak egy pár marad együtt örökre, de hiszek abban, hogy mi vagyunk az az egy. A hit csodákra képes, ha hiszel magadba, és tudsz hinni valaki másban.. Örök szerelem, igenis létezik, csak valaki túl vak ahhoz, hogy megtalálja. Én megtaláltam, soha nem engedem el.

Gondolatok kavarognak a fejemben, kitöltik az egész helyet. Nem, nem reagálom túl, mert ez nekem igenis fontos volt. Neki nem számít, csak úgy gondolhassa, hogy nekem ezzel jót tett így számára téma lezárva. Erre már nem tudok mit mondani tényleg.. furán gondolod a barátságot.. igazán furán. Nem a 30 ft-on van a hangsúly ebben igazad van, de a szándék hiánya mélyen rosszulesett. Máskor nem kérek szívességet, ne aggódj, majd megoldom magam.

elfuthatsz, de el nem bújhatsz.

A gyűlölködő szempárok kezdenek az életem részévé válni, senki nem ért meg. Tudjátok mit? A ti érdeketekben mondom, ne tapasztaljátok meg ezt soha! Nem tudjátok milyen rossz nekem, de erős maradok, hisz ezt diktálja az élet.A gondot egy apró dolog, vagyis inkább kérdés okozza; mi a faszt vártok el tőlem?! Dobjam el azt aki az életemet jelenti és semmisítsem meg az érzéseimet, hogy ti elégedettek legyetek velem? Azért, hogy lássam, hogy örömötökben csillog a szemetek, hogy jót cselekedtetek de én mégis könnyek között veszem a levegőt és azt mondom; ez így van jól? A válasz ott van a szememben, csak kicsit, néha, egy pillanatra belegondolhatnátok, hogy nekem így jó, elfogadnátok és továbblépnétek.. Olyan sokat kérek? Részese akarok lenni az életének, kell nekem, szeretem. Ez a legjobb magyarázat amit adhatok, nem telik tőlem több. Mesélhetném miért van ez, de úgysem értenétek, nem is fárasztom magam. Úgy tűnik, egyedül én értem meg magamat, egyedül én tudom mit szeretnék. Nem akarok többet szenvedni, nem akarok sírni, nem akarok rosszkedvű lenni, nem akarok többé félni, rettegni.. BOLDOG AKAROK LENNI! Nekem is jár már, vagy nem így gondoljátok? Én a boldogságot kívánnám nektek, akármilyen helyzet lenne támogatnálak titeket és támogatlak is, nem értem ti miért csak azt mondjátok egyfolytában ami szerintetek jó lenne. Olyan nehéz lenne azt mondani, hogy 'Igen Meli, megértelek' .. csak ennyire vágyom. A barátaim vagytok, a családom, az életem részei, szeretlek titeket.. de értsetek meg, egy kicsit legalább, mert akármennyire hiszitek, hogy engem nem érdekel a véleményetek ez nem így van.. csak már kialakult bennem az amit kialakítottak.. hogy lehet h nem tart minden örökké, és én már annyi barátot vesztettem el és tudtam mindig, hogy keménynek kell lennem mert az életben csak magamra számíthatok halálomig. Ti is tudjátok hogy bármi történhet.. és én félek, kellett idő még megbíztam bennetek és mára már teljesen kialakult, és örülök ennek, de ha nem fogadjátok el azt akivel együtt vagyok, akkor engem sem fogadtok el valamilyen szinten..

jaj Meli... olyanhülyevagy :|

Az élet hozhat néha furcsa változásokat, olyanokat amikről álmodni sem mertél, ez egy rossz álom. Nem tudom mire várok, egy ébredésre? Egy csókra? Nem vagyok én Csipkerózsika de mégis.. olyan ez az egész mint egy rossz sorozat.. úgy érzem hatalmas késekkel állnak felettem és a szívemet marcangolják.. megállás nélkül szúrják a kést belém és darabolnak, mégsem halok meg. Miért nem? Szenvedni mennyi ideig "egészséges" ? A gondolat.. az élet, az érintések.. annyira hiányoznak. Egy illat és egy érintés létezik amit álmomból felkeltve ezer közül is felismernék, az övé. Összetörte a szívem, darabokra hullottam, a depresszió és a halál pókereznek felettem és a tét én vagyok. Félek.. átjárja a testem, minden porcikám. De érzem az illatát... láttam. Tartja a lelket bennem a szerelem ami számára túl gyorsan meghalt.. meghalt örökre. Úgy ahogy én is.. ahogy a lelkem. Az apró darabokat nem szokták összeragasztani, inkább kidobják hisz úgy kényelmesebb.. kényelmesebb valakinek, annak aki mindenem elvette egy tollvonással és még csak nem is küzdött érte. A vég.. az utolsó játszma, nem tudom mi legyen. Ha feladnám megfutamodnék, az agyam azt mondja "ne tedd! hányszor csinálsz még hülyét magadból???" a szívem pedig " tedd meg, hisz ennél jobban nem törhetsz össze" .. azért ezzel vitatkoznék. Sokszor voltam már rosszkedvű.. de nem úgy hogy 2 nap alatt 2kg-t fogyjak és sírjak vagy nevessek és ebből álljon a napom. Ha megölelem úgy érzem annyira jó, de annyira fáj.. Szeretem mit tegyek? Senki sem érti talán ahogy én.

Tegnap volt az a nap amitől a legjobban féltem, igen megmondtam neki, hogy legyen vége, hisz nem tudja én mennyire szenvedek vagy ha tudja akkor sem érdekelte soha mert ő elvan foglalva azzal, hogy lépten nyomon megcsalhasson és ne törődjön azzal, hogy mit tesz velem, úgy ahogy az a lány sem aki mindent elkövetett ezért. Mégis, annyira üresnek érzem magam, mindenki támogat, nagyon jólesik, de senki nem pótolhatja őt. Az életemet vették el tőlem, de még koránt sem biztos mert én nem hagyom. Mindent elkövetek azért, hogy az enyém maradjon. Nem tudom elfelejteni, nem megy én akarom őt. Egésznap hiányzik. Fájtak a szavai, égettek a könnyei.. de úgyéreztem csak megjátszás és nem szabad neki hinnem többé. Nem fog visszaállni a bizalmam egykönnyen.. annyira nem akarom, hogy így legyen. Mit tegyek??!!

:S

Egy kicsit a hétfő megváltoztatott. Csaba apja olyan dolgokat vágott a fejemhez amiknek semmi alapja nem volt..Már eleve a feltételezés is sértő, hogy én az életbe bármikor is megcsaljam Csabát, akiről mindenki tudja, hogy az életem.. és soha sem bántanám meg, nem úgy mint ő engem. Mindenki tudja, hogy nem egyszer megcsalt, nem is egyszer jöttünk össze, nem is egyszer bocsájtottam meg Ő pedig szemrebbenés nélkül mondja nekem, hogy ha én megcsalnám, ő azonnal elhagyna engem. Csak én voltam úgy látszik túl megértő vele szemben, nem kellett volna talán? De akkor most hol lennénk? Most ki kivel lenne? Nem együtt az biztos, ha én nem vagyok képes túllépni akkor most mi nem lennénk sehol, 11 hónap mással telt volna el, cseppet sem ugyanígy. Kicsit félek, mintha minden megváltozott volna, mintha semmi sem lenne most ugyanolyan, félek, hogy valami elmúlik hirtelen és én jobbra, ő meg balra fordul. El fog menni több mint egy hétre az anyjához Finnországba, ideges vagyok, hogy nem láthatom, bele fog szakadni a szívem de kibírom mert muszáj.. hogy utána újra lássam ez mindent megér nekem. 2 hét tömény ivást mindennap..mindegy mi, csak ne gondoljak arra, hogy nincs velem.

izéé...

Bele kezdek a hétvége mesélésébe, hát szerintem nagyon jó volt, nem tudom ki hogy érezte, nekem tetszett. Azokkal voltam akiket szeretek és meg tudnám így szokni. Atiékat is boldognak láttam, hogy végre együtt lehetnek, már ezért is jó volt :) Sokat hülyültünk, még ők kettesben voltak.
A csütörtök viszont egyszerűen szörnyű volt ! Nem tudom felfogni, hogy hogy lehetnek ilyen tanárok a földön hogy egy diák bizalmasan rábízott információját egyetlen pillanattal kiadja.. ennyire még soha sem utáltam tanárt de épp itt volt az ideje hogy kiismerjem az igazi énjét.. ez a nő.. egy palotapincsifejűmátyáskirályreinkarnáció... FÚJ!

fuckyeah...

Egész álló nap gondolkozom, meg sem áll az agyam egy percre sem, aludni is alig tudok. Nem tudom miért van ez, csak azt érzem, hogy eluralkodik rajtam a félelem. Tudom, hogy átvágott, tudom hogy hazudott, tudom hogy valamit tett, de mégsem mondja el annak ellenére hogy tudja mennyire szeretem. Azt az elvet vallom, hogy "egyszer minden kiderül" és végülis igaz. Nem sokan tudnak örök életükre hazudni és úgy élni. A bizalmatlanság az első facebook üzenetei miatt történt.. oh emlékszem mennyire kiborultam. Olyanokat írogatott, hogy a szívem összenyomódott..szörnyű volt! Soha többé! Nagyon kiakadtam, nagyon.Nem akarok erre gondolni, soha mert nem értem miért teszi ezt velem. A múltkori meg amikor azt hazudta, hogy Tescoba megy és nagy nehezen ki lehetett belőle szedni, hogy egy állítólagos Ádámmal találkozott, akivel úgy volt, hogy másnap én is találkozhatok, persze "Ádám" nem jelentkezett.. érdekes volt. Most vele fogom tölteni az egész hétvégét, kíváncsi vagyok milyen lesz.. Jönnek Atiék is szerintem jó lesz. Neki is felejteni kell a rossz dolgokat, meg nekem is, meg szerintem mindenkinek, úgyhogy remélem mindenkinek jól sikerül.

Tegnap olvastam egy "régi legjobb barátnőm " blogját és kicsit meglepődtem. "Régebben nekem is volt egy barátnőm akire felnéztem de az alkohol miatt kettéváltak útjaink" vagy valami hasonló.. Nem hiszem, hogy az alkohol tönkretehet egy barátságot.. nem tudom miért gondolja ezt. Amúgy elég kedveseket írt, kicsit talán fájtak is, de végülis volt amibe igaza van.Az élet elválasztott minket, de én túléltem, hát drága barátnőm tegyél te is így :) Szerintem mindkettőnkön múlt, ezt én én elismerem, bevallom kinyilvánítom, elmondom stb.Én úgy gondolom, hogy egy igaz barátság nem érhet véget, tehát lehet, hogy a miénk nem volt igaz. Vannak elképzeléseim, hogy milyen az igaz barátság. Fiú lány barátság is létezik és szerintem az nagyon jó. Mindig is teljesen elégedett voltam a fiú barátaimmal, talán jobban mint a lányokkal. A barátság fontos egy ember életében. Nagyon fontos.. nagyon. Úgy mint a szerelem.Szabályosan nélkülözhetetlen :)

Sok minden történt az elmúlt időben. Veszekedések és nagy összeborulások. Rájövök mindig, mindennap hogy mennyire fontos nekem hogy minden nap jobb lehessen. Áldozom azért sokat, hogy mindenkinek jó lehessen. Tegnap beszélgettem Csabával, azt mondta, hogy sok minden nyomja az én lelkemet, csak félek elmondani, mert félek, hogy leterhelek valakit.. és talán igaza is van.
Úgy félek, hogy elveszítem, annyira rettegek.. olyan vagyok mint egy kisgyerek, féltem amiről azt hiszem, hogy az "enyém" ... Annyit harcoltam, annyi minden veszne kárba, annyira szeretem, neki vajon ez mindegy? Csodálom az embereket akik annyira szeretik egymást, hogy meghalnának. Nálam a kölcsönösség hiányzik, hogy nem mindig tudom mit higgyek, hogy mi lenne a jó, nekünk. Már rég nem gondolkozom egyes számba mert minden gondolatom hozzávezet. Fáj amikor nincs velem és fáj arra gondolni, hogy talán helyettem más csókolja és érinti..
Kissé elvakít mostanában a "depi", kiakarok belőle lépni mert nem szeretem ezt, annyira rossz..félek. "Úgy érzem egy terem közepén állok és torkom szakadtából ordítanék de még csak fel sem néz senki" ...
Nem tudom már, mi a jó és mi a rossz. Nehéz eldönteni, nehéz megérteni mindent, próbálkozom még ha nem is úgy tűnik de kezdem elveszíteni az irányítást, Újra kell töltődnöm, hogy "életvidám" legyek és újra érezzem hogy szeret engem. Mindennap úgy érzem megbántom valamivel...
'Rossz úton jár aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni" Nagy igazság ez mert aki csak az álmaiban él elveszíti a valóságot, ami sokszor sokkal gyönyörűbb mint az álmok..
"Azt álmodom hogy létezel, azt álmodom fogod a két kezem, kérlek vigyél el magaddal, egyetlen angyal" <3
Szeretem. És ezen senki, és semmi nem tud változtatni. :)