szeretet,béke,megértés.. Te!

Néha épp csak ennyi kellene.. csak ennyi hiányozna, csak ennyit akarnék, csak ennyit szeretnék. Mások ezt nem érzik át, nem tudják mit érzek, nem tudják mit gondolok..mert nem akarom elmondani, mert félek elmondani. A lelkük mélyén biztos érzik, hogy róla van szó..mindig csak róla..róla róla róla.
Nem kérnék sokat, tényleg nem. Pár dolgot, de csak annyit semmi többet. De elég lenne ez az egy is , ha csak egyet lehetne kérni..hogy többet lássalak. Beérném ennyivel is. Talán még te is szeretsz..talán nem is szerettél, talán nem is fogsz, én ezt nem látom előre és csak a szavadra hivatkozhatok amikor azt mondtad "szeretlek" .. Lehet, hogy túl akaratos vagyok, lehet, hogy csak be akarom bizonyítani magamnak, hogy igenis van még remény. Igyekszem túllépni, igyekszem felejteni..de mit tegyek ha újra feltépted a sebeket? Már nem találom magam..

a könnyek..

Van ami kifejezi egyátalán azokat az érzéseket amik megölnek? Könnyek, ordítás, vagy éppen a hallgatás? Inkább kérdések amik még mindig válaszra várnak. Miért pont én? Miért pont veled? Miért nem tudlak már kiverni a fejemből egyszer és mindenkorra?
A könny csak egyfajta állapot amivel kifejezed, hogy van szíved, és nem vagy kőből. Persze a sok "okos" mondja, hogy "soha ne félj kimutatni az érzéseid" .. Hát elég furcsán venné ki magát, ha az utca kellős közepén sírva üvöltve rohannék. Nem mutathatjuk mindenki előtt a lelki károkat, szenvedést és az összetört szívünket. Csak állunk, bambán hallgatunk, és mosolygunk egyet..ennyi elég, hogy majdnem mindenki azt higgye boldog vagy. DE van aki meglátja azt is amit próbálsz elég erőteljesen eltitkolni, ő a barát. A legféltettebb kincs, a legnagyobb érték, amit sajnos manapság nem sok ember tud megbecsülni. Nagyon aláértékeljük azt a szót, hogy barát. Ha nincs akkor magányos vagy igaz? Talán néha sok belőle, talán idegesít is, lehet, hogy össze is vesztek, lehet, hogy kibékültök és lehet, hogy nem. Meg kell találni azt, aki minden szempontból megfelel, vagy éppen azt aki nem. Elviseli a hülyeségeid, és tudsz hozzá menekülni, ha éppen úgy adódik a helyzet.
Még a tudat is megnyugtat, hogy én már megtaláltam a barátokat akikre számíthatok. Kételyem nincs is.

Ma láttam egy elég érdekes képet, igazából erősen elgondolkoztam rajta. Különböző pirulák voltak rajta és olyanok voltak felsorolva, hogy
- 1 évre elegendő pénz  (amennyit csak akarsz)
- 1 napig belelátni az emberek fejébe
- Minden pasit vagy csajt megkaphatsz 1 évig
- Megtalálod életed szerelmét de 10 év után elveszíted
meg hasonló ilyen lehetőségek csak már reggel néztem és nem emlékszem..és nem is találom. Persze a végén ott a kérdés "Te melyiket vennéd be?" 
Hát véleményem szerint a pénz nem igazán boldogít, nekem meg van mindenem tényleg. Szerető család, most született meg az öcsém, nem szenvedek hiányt semmiben és a pénzzel sincs gond még annyira egyenlőre, persze nyilván ez idővel majd megváltozik, de most ebben a pillanatban annyira nem tartom fontosnak tehát ez kilőve.
Viszont ez a bizonyos "1 napig belelátni az emberek fejébe" dolog kissé elgondolkoztatott és rájöttem, hogy ha már mindenképp választanom kéne..biztosan ezt választanám. Egy teljes egész nap. Persze egyből rá gondoltam. Mennyire csodás lenne ha bele láthatnék a fejébe és tudnám mit gondol..vagy éppen mennyire rossz..de vállalnám ha arról lenne szó. Jobb tudni az igazságot mint vakon remélni a semmit.
Minden pasit vagy csajt megkaphatsz egy évig? Ebben meg mi a jó? Oké tudom, hogy valakinek ez nagyon jó.. de azt gondolom, hogy ennek igazából semmi értelme sincs. Megkapod.. eldobod..jön a következő.. mindig is utáltam az ilyen embereket akik ezt csinálták.. de csak azért mert velem is csinálták már, és így átérzem mennyire rossz annak akivel épp csinálják. Tehát ez is kilőve.
Azt hiszem az utolsó pedig magáért beszél.. nem tudom ki az az elvetemült aki ezt választaná. 10 év után elveszíted? Ennek sem sok értelmét látom.. utána meg belerokkansz a fájdalomba..már aki belerokkan persze.
Hát nagyon úgy érzem, hogy nem véletlenül nincsenek ilyenek a való életben. Szerintem ha ott lenne előtted, hogy akkor tényleg itt van vehetsz egyet, nem tudnál választani. Mert csábítónak hangzik a legtöbb..de nem véletlenül van úgy kitalálva ez az élet, hogy ne tudj ilyeneket tenni..végső soron nem egy mesében vagy egy filmben vagy. Élned kell az életed, addig amíg teheted mert senki sem tudhatja mit tartogat a holnap. Ez a szépsége az egésznek..a tudatlanság.

elvesztem.

Már nem igazán tudom megállapítani ki is vagyok valójában én. Mindenki változik én is változom, ez tény. Igazából akkor vagyok más, ha ő is ott van..éreztetek már ilyet? Azokat a gyors de egyszerre heves szívdobbanásokat és azokat a bizonyos pillangókat? Ki vagyok én melletted? Neked talán elég jó?
Amikor ott volt és éreztem én a mennyben jártam miközben a pokol lángjai égettek el egyszerre. Úgy éreztem élek és mégis haldoklom, hiszen el fog tűnni, már nem sok, tudom. Mesélt nekem, beavatott a gondolataiba..soha nem tette. Kívülről higgadt voltam de belül sikítottam teljes erőmből és sírtam. "Legyél boldog, én csak ennyit kívánok" Hogy lehet, hogy egy ember ennyire gyorsan belopja magát a szívembe? Néha csak szeretném az egészet elfelejteni, úgy mint mások, nekik látszólag annyira könnyű.. Olyan kegyetlen velem, néha mint egy édes kis kutyus, bújik és úgy érzem hogy szeret..máskor pedig hideg mint a jég. Miért csinálod ezt? 
"- Mitől félsz?
 - Tőled.
 - Miért?
 - Mert újra bánthatnál.."
Nem bírnám elviselni ha te is.. téged már nem akarlak elveszíteni. Igen félek.. félni is fogok amíg élek de szeretlek. Nem akarom újra azt érezni, hogy kihasználtál és eldobtál hisz ez lenne a vége mindketten tudjuk. Nem nézek a szemedbe mert tudom, hogy akkor mindent elmondanák.. nem akarom, hogy tudd. A barátod akarok lenni, a bizalmasod aki fontos számodra. Nem számít hanyadik a listán, nem számít egyátalán rajta vagyok-e .. csak néha gondolj rám és én már azzal is megelégszem. Nem vagyok telhetetlen.. ha néha láthatlak és megölelhetlek mint eddig, akkor az már elég, hogy ki tudjam várni a következő alkalmat ami lehet, hogy hónapok múlva lesz de tudom, hogy lesz és ez a remény tartja még bennem a lelket. Megy tovább az élet, ha esetleg egyszer úgy gondolnád, hogy nem kellek semmilyen értelemben.. kibírnám ha tudnám, hogy ettől leszel boldog. Megjárnám a poklok poklát de megérné. Akkor is várnálak ha egy nap jönnél és azt mondanád: "szükségem van rád" .. mert nekem mindig szükségem van rád.

A kísértés .. nagy úr!

Mindenkivel volt már úgy, hogy valaminek nem tudott ellenállni.. legyen az mondjuk csoki egy diéta közepén (vagy netán kezdetén), vagy akár egy jó csávó..
A szemem láttára mennek tönkre a nekem tökéletesnek hitt kapcsolatok.. és miért?! Mert mégsem annyira tökéletes mint amilyennek látszott külső szemmel tekintve. Mert ugyanúgy voltak viták és veszekedések és az előbb említett "kísértés".  De miért?!
Az emberek alapból úgy vannak beprogramozva (vagy inkább csak a legtöbb férfi) hogy nem bírják ki egy nő mellett? És igen úgy érzem, hogy egyetlen egy normális férfi sem létezik.. igen persze tudom, hogy a férfiak pedig a nőkről gondolnak hasonló szépeket. De vajon boldogabb lenne az emberiség ha létezne az a bizonyos tökéletes kapcsolat? Olyan, amiben mindkét fél tesz a másikért és a szeretetéért és a szerelméért a végsőkig elmenne?
Nem voltam sok emberrel együtt életem során, konkrétan hárommal.. de egyik sem éreztette velem, hogy egy kicsit is fontos lennék a számára. Én nem mondom, hogy én nem voltam hibás, persze hogy részben én is az voltam..4 évet elpazaroltam az egyikre. Egy hetet a másikra..talán jóindulattal mondhatjuk egy hónapnak a harmadikat. Lehet, hogy nem tudom megadni azt amire egy pasi vágyik, vagy ha megtudom akkor meg pont abból elég hogy túl sok? Vagy mégiscsak túl kevés? Vagy pont jó, és pont ez a rossz benne?
Az érzések kimutatásában nem vagyok jó, soha nem is voltam, szeretem megtartani magamnak a gondokat,bajokat. Persze van aki kierőszakolja belőlem hogy elmondjam, aztán nem történik semmi és annyival lettem gazdagabb, hogy most már más is tisztában van a dolgokkal. Egy kapcsolat legyen őszinte, ez az alapja mindennek és a kölcsönös bizalom, amit mint tudjuk elég nehéz felépíteni, de lerombolni elég egy másodperc, visszaállítani pedig egy élet is kevés.

valakinek te vagy a lélekdonor...

Régen nem írtam már, ennek igazából különösebb oka nincs.. bár talán lehet, hogy mégis. Egyszerűen nem figyeltem semmire, nem érdekelt senki. Elvesztettem azt az embert aki mindennél fontosabb volt és még most is érzem a hiányát. Vajon merre jár most hm. Rájöttem, hogy nem lehet megjavítani egy kapcsolatot, ez nem egy kaja amit újra melegíthetünk 3x-4x..
Sok jóra nem is számíthatunk hiszen mi az ami ma 'örökké' tart ? Egy dolgot sem tudok hirtelen felsorolni pedig szeretnék példákat találni rá de néha úgy érzem lehetetlen. Hova sodródik az élet? Ki tudja a válaszokat? Annyira nehéz életben maradni, mindenkit boldoggá tenni és közben lassan tönkremenni egyedül. Egyre kevésbé bírok már megbízni bárkiben is, alig merem elmondani hogy mi van és mi bánt mert nem tudom vajon megértenék-e vagy csak bólogatnának. Mindennap rá gondolok, ő jár az eszembe.. rég volt már mégis itt él bennem minden emlék és bár tudom, hogy ez soha sem lesz már a régi, keresem a társaságát.. hogy valahogy tudjak róla. Akárhogy,akármennyit.. egy kicsi is bőven megteszi egy ideig.
Néha az jelenti a legnagyobb boldogságot ha mások boldogok mellettünk' mondta ezt valaki, aki nagyon kedves pillanatát élhette.. igen végülis van benne valami csak mellette nem felejtheted el, hogy te is létezel és ha te magad nem vagy boldog akkor melletted is boldogtalanok lesznek. Én értem, hogy fontosak mások sőt tudom is mert nekem is mások a legfontosabbak, de szépen lassan kellett rájönnöm, hogy az élet nem csak abból áll, hogy szolgáljam mások jó kedvét és éreztessem velük a szeretetet és a megértést miközben velem nem teszik ugyanezt. Bár kevesen tudják, megválogatom a barátaim nagyon is. Kívülről úgy tűnik, hogy én vagyok az a lány aki mindenkivel barátkozik és beszélget.. igen igen ez igaz de ez nem azt jelenti, hogy meg is bízok bennük. Ahhoz idő kell. A bizalom a legfontosabb, anélkül szerintem minden emberi kapcsolat halálra van ítélve.
Voltatok már nagyon szerelmesek? Annyira, hogy mikor nem akartatok rá gondolni akkor is csak ő járt az eszetekben? Nem tudtatok enni, nem tudtatok inni? Könyörögtetek, hogy valaki segítsen elfelejteni mert annyira fáj?  Az élet mindig kihívások elé állít minket.. de én nem kértem ezt, én nem akartam kiállni, csak egy kis boldogságra vágytam.. ebben a világban tényleg kihalt volna a 'happy end'?