elvesztem.

Már nem igazán tudom megállapítani ki is vagyok valójában én. Mindenki változik én is változom, ez tény. Igazából akkor vagyok más, ha ő is ott van..éreztetek már ilyet? Azokat a gyors de egyszerre heves szívdobbanásokat és azokat a bizonyos pillangókat? Ki vagyok én melletted? Neked talán elég jó?
Amikor ott volt és éreztem én a mennyben jártam miközben a pokol lángjai égettek el egyszerre. Úgy éreztem élek és mégis haldoklom, hiszen el fog tűnni, már nem sok, tudom. Mesélt nekem, beavatott a gondolataiba..soha nem tette. Kívülről higgadt voltam de belül sikítottam teljes erőmből és sírtam. "Legyél boldog, én csak ennyit kívánok" Hogy lehet, hogy egy ember ennyire gyorsan belopja magát a szívembe? Néha csak szeretném az egészet elfelejteni, úgy mint mások, nekik látszólag annyira könnyű.. Olyan kegyetlen velem, néha mint egy édes kis kutyus, bújik és úgy érzem hogy szeret..máskor pedig hideg mint a jég. Miért csinálod ezt? 
"- Mitől félsz?
 - Tőled.
 - Miért?
 - Mert újra bánthatnál.."
Nem bírnám elviselni ha te is.. téged már nem akarlak elveszíteni. Igen félek.. félni is fogok amíg élek de szeretlek. Nem akarom újra azt érezni, hogy kihasználtál és eldobtál hisz ez lenne a vége mindketten tudjuk. Nem nézek a szemedbe mert tudom, hogy akkor mindent elmondanák.. nem akarom, hogy tudd. A barátod akarok lenni, a bizalmasod aki fontos számodra. Nem számít hanyadik a listán, nem számít egyátalán rajta vagyok-e .. csak néha gondolj rám és én már azzal is megelégszem. Nem vagyok telhetetlen.. ha néha láthatlak és megölelhetlek mint eddig, akkor az már elég, hogy ki tudjam várni a következő alkalmat ami lehet, hogy hónapok múlva lesz de tudom, hogy lesz és ez a remény tartja még bennem a lelket. Megy tovább az élet, ha esetleg egyszer úgy gondolnád, hogy nem kellek semmilyen értelemben.. kibírnám ha tudnám, hogy ettől leszel boldog. Megjárnám a poklok poklát de megérné. Akkor is várnálak ha egy nap jönnél és azt mondanád: "szükségem van rád" .. mert nekem mindig szükségem van rád.