Van ami kifejezi egyátalán azokat az érzéseket amik megölnek? Könnyek, ordítás, vagy éppen a hallgatás? Inkább kérdések amik még mindig válaszra várnak. Miért pont én? Miért pont veled? Miért nem tudlak már kiverni a fejemből egyszer és mindenkorra?
A könny csak egyfajta állapot amivel kifejezed, hogy van szíved, és nem vagy kőből. Persze a sok "okos" mondja, hogy "soha ne félj kimutatni az érzéseid" .. Hát elég furcsán venné ki magát, ha az utca kellős közepén sírva üvöltve rohannék. Nem mutathatjuk mindenki előtt a lelki károkat, szenvedést és az összetört szívünket. Csak állunk, bambán hallgatunk, és mosolygunk egyet..ennyi elég, hogy majdnem mindenki azt higgye boldog vagy. DE van aki meglátja azt is amit próbálsz elég erőteljesen eltitkolni, ő a barát. A legféltettebb kincs, a legnagyobb érték, amit sajnos manapság nem sok ember tud megbecsülni. Nagyon aláértékeljük azt a szót, hogy barát. Ha nincs akkor magányos vagy igaz? Talán néha sok belőle, talán idegesít is, lehet, hogy össze is vesztek, lehet, hogy kibékültök és lehet, hogy nem. Meg kell találni azt, aki minden szempontból megfelel, vagy éppen azt aki nem. Elviseli a hülyeségeid, és tudsz hozzá menekülni, ha éppen úgy adódik a helyzet.
Még a tudat is megnyugtat, hogy én már megtaláltam a barátokat akikre számíthatok. Kételyem nincs is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése