Ki vagyok élezve minden hangra, mozdulatra, szóra és bármire amit tőle kapok...a rossz gondolatok csak úgy járkálnak a fejemben és mintha átvették volna az uralmat felettem, nem hagynak nyugodni. Az a 6 óra hossza, amit iskolában töltök egy rémálom ha előjön bennem a nemrég történt dolog, olyankor egy megmagyarázhatatlan érzés lesz a gyomromban és a torkomban mintha gombóc lenne. Mi lett belőlem? Egy sárkány? Valahogy amikor ma megláttam egy másik olyan kommentet ami úgymond 'veszélyes' lehet, észrevettem, hogy nem olyan érzés volt ez mint a múltkor, nem fájt annyira, nem égetett, nem kerülgetett a sírás..talán a lelkem mélyén számítottam ilyenre, és így könnyebben felkészítem magam a rosszra. Az agyam együttműködik velem..

boldog születésnapot bátyó :D

16 éves lettél, jó mi? :D ( ne kérdezzétek miért lett ő a bátyám, tudom, hogy én vagyok az idősebb ) Remélem sok szép születésnapod lesz még. 1 éve ismerjük egymást, benne voltunk sok sok rosszban, és sok sok jóban. Mindig kiálltunk egymás mellett, gyorsan elteltek a napok sok nevetéssel, olykor sírással de mindig jó volt.Emlékszem amikor először találkoztunk, talaj részegre ittad magad és mi vittünk haza, utána találkoztunk még párszor és lásd eljutottunk odáig, hogy testvérként szeretjük egymást, felfogni is szinte lehetetlen, hogy milyen jó kapcsolat alakulhat ki két ember között alig egy év alatt. Mások nem is értik ezt, azt hiszem csak mi, de ez pont elég is. Megvan a bizalom, ami nagyon fontos egy barátságban, mindent elmerünk mondani egymásnak, érdekelnek egymás problémái és segítjük egymást. Úgy érzem ez egy örök barátság <3

tényleg nehéz.

A szenvedés most sok ismerősömnek a legjobb barátja.. ki mit választ, ki mit szeretne, ki mire képes. Nem válogat, nem néz körül, csak jön és hagyja a sebeket maga után, azt hiszem ez a szerelem. Jó fogalom rá nem nagyon létezik, tönkre tesz akármit is csinálsz, lehetsz akármilyen jó, lehetsz bármennyire szép,hibák mindig lehetnek, és lesznek is.'Old meg a problémát' jó tanács, tényleg..főleg olyan embereknek akik azt sem tudják, hol kezdjenek hozzá.Nem olyan könnyű ez, de azt gondolom, hogy a legelső dolog, hogy hagyjuk hátra a múltat. Nehéz igen tudom, hiszen az is a részed, mégis félre kell tenned ha komolyan gondolsz valamit. Nem játszhatunk kedvünkre mások érzéseivel, ez nem egy társasjáték. Én már annyi mindent nem értek, még olyan dolgokról is kezdem elveszíteni a fonalat amikben eddig biztos voltam. Egy olyan kapcsolatot látok széthullani amit eddig annyira biztosnak hittem, megdönthetetlennek, sérthetetlennek, kicsit már félek.. a barátságok is "jönnek mennek".. a gond ott kezdődik, hogy nem tudom mit rontottam el, egyik percről a másikra szószerint megfordult minden. Végülis, olyan barátság ami ennyiből eltűnik soha sem lehetett igazi, így nem is bánkódom. Büszke vagyok amúgy magamra, már sok mindent megtapasztaltam, sok mindent kipróbáltam, sok dolgot megtettem, tudtam barátságokat kötni, tudtam csalódni, szenvedni, sírni, boldog lenni, szeretni, élni és kibírni. Olyan vagyok amilyen, nem akarok megváltozni, nekem ez fontos hogy önmagam lehessek úgy ahogy szeretnék. Olyanok, akik nem is beszélgettek velem soha, csak azt hiszik, hogy ők mindenkit annyira ismernek, nem érdekelnek. Az, hogy vannak barátaim, és egy szerelmem a világ legjobb dolgai, akárki akármit mond, én mindig a legjobbat akarom nekik.

változó, akárcsak a hangulat.

Nehéz az élet, szinte mindennap rájövök.. a barátaim és a szerelmem nagy segítségemre vannak, hogy túléljem de tényleg nem könnyű. A gondokkal harcolni egyedül alapból nem is menne, bár lehet hogy mégis. Furcsa dolgok történnek mostanában,  úgy érzem, hogy nem találom a helyem. A holnap egy kis kitérő lesz a szürke hétköznapokból, rég nem látott emberekkel fogok találkozni, olyan messzinek tűnik, mintha csak tegnap lett volna, hogy Andrással mindennap találkoztunk. Jó lesz a szép emlékeket felidézni velük, mert ha úgy vesszük azért mégis elég távolinak tűnik, és eléggé fájó dolognak. Érdekes események sorozata.. kész játék az élet. Miket is beszélek, ma valahogy nincs ehhez idegrendszerem, úgy semmihez. Kissé kedvetlen vagyok, nem tudom mi van velem.

a jövőképem..

Elkalandoztam egy kicsit a gondolatokkal még ültem a buszon, és megpillantottam egy idős nénit.Csak ült ott, nézett engem és valahogy eltűnt előttem minden, mintha én lettem volna, pontosan olyan volt. Az arca sápadt és hófehér, hirtelen az ő szemével láttam mindent. Az a tapasztalat amit átélt.. mennyire csodás. Elképzeltem magam 40 év múlva, ahogy én ülök ott és nekem jutnak eszembe azok a gyönyörű emlékek amiket annyi embertől kaptam, és hogy mi milyen volt. Azok a szívbeli nevetések, azok a szép délutánok és éjszakák, mennyi mennyi emlék. Könnyek fojtogattak, a szívembe szúrtak.. mennyi szenvedés és átverés, mennyi át sírt óra, és mennyi kedves vigasztalás. Mennyi álnok és kétszínű barát, és mennyi igaz szerető ember. Mennyi tapasztalat, amik majd a hasznomra válhatnak mindig, és örömmel gondolhatok vissza azokra a szép emlékekre amiket a világ minden kincséért sem adnék fel, csak nézném a fiatalokat, és belül valahol mosolyognék, hogy mennyi erő kell majd ahhoz, hogy túléljék azt amit én, azt amit mi emberek életnek nevezünk. Sok embernek hasztalan, eldobandó dolog, amitől megválnának ha tehetnék, csak nincs elég bátorságuk hozzá. Csak ülnék ott, és a busz tükréből a mostani, 16 éves énem pillantana vissza rám, ülnék és azon gondolkoznék, milyen jó is volt, de nem bánok semmit, mert nincs amit bánnom kell, és nincs miért szomorúnak lennem, hisz ugyan már csak emlékek, de mégis mennyire szépek és csodásak. Soha sem tudnám ezeket elfelejteni.. belegondolnék, hogy már 50 is elmúltam, egy könnycsepp a szemembe gyűlne, legördülne az arcomon, de nem a fájdalom miatt, hanem az örömnek köszönhetően, és egyszer csak ő megszorítja a kezem, letörli a könnycseppet ahogy most teszi mindig, rám mosolyogna, és tudnám, hogy tényleg mi örökké. A gondolat, hogy elveszíthetem megőrjít, kinyilváníthatom, hogy a legjobb dolog ami történhetett velem a mi szerelmünk. Lehet néha akármennyire kegyetlenül fájó, az élet vele teljes. A boldogság amit érzek ha velem van felfoghatatlan, megbabonázó, őrjítően jó. El sem lehet mondani, mennyire szeretem, talán ő sem érzi mennyire de még annál is jobban. Megkérdezte, hogy szerettem belé, és félve mondtam a szavakat, mint ahogy mindig szoktam ha ilyenről van szó, csak félig mondtam el, de az igazság ott volt a szememben, hiába tagadtam bármikor, az első perctől kezdve éreztem, hogy ő kell nekem, senki más. Az összes találkozásunk megerősítette bennem ezt a tényt, és megérte harcolni. Annyi mindenen keresztülmenni, élni. Több mint egy éve együtt, soha sem gondoltam volna, csak mindig reménykedtem, de hinnem kellett és láss csodát emberiség, mi még mindig együtt, örökkön örökké. A szerelem minden embert megbabonáz, látva minket mindenki rájöhet mi is az valójában, feltétlen szeretet és odaadás nélkül nem megy. De nekünk igen, nekünk sikerül! Én így akarom. Senki nem állhat közénk, nem vehetik el az életem. Ha a szemébe nézek látom azt amit mindig is kerestem a lelkem mélyén, egy olyan embert aki vigyáz rám mindig, és vigyázni is fog amíg csak élek, ahogy én is rá. Nélküle semmi nem ugyanolyan. Ha majd a gyermekem megkérdezi, hogy 'anyu, ki volt az első szerelmed?' nem akarok mást mondani csak annyit, hogy 'nézd, ott ül a karosszékben' Odamenni hozzá, adni egy puszit a homlokára és mosolyogni. Lehet, hogy 100 millió emberből csak egy pár marad együtt örökre, de hiszek abban, hogy mi vagyunk az az egy. A hit csodákra képes, ha hiszel magadba, és tudsz hinni valaki másban.. Örök szerelem, igenis létezik, csak valaki túl vak ahhoz, hogy megtalálja. Én megtaláltam, soha nem engedem el.

Gondolatok kavarognak a fejemben, kitöltik az egész helyet. Nem, nem reagálom túl, mert ez nekem igenis fontos volt. Neki nem számít, csak úgy gondolhassa, hogy nekem ezzel jót tett így számára téma lezárva. Erre már nem tudok mit mondani tényleg.. furán gondolod a barátságot.. igazán furán. Nem a 30 ft-on van a hangsúly ebben igazad van, de a szándék hiánya mélyen rosszulesett. Máskor nem kérek szívességet, ne aggódj, majd megoldom magam.

elfuthatsz, de el nem bújhatsz.

A gyűlölködő szempárok kezdenek az életem részévé válni, senki nem ért meg. Tudjátok mit? A ti érdeketekben mondom, ne tapasztaljátok meg ezt soha! Nem tudjátok milyen rossz nekem, de erős maradok, hisz ezt diktálja az élet.A gondot egy apró dolog, vagyis inkább kérdés okozza; mi a faszt vártok el tőlem?! Dobjam el azt aki az életemet jelenti és semmisítsem meg az érzéseimet, hogy ti elégedettek legyetek velem? Azért, hogy lássam, hogy örömötökben csillog a szemetek, hogy jót cselekedtetek de én mégis könnyek között veszem a levegőt és azt mondom; ez így van jól? A válasz ott van a szememben, csak kicsit, néha, egy pillanatra belegondolhatnátok, hogy nekem így jó, elfogadnátok és továbblépnétek.. Olyan sokat kérek? Részese akarok lenni az életének, kell nekem, szeretem. Ez a legjobb magyarázat amit adhatok, nem telik tőlem több. Mesélhetném miért van ez, de úgysem értenétek, nem is fárasztom magam. Úgy tűnik, egyedül én értem meg magamat, egyedül én tudom mit szeretnék. Nem akarok többet szenvedni, nem akarok sírni, nem akarok rosszkedvű lenni, nem akarok többé félni, rettegni.. BOLDOG AKAROK LENNI! Nekem is jár már, vagy nem így gondoljátok? Én a boldogságot kívánnám nektek, akármilyen helyzet lenne támogatnálak titeket és támogatlak is, nem értem ti miért csak azt mondjátok egyfolytában ami szerintetek jó lenne. Olyan nehéz lenne azt mondani, hogy 'Igen Meli, megértelek' .. csak ennyire vágyom. A barátaim vagytok, a családom, az életem részei, szeretlek titeket.. de értsetek meg, egy kicsit legalább, mert akármennyire hiszitek, hogy engem nem érdekel a véleményetek ez nem így van.. csak már kialakult bennem az amit kialakítottak.. hogy lehet h nem tart minden örökké, és én már annyi barátot vesztettem el és tudtam mindig, hogy keménynek kell lennem mert az életben csak magamra számíthatok halálomig. Ti is tudjátok hogy bármi történhet.. és én félek, kellett idő még megbíztam bennetek és mára már teljesen kialakult, és örülök ennek, de ha nem fogadjátok el azt akivel együtt vagyok, akkor engem sem fogadtok el valamilyen szinten..