Mindenkivel volt már úgy, hogy valaminek nem tudott ellenállni.. legyen az mondjuk csoki egy diéta közepén (vagy netán kezdetén), vagy akár egy jó csávó..
A szemem láttára mennek tönkre a nekem tökéletesnek hitt kapcsolatok.. és miért?! Mert mégsem annyira tökéletes mint amilyennek látszott külső szemmel tekintve. Mert ugyanúgy voltak viták és veszekedések és az előbb említett "kísértés". De miért?!
Az emberek alapból úgy vannak beprogramozva (vagy inkább csak a legtöbb férfi) hogy nem bírják ki egy nő mellett? És igen úgy érzem, hogy egyetlen egy normális férfi sem létezik.. igen persze tudom, hogy a férfiak pedig a nőkről gondolnak hasonló szépeket. De vajon boldogabb lenne az emberiség ha létezne az a bizonyos tökéletes kapcsolat? Olyan, amiben mindkét fél tesz a másikért és a szeretetéért és a szerelméért a végsőkig elmenne?
Nem voltam sok emberrel együtt életem során, konkrétan hárommal.. de egyik sem éreztette velem, hogy egy kicsit is fontos lennék a számára. Én nem mondom, hogy én nem voltam hibás, persze hogy részben én is az voltam..4 évet elpazaroltam az egyikre. Egy hetet a másikra..talán jóindulattal mondhatjuk egy hónapnak a harmadikat. Lehet, hogy nem tudom megadni azt amire egy pasi vágyik, vagy ha megtudom akkor meg pont abból elég hogy túl sok? Vagy mégiscsak túl kevés? Vagy pont jó, és pont ez a rossz benne?
Az érzések kimutatásában nem vagyok jó, soha nem is voltam, szeretem megtartani magamnak a gondokat,bajokat. Persze van aki kierőszakolja belőlem hogy elmondjam, aztán nem történik semmi és annyival lettem gazdagabb, hogy most már más is tisztában van a dolgokkal. Egy kapcsolat legyen őszinte, ez az alapja mindennek és a kölcsönös bizalom, amit mint tudjuk elég nehéz felépíteni, de lerombolni elég egy másodperc, visszaállítani pedig egy élet is kevés.
