:S

Egy kicsit a hétfő megváltoztatott. Csaba apja olyan dolgokat vágott a fejemhez amiknek semmi alapja nem volt..Már eleve a feltételezés is sértő, hogy én az életbe bármikor is megcsaljam Csabát, akiről mindenki tudja, hogy az életem.. és soha sem bántanám meg, nem úgy mint ő engem. Mindenki tudja, hogy nem egyszer megcsalt, nem is egyszer jöttünk össze, nem is egyszer bocsájtottam meg Ő pedig szemrebbenés nélkül mondja nekem, hogy ha én megcsalnám, ő azonnal elhagyna engem. Csak én voltam úgy látszik túl megértő vele szemben, nem kellett volna talán? De akkor most hol lennénk? Most ki kivel lenne? Nem együtt az biztos, ha én nem vagyok képes túllépni akkor most mi nem lennénk sehol, 11 hónap mással telt volna el, cseppet sem ugyanígy. Kicsit félek, mintha minden megváltozott volna, mintha semmi sem lenne most ugyanolyan, félek, hogy valami elmúlik hirtelen és én jobbra, ő meg balra fordul. El fog menni több mint egy hétre az anyjához Finnországba, ideges vagyok, hogy nem láthatom, bele fog szakadni a szívem de kibírom mert muszáj.. hogy utána újra lássam ez mindent megér nekem. 2 hét tömény ivást mindennap..mindegy mi, csak ne gondoljak arra, hogy nincs velem.

izéé...

Bele kezdek a hétvége mesélésébe, hát szerintem nagyon jó volt, nem tudom ki hogy érezte, nekem tetszett. Azokkal voltam akiket szeretek és meg tudnám így szokni. Atiékat is boldognak láttam, hogy végre együtt lehetnek, már ezért is jó volt :) Sokat hülyültünk, még ők kettesben voltak.
A csütörtök viszont egyszerűen szörnyű volt ! Nem tudom felfogni, hogy hogy lehetnek ilyen tanárok a földön hogy egy diák bizalmasan rábízott információját egyetlen pillanattal kiadja.. ennyire még soha sem utáltam tanárt de épp itt volt az ideje hogy kiismerjem az igazi énjét.. ez a nő.. egy palotapincsifejűmátyáskirályreinkarnáció... FÚJ!

fuckyeah...

Egész álló nap gondolkozom, meg sem áll az agyam egy percre sem, aludni is alig tudok. Nem tudom miért van ez, csak azt érzem, hogy eluralkodik rajtam a félelem. Tudom, hogy átvágott, tudom hogy hazudott, tudom hogy valamit tett, de mégsem mondja el annak ellenére hogy tudja mennyire szeretem. Azt az elvet vallom, hogy "egyszer minden kiderül" és végülis igaz. Nem sokan tudnak örök életükre hazudni és úgy élni. A bizalmatlanság az első facebook üzenetei miatt történt.. oh emlékszem mennyire kiborultam. Olyanokat írogatott, hogy a szívem összenyomódott..szörnyű volt! Soha többé! Nagyon kiakadtam, nagyon.Nem akarok erre gondolni, soha mert nem értem miért teszi ezt velem. A múltkori meg amikor azt hazudta, hogy Tescoba megy és nagy nehezen ki lehetett belőle szedni, hogy egy állítólagos Ádámmal találkozott, akivel úgy volt, hogy másnap én is találkozhatok, persze "Ádám" nem jelentkezett.. érdekes volt. Most vele fogom tölteni az egész hétvégét, kíváncsi vagyok milyen lesz.. Jönnek Atiék is szerintem jó lesz. Neki is felejteni kell a rossz dolgokat, meg nekem is, meg szerintem mindenkinek, úgyhogy remélem mindenkinek jól sikerül.

Tegnap olvastam egy "régi legjobb barátnőm " blogját és kicsit meglepődtem. "Régebben nekem is volt egy barátnőm akire felnéztem de az alkohol miatt kettéváltak útjaink" vagy valami hasonló.. Nem hiszem, hogy az alkohol tönkretehet egy barátságot.. nem tudom miért gondolja ezt. Amúgy elég kedveseket írt, kicsit talán fájtak is, de végülis volt amibe igaza van.Az élet elválasztott minket, de én túléltem, hát drága barátnőm tegyél te is így :) Szerintem mindkettőnkön múlt, ezt én én elismerem, bevallom kinyilvánítom, elmondom stb.Én úgy gondolom, hogy egy igaz barátság nem érhet véget, tehát lehet, hogy a miénk nem volt igaz. Vannak elképzeléseim, hogy milyen az igaz barátság. Fiú lány barátság is létezik és szerintem az nagyon jó. Mindig is teljesen elégedett voltam a fiú barátaimmal, talán jobban mint a lányokkal. A barátság fontos egy ember életében. Nagyon fontos.. nagyon. Úgy mint a szerelem.Szabályosan nélkülözhetetlen :)

Sok minden történt az elmúlt időben. Veszekedések és nagy összeborulások. Rájövök mindig, mindennap hogy mennyire fontos nekem hogy minden nap jobb lehessen. Áldozom azért sokat, hogy mindenkinek jó lehessen. Tegnap beszélgettem Csabával, azt mondta, hogy sok minden nyomja az én lelkemet, csak félek elmondani, mert félek, hogy leterhelek valakit.. és talán igaza is van.
Úgy félek, hogy elveszítem, annyira rettegek.. olyan vagyok mint egy kisgyerek, féltem amiről azt hiszem, hogy az "enyém" ... Annyit harcoltam, annyi minden veszne kárba, annyira szeretem, neki vajon ez mindegy? Csodálom az embereket akik annyira szeretik egymást, hogy meghalnának. Nálam a kölcsönösség hiányzik, hogy nem mindig tudom mit higgyek, hogy mi lenne a jó, nekünk. Már rég nem gondolkozom egyes számba mert minden gondolatom hozzávezet. Fáj amikor nincs velem és fáj arra gondolni, hogy talán helyettem más csókolja és érinti..
Kissé elvakít mostanában a "depi", kiakarok belőle lépni mert nem szeretem ezt, annyira rossz..félek. "Úgy érzem egy terem közepén állok és torkom szakadtából ordítanék de még csak fel sem néz senki" ...
Nem tudom már, mi a jó és mi a rossz. Nehéz eldönteni, nehéz megérteni mindent, próbálkozom még ha nem is úgy tűnik de kezdem elveszíteni az irányítást, Újra kell töltődnöm, hogy "életvidám" legyek és újra érezzem hogy szeret engem. Mindennap úgy érzem megbántom valamivel...
'Rossz úton jár aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni" Nagy igazság ez mert aki csak az álmaiban él elveszíti a valóságot, ami sokszor sokkal gyönyörűbb mint az álmok..
"Azt álmodom hogy létezel, azt álmodom fogod a két kezem, kérlek vigyél el magaddal, egyetlen angyal" <3
Szeretem. És ezen senki, és semmi nem tud változtatni. :)