tényleg nehéz.

A szenvedés most sok ismerősömnek a legjobb barátja.. ki mit választ, ki mit szeretne, ki mire képes. Nem válogat, nem néz körül, csak jön és hagyja a sebeket maga után, azt hiszem ez a szerelem. Jó fogalom rá nem nagyon létezik, tönkre tesz akármit is csinálsz, lehetsz akármilyen jó, lehetsz bármennyire szép,hibák mindig lehetnek, és lesznek is.'Old meg a problémát' jó tanács, tényleg..főleg olyan embereknek akik azt sem tudják, hol kezdjenek hozzá.Nem olyan könnyű ez, de azt gondolom, hogy a legelső dolog, hogy hagyjuk hátra a múltat. Nehéz igen tudom, hiszen az is a részed, mégis félre kell tenned ha komolyan gondolsz valamit. Nem játszhatunk kedvünkre mások érzéseivel, ez nem egy társasjáték. Én már annyi mindent nem értek, még olyan dolgokról is kezdem elveszíteni a fonalat amikben eddig biztos voltam. Egy olyan kapcsolatot látok széthullani amit eddig annyira biztosnak hittem, megdönthetetlennek, sérthetetlennek, kicsit már félek.. a barátságok is "jönnek mennek".. a gond ott kezdődik, hogy nem tudom mit rontottam el, egyik percről a másikra szószerint megfordult minden. Végülis, olyan barátság ami ennyiből eltűnik soha sem lehetett igazi, így nem is bánkódom. Büszke vagyok amúgy magamra, már sok mindent megtapasztaltam, sok mindent kipróbáltam, sok dolgot megtettem, tudtam barátságokat kötni, tudtam csalódni, szenvedni, sírni, boldog lenni, szeretni, élni és kibírni. Olyan vagyok amilyen, nem akarok megváltozni, nekem ez fontos hogy önmagam lehessek úgy ahogy szeretnék. Olyanok, akik nem is beszélgettek velem soha, csak azt hiszik, hogy ők mindenkit annyira ismernek, nem érdekelnek. Az, hogy vannak barátaim, és egy szerelmem a világ legjobb dolgai, akárki akármit mond, én mindig a legjobbat akarom nekik.