Régen nem írtam már, ennek igazából különösebb oka nincs.. bár talán lehet, hogy mégis. Egyszerűen nem figyeltem semmire, nem érdekelt senki. Elvesztettem azt az embert aki mindennél fontosabb volt és még most is érzem a hiányát. Vajon merre jár most hm. Rájöttem, hogy nem lehet megjavítani egy kapcsolatot, ez nem egy kaja amit újra melegíthetünk 3x-4x..
Sok jóra nem is számíthatunk hiszen mi az ami ma 'örökké' tart ? Egy dolgot sem tudok hirtelen felsorolni pedig szeretnék példákat találni rá de néha úgy érzem lehetetlen. Hova sodródik az élet? Ki tudja a válaszokat? Annyira nehéz életben maradni, mindenkit boldoggá tenni és közben lassan tönkremenni egyedül. Egyre kevésbé bírok már megbízni bárkiben is, alig merem elmondani hogy mi van és mi bánt mert nem tudom vajon megértenék-e vagy csak bólogatnának. Mindennap rá gondolok, ő jár az eszembe.. rég volt már mégis itt él bennem minden emlék és bár tudom, hogy ez soha sem lesz már a régi, keresem a társaságát.. hogy valahogy tudjak róla. Akárhogy,akármennyit.. egy kicsi is bőven megteszi egy ideig.
Néha az jelenti a legnagyobb boldogságot ha mások boldogok mellettünk' mondta ezt valaki, aki nagyon kedves pillanatát élhette.. igen végülis van benne valami csak mellette nem felejtheted el, hogy te is létezel és ha te magad nem vagy boldog akkor melletted is boldogtalanok lesznek. Én értem, hogy fontosak mások sőt tudom is mert nekem is mások a legfontosabbak, de szépen lassan kellett rájönnöm, hogy az élet nem csak abból áll, hogy szolgáljam mások jó kedvét és éreztessem velük a szeretetet és a megértést miközben velem nem teszik ugyanezt. Bár kevesen tudják, megválogatom a barátaim nagyon is. Kívülről úgy tűnik, hogy én vagyok az a lány aki mindenkivel barátkozik és beszélget.. igen igen ez igaz de ez nem azt jelenti, hogy meg is bízok bennük. Ahhoz idő kell. A bizalom a legfontosabb, anélkül szerintem minden emberi kapcsolat halálra van ítélve.
Voltatok már nagyon szerelmesek? Annyira, hogy mikor nem akartatok rá gondolni akkor is csak ő járt az eszetekben? Nem tudtatok enni, nem tudtatok inni? Könyörögtetek, hogy valaki segítsen elfelejteni mert annyira fáj? Az élet mindig kihívások elé állít minket.. de én nem kértem ezt, én nem akartam kiállni, csak egy kis boldogságra vágytam.. ebben a világban tényleg kihalt volna a 'happy end'?
