Tegnap volt az a nap amitől a legjobban féltem, igen megmondtam neki, hogy legyen vége, hisz nem tudja én mennyire szenvedek vagy ha tudja akkor sem érdekelte soha mert ő elvan foglalva azzal, hogy lépten nyomon megcsalhasson és ne törődjön azzal, hogy mit tesz velem, úgy ahogy az a lány sem aki mindent elkövetett ezért. Mégis, annyira üresnek érzem magam, mindenki támogat, nagyon jólesik, de senki nem pótolhatja őt. Az életemet vették el tőlem, de még koránt sem biztos mert én nem hagyom. Mindent elkövetek azért, hogy az enyém maradjon. Nem tudom elfelejteni, nem megy én akarom őt. Egésznap hiányzik. Fájtak a szavai, égettek a könnyei.. de úgyéreztem csak megjátszás és nem szabad neki hinnem többé. Nem fog visszaállni a bizalmam egykönnyen.. annyira nem akarom, hogy így legyen. Mit tegyek??!!