így élünk az élet színpadán..

Csak különleges akartam lenni a számára. Csak a mindent akartam jelenteni. Csak az élete lenni. Csak azt akartam, hogy szeressen. Olyan nehéz, miért ilyen kegyetlen az élet? Miért kell hazugsággal feltölteni a szívem, és utána büszkén letagadni előttem? Hiszen én végig tudtam, annyira éreztem..
Kínozni akartál tán,szerelmem? Megmutatni, hogy én nem érek annyit mint mások? Azt akartad, hogy szenvedjek? Nem tudom miért tetted, nem tudom miért..miért. A gondolatok átjárják a testem minden egyes porcikáját, egyetlen percre sem felejtem el, magam előtt látom mi lehetett. Szinte hallom mit gondoltál, szinte hallom a szavakat amiket neki mondhattál. Tudod, azt az érzést nem lehet megmagyarázni, a szívem darabokban hever, ugyanúgy ahogy ott hagytad akkor.. ugyanolyan fájóan hever egy asztalon félresöpörve ahogy annak lennie kell. Nézd mi lett belőlünk, nézz ránk. Üvölt belőlem a szerelem, minden embernek legszívesebben üvölteném én is, hogy szeretlek mint még soha senkit e világon! Ahogy most itt ülök és folynak a könnyek az arcomon, eszembe jut a pillanat amikor megcsókolsz engem. Ahogy megfogod a kezem. Ahogy adsz egy puszit az arcomra, ahogy azt mondod szeretsz.  Szeretek veled lenni, sőt csak veled szeretek lenni, de nem tudok semmit tenni ha te más felé kacsingatsz. Ha azt kérnéd, hogy engedjelek el... én belehalnék, de megtenném érted! Ha azt mondod szenvedsz mellettem, én összetörök, de elfogadom. Te vagy az életem, te vagy a mindenem, te vagy a végzetem! Benned látom a jövőm, benned találtam meg mindent amire vágytam, de ha hagyjuk, hogy beárnyékolják a veszekedések, a balhék akkor soha sem leszünk igazán boldogok. Én újra akarok kezdeni mindent.. el akarok menni veled, távol mindentől. Nem bírom ezt tovább. mindig mikor újra bíznék, valami történik és nézd hova jutottunk, kérlek gondold át.. támogass engem! Rajtad kívül senki nem képes rá, hogy összeszedjen a padlóról, ahova lelöktél. Én szeretlek! Én akarlak! Én mindent megteszek! Csak legyél velem kérlek! Maradj velem könyörgök. Szeress engem!
Nem hibáztatlak.. soha sem voltál csak te a hibás, mindig kettőn áll a vásár. Tudod, én ha kérnéd meghalnék érted, bármilyen körülmények között, bárhova utánad mennék, de ha te nem érzed irántam ezt, akkor azt nehezen, de el kell viselnem! Reménykedem, hogy szeretsz engem, és csak engem! Reménykedem, hogy még mindig velem vagy, hogy többé nem bántjuk egymást, hogy mindig együtt leszünk. A remény tart életben és te! Kérlek, könyörgök neked, ne menj el, ne hagyj magamra! Ne hagyj..